Palócz Éva szerint mindennek az emberek fizetik meg az árát, de nem szerencsés, ha a devizahiteleseket azoknak az adóforintjából mentik meg, akik nem vettek fel ilyen kölcsönt, mert ez is egyfajta újraelosztás.
Gyakran a felelõsen gazdálkodóktól veszik el a pénzt, amelyet a nem mindig felelõsen gazdálkodóknak adnak oda.
A közgazdász szerint ez ráadásul precedenst teremt. A szolidaritásnak vannak korlátai, hiszen nem egy esetben olyanokról van szó, akik nagyon felelõtlenül vettek fel hitelt. Annak, hogy az emberek devizában adósodtak el, legföljebb “felelõse” van; egy olyan folyamatról van szó, amely nem magyar jelenség – csak annyi a “hungarikum”, hogy nálunk, a svájci frankban történõ eladósodás a fõ probléma – tette hozzá.
Palócz Éva szerint a globális válság egyik oka, hogy mindenhol iszonyatosan eladósodtak az emberek, és az államok ezt támogatták a bankrendszer liberalizálásával. A “fogyasszunk!” életérzésnek sem az állam, sem a központi bank nem próbálta sehol útját állni. Most mindenki leginkább abból indul ki, hogy az emberek a jövedelmükbõl többet takarítanak meg, kevesebbet költenek. Ez a magyar bruttó hazai terméket (GDP) mérsékli, de az adóbevételek közül csak a fogyasztási alapúakat – áfa – csökkenti, a jövedelemadó-bevételt nem módosítja – magyarázta a közgazdász.
A magyar GDP vártnál lassúbb növekedése miatt önmagában Palócz Éva szerint nem kell súlyos megszorításokat bevezetni az idén – és sokat már nem is nagyon lehet tenni. Az állami kiadásokat viszont mindenképpen muszáj még szigorúbban visszafogni – vélekedett a szakértõ, aki szerint ilyen nagy baj esetén a sokat szidott fûnyíróelvet kell alkalmazni.
Nagyobb probléma ennél a jövõ évi költségvetés, amelyben komolyabb lyuk tátong. Idén “besegített” 528 milliárd forint a magán-nyugdíjpénztári vagyonból, amelyet folyó kiadásként beterveztek – ez azonban egyszeri bevétel, ilyen többet nem lesz, jövõre valahogy kompenzálni kell a kiesését.
