A magyar expedíció 2006. elején kezdte meg munkáját a majdani Nílus tó közepén kijelölt magyar koncessziós területen. A csapat akkor másfél hónapon keresztül kutakodott a terepen. 2007-ben azonban nem tudtak visszajutni az eredeti területre, ugyanis a szudáni hatóságok és a törzsi csoportok közötti feszültség a munka befejezését és a kutatók biztonságát kockázatossá tette. Emiatt a magyar régészcsapattal párhuzamosan dolgozó német expedíciónak, valamint a British Museum leletmentőinek is távozniuk kellett.
A biztonsági kockázatok miatt a Szudáni Régészeti Hivatal a 2006-ban megismert és részben felmért eredeti magyar koncessziós terület helyett egy új, a helyi régészek által még fel nem tárt, később rendkívül leletgazdagnak bizonyult területet ajánlott fel a munkát mindezek ellenére folytató magyaroknak. Ez a gáthoz közelebb eső terület az ókori Núbia egyik legfontosabb városához, Napatához közel, az egykori Napata királyság központi részén fekszik.
Sírdomb-mező a sivatagban
A Merowe-expedíció beszámolója szerint a hatékony munkavégzés miatt a magyar csapat a kezdetektől két részre vált. A kisebb csapat tárta fel a Kr. u. 3.-6. századból származó, több négyzetkilométernyi területen elterülő, 400 sírt is meghaladó un. tumulusztemető egy részét. Innen a Római Birodalom déli szomszédjának, a Meroitikus királyságnak (Kr. e. 3. sz. – Kr. u. 4 sz.) utolsó évszázadaiból és az ezt követő periódusból került elő különösen gazdag emlékanyag. 
A feltárás gazdag leletayaggal örvendeztette meg a régészeket
Az egykori Abu Haraz település tehetősebb lakóit a sivatagi tájból kiemelkedő, gyakran 20 méter átmérőjű sírdombokba temették. Az ásatások során feltárt sírokból strucctojás, fajansz és üveg ékszerek, valamint kerámiaedények kerültek elő.
Keresztény város a Nílus partján
A kutatók nagyobb csapata a feltárások legnagyobb felületű munkájával, egy hatalmas kiterjedésű, Nílus-parton álló keresztény kori (Kr. u. 6.- 14. sz.) városban kezdte a munkát. Az egyelőre ismeretlen nevű város története minden bizonnyal évszázadokkal a keresztény időszak előtt kezdődött, és a leletek koncentráltsága alapján fontos kereskedelmi és közigazgatási központ lehetett.
A városból előkerült többtucatnyi őrlőkő alapján a lakók egy része vélhetően arany feldolgozással foglalkozott. A város területén sikerült teljesen feltárni egy később közel ezerévesnek bizonyult, kemencével ellátott kőházat. A csapat legjelentősebb munkája azonban a város sokszorosan átépített, később porig rombolt keresztény templomának feltárása volt. A munka során sikerült beazonosítani a szokatlan alapszerkezetű épület részeit, és megtalálni a templom vélhetően egyik papjának a sírját. A templom többszörös átépítése, valamint a szokatlan mennyiségű felszínen talált festett kerámia, köztük egy keresztet ábrázoló terrakotta díszítőelem a város kiemelt helyi státusát és fejlődését jelzi.
A legrégebbi lelet
Az ásatás egyik legelső lelete egy sivatagi vízmosás oldalába került elő. A pattintott kőkorszakból származó szakóca korát a vizsgálatok legalább 250 ezer évesre tették. A csapatnak három, egymástól független kőkori, köztük egy 6-7 ezer éves települést sikerült részletesen feltárnia.
A település felszínét szinte érintetlenül borították az ott lakók kőszerszámainak és kerámia edényeinek töredékei. Az edények helyi előállítására utal az ebből a korból nagyon ritkán előkerülő, itt megtalált dekorációs célú agyagszerszám, amellyel az edények falának egyszerű díszítését végezték.
Temető az első afrikai állam idejéből
Különösen látványos leletek kerültek elő egy sziklás hegycsúcson elterülő, az egyik legelső ismert afrikai államalakulatnak, a Kerma királyságnak (Kr. e. 2. évezred) korából származó temetőből. Ez a királyság volt hosszú ideig a fáraókori Egyiptom déli szomszédja.
A szárazon rakott kövekből épült sírdombok gazdag eszközökkel bíró holttesteket rejtettek. A 4000 éves halottakat ékszereikkel, valamint edényekbe helyezett étel és italáldozattal együtt temették el, s néha előfordult, hogy a holtest mellé egész kecskét helyeztek. A sírokban talált egyiptomi kerámiaedények alapján feltételezhető, hogy a későbbi Egyiptom és a Kerma Királyság közötti nagy távolság ellenére is aktív kereskedelmi kapcsolat állt fent az ókori államok között.
Az ásatások mellett a magyar kutatók részletes térképezési munkát folytattak. A használt speciális fotogrammetriai módszerekkel nem csak az épületmaradványokat, hanem a környéken igen gyakori sziklarajzok közül is sokat dokumentáltak a magyarok. A feltárt leletek egy része a nemzetközi gyakorlatban is ritka leletmegosztás keretében Magyarországra kerül, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményét gazdagítja.
