Amiről eddig azt hitték, hogy a preindusztriális korszak legnagyobb városa lehetett, az úgy tűnik, hogy valósággal eltörpül Angkor eddig nem is sejtett kiterjedése mellett: a maják 150 négyzetkilométer kiterjedésű Tikal városa valójában majdnem csak az egytizede Angkor egykori kiterjedésének.
Összehasonlításképpen: a mai Berlin kiterjedése alig haladja meg a 900 négyzetkilométert, de New York is csak éppen átlépi az ezres határt. Ehhez képest a legújabb kutatások szerint a 13-14. század fordulóján, a dél-kelet ázsiai dzsungel kellős közepén egy teljes vízvezetékrendszerrel ellátott, több mint ezer négyzetkilométeres város – Angkor Thom – terült el, amely a jól ismert, a világ hét csodájához tartozó vallási épületegyüttes – Angkor Wat – köré szerveződött.
Több mint ezer négyzetkilométer
Damian Evans, az ausztráliai Sydney Egyetem professzora a kilencvenes évek elejétől kezdve jelen volt Kambodzsában, hogy a vörös khmerek terrorrezsimje alól lassan fellélegző országban immár tudományos munkát végezzen: a portugál utazók által egyszer már a 16. században felfedezett, ám épp akkoriban hirtelen hanyatlásnak indult birodalom központját ugyanis jó ideje senki nem merte megközelíteni, hiszen a khmerek gyakorlatilag minden külföldivel ellenségként bántak. Evans azonban immáron több mint egy évtizede kutatja a csodás homokkőépítményt és a hozzá tartozó régészeti leleteket.
A város vesztét a vízhiány okozta (Fotó: NG)
„Száz éve másra sem koncentrál a kutatás, mint Angkor Wat vallási központjára, annak felirataira és épületeire” – nyilatkozta Evans a Spiegel Online-nak. Evans azonban kíváncsi volt másra is: vajon a vallási központ körül elterülő város valóban „csak” akkora lehetett, amelyet szabad szemmel is láthatunk? Nos, Evans a NASA űrből készített felvételeit, repülőgépről készített saját felvételeit, valamint a földi terepmunkát összegezve arra a megállapításra jutott, hogy messze nem: a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent cikke szerint az eddig feltételezettekkel ellentétben, Angkor Wat köré egy legalább ezer négyzetkilométer kiterjedésű város nőtt (Angkor Thom) a középkor folyamán.
Öntöző és vízelvezető rendszer
A hatalmas kiterjedésű város túlélése szempontjából kétségkívül a legfontosabb az volt, hogy megfelelő módon ellássák vízzel. Evans mostani felvételei és térképvázlatai megerősítik azt a feltevést, hogy az egykori birodalmi központban roppant bonyolult, és az egész várost lefedő vízvezeték és csapadékvíz-elvezetőrendszert építettek ki.
Hatalmasabb volt, mint a mai városaink (Fotó: NG)
Monszun idején hirtelen nagy mennyiségű csapadék érte a várost, amelyet a csatornák révén mesterséges tavakban gyűjtöttek össze. Egyben azt is megakadályozták ezzel, hogy az áradások elmossák a nagy kiterjedésű települést. Mindez azért volt lényeges, mert a szabályozott vizekkel nagyobb mennyiségű rizst tudtak előállítani, ami valóságos földi paradicsommá tette aztán a vallási és birodalmi központot.
Hogy a város lakosságának a száma is elérhette-e azt az 1 millió főt, amit korábban még túlzó becslésnek tartottak a francia Angkor kutató Bernard-Philippe Groslier részéről, az majd csak ezután fog kiderülni. A légifelvételek és a térképvázlatok elkészültét követően kezdhetnek ugyanis neki csak a feltárásnak, amely minden bizonnyal jó ideig el fog tartani. A térképek azt mutatják ugyanis, hogy legalább ezer, eddig fel nem fedezett mesterséges tó és további 74 ismeretlen angkori templom kerülhet a felszínre majd.
Saját vesztükbe rohantak
Evans szerit ugyanakkor ez a hatalmas kiterjedés és komplexitás okozhatta az Angkor Birodalom hanyatlását is. „Extrém mennyiségű csapadékra és vízre volt szükségük, amely azonban a változó időjárási körülményekkel együtt csökkent” – mondta a Spiegel Online-nak Evans.
Mindeközben nagy mennyiségű erdőt is kiirtottak, hogy még több termőterületet szerezzenek, így a végső eredmény Evans feltételezése szerint a talaj teljes kimerülése, erózió, vízhiány és túlnépesedés lett, amellyel már nem tudott lépést tartani Angkor gazdasága.
Charles Higham, az új-zélandi Otago Egyetem Angkor szakértője azonban szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy valóban természeti okai voltak a birodalom pusztulásának. Bár írásos emlék egyáltalán nem maradt fenn a birodalom adminisztrációjából, csak kínai követek, illetve a templomokon található feliratokból tájékozódhatnak a történészek és a régészek, Higham szerint szinte biztosra vehető, hogy „a lumpenproletár rétegek elvesztették hitüket az uralkodóban, és szociális okok miatt robbant szét a birodalom” – nyilatkozta a kutató a National Geographic News-nak.
