A téma annak kapcsán került terítékre, hogy a készülő alkotmányról folytatott nemzeti konzultáció eredményeként a Büntető Törvénykönyv után most az alaptörvénybe is bekerülhet az élethosszig tartó elzárás büntetési tétele. Magyarországon elvben 1993 óta létezik tényleges életfogytiglan, első bűncselekmény után 1999 óta alkalmazható, jelenleg tizenhatan töltik ezt a büntetési formát jogerős ítélet alapján.
“Magával a tényleges életfogytiglannal nem értek egyet, ez nézetem szerint nem megfelelő büntetési nem” – így reagált Nagy László Tibor arra a felvetésre, miszerint az alkotmányról folytatott nemzeti konzultáció eredménye alapján a kormányoldal kezdeményezi e büntetési nem beemelését az alkotmányba. Angliában, Svájcban, valamint nem régóta Szlovákiában létezik ez büntetési tétel. “A felsorolásból is látható: a nyugati demokráciák jelentős része nem alkalmazza az egész életre szóló elzárást; az Európa Tanács, több nemzetközi szervezet és több ország alkotmánybírósága is aggályosnak tekinti, és semmiképp nem javasolja a bevezetését” – érvelt a szakember.
Álláspontját a kriminológus egyfelől azzal indokolta, hogy a tényleges életfogytiglan visszatartó ereje rendkívül korlátozott. “Erőszakos, minősített emberölések esetén szokták kiszabni. Az ilyen bűncselekményeknél indulati-érzelmi motívumok játszanak szerepet elsősorban, ilyenkor pedig nem az jár az elkövető fejében, hogy milyen büntetési tételre számíthat, tehát hogy például harminc évet még ‘vidáman’ leül, de a tényleges életfogytiglant már nem” – tette hozzá Nagy László Tibor.
Nem arról van szó, hogy ne volnának olyan bűncselekmények, amelyek szörnyűnek tekinthetők és olyan elítéltek, akiket esetleg sohasem lehet visszaengedni a társadalomba – tette hozzá a nyilatkozó. Inkább arról van szó, hogy ezt ne mondjuk ki előre tényként; egy bíróság ne vállalja fel annak az ódiumát, hogy harminc-negyven évre ítélkezik valaki felett, ami tulajdonképpen a személyiségváltozás lehetőségét zárja ki – hangzott a beszélgetésben.
Jelenleg tizenhatan vannak
Elvileg 1993 óta lehet ezt a büntetési tételt alkalmazni Magyarországon; ’93-’99 között csak akkor lehetett volna kiszabni, ha valakit ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek volna – tehát csak elvi lehetőség volt, a gyakorlatban nem alkalmazták. 1999 óta lehet már első bűncselekmény esetén is kiszabni. Jelenleg tizenhat, jogerős ítélettel tényleges életfogytiglanra ítélt személy tölti a büntetését, egy pedig nem jogerős ítélettel. Kivétel nélkül mindegyiküket minősített emberölésért ítélték el; különös kegyetlenséggel, aljas indokból követték el a bűncselekményt, legnagyobb részük több emberen elkövetett emberölés miatt kapta e büntetést – ismertette a tényeket a szakértő.
Egy 2008-ban e személyek körében végzett kutatásból az is kiderült, hogyan változik meg az életük végéig elzártak személyisége; négy alapvető típust lehetne közöttük megjelölni – mondta kérdésre válaszolva Nagy László Tibor.
Az egyik csoportba tartozók csak vegetálnak a börtönben, az a cél vezérli őket, hogy az adott körülmények között a lehető legjobban éljenek – jobb ételt kapjanak, a kis konyhájukban főzhessenek, kisállatot tarthassanak. A másik kategóriába a törvényi változásban bízók tartoznak – ők kimondva vagy kimondatlanul abban reménykednek, hogy talán eltörlik ezt a büntetésnemet, és elvileg valaha még kijuthatnak a világba. A harmadik kategóriába tartozók – bár ez gyakorlatilag lehetetlen – a szökés gondolatával foglalkoznak. A negyedik csoportot képezik azok, akik feladják, teljesen összeomlanak és öngyilkosságot kísérelnek meg vagy követnek el – utóbbira is volt példa – hangzott az interjúban.
