Szerinte rosszmájúság urizálást emlegetni, amiért a minap sérelmezte, hogy jelenleg az állami fogadásokon pincérek dörgölőznek hozzá. Ezt előadásában csak arra hozta példának – magyarázza -, hogy kellene egy nagy reprezentációs tér, ahol 300 ember összejöhet méltó körülmények között. A helyszűke miatt a Kossuth-díj átadásra egy kitüntetett művész csak két hozzátartozóját viheti.
L. Simon ezt követően hosszan magyarázza, miért foglalkozik olyan témákkal, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe, kikér magának és visszakérdez.
„Nem szólalhatok meg olyan kérdésekben, amelyeknek nem én vagyok a szakpolitikusa? Szellemi karanténba azért ne akarjon már zárni!”
Majd így folytatja, „akik elvitatják a vitához és a véleménynyilvánításhoz való jogomat, gondolják át: tényleg azt szeretnék, hogy a Fidesz egydimenziós szavazógép legyen, ahol a politikus feladata kimerül a gombnyomogatásban?”
Továbbra is nevetségesnek tartja főnöke, Lázár János szembeállítását a főnökök főnökével, Orbán Viktorral. Ugyanakkor elismeri, a minap úgy cáfolta minisztere miniszterelnöki ambícióit, hogy erről Lázárral nem is beszélt. Szerinte ugyanakkor „a játék, amit az Orbán-Lázár szembeállítással játszanak, nevetséges. Belülről egészen másképp fest a dolog. Lázár miniszter úr következetesen végrehajt mindent, amivel a miniszterelnök úr megbízza”.
Az államtitkár kitérő választ ad arra, hogy Lázár trafiktörvénye is Orbán megbízása alapján készült-e, az meg majd csak emlékirataiból derül ki, miként készült az RTL Klub interjúja, amelyből az derült ki, ő úgy nyújtotta be a reklámadóról az eredeti törvényjavaslatot, hogy nem is ismerte. Nem tudja, igaz-e, hogy tőlük Rogán Antalhoz kerül a Nemzeti Kommunikációs Hivatal. Nem kérdezte meg Lázárt, mi az igazság, mert erre nincs idejük.
“Barát? Ő a miniszterelnök!”
Habony Árpáddal nincs kapcsolata, háromszor, ha találkoztak, de azt nem árulja el, Lázárral van-e munkakapcsolata a miniszterelnök nem hivatalos tanácsadójának. Főnöke irodájából még nem látta kijönni, igaz nem áll lesben, nem is érti, miért fontos ez. L. Simon még csak nem is hallott róla, hogy Habony új, kormánypárti médiabirodalmat épít és igazából nem lát semmi furcsát abban, hogy közben közeli cimborái felügyelik az állami reklámköltéseket. Az biztos, Habony neki nem cimborája, és ha tippelnie kellene, Orbán Viktornak sem a barátja.
A kormányfőnek L. Simon se a barátja, hiszen ő a miniszterelnök! Ő húsz éve a feleségével oszt meg mindent. Sok jó ismerőse, szövetségese van – de kevés barátja. A miniszterelnököt szereti, mint embert. „Jó ember, jó a kisugárzása. Baráti érzelmeim vannak tehát az irányában, de nem a barátom. Nem is kell, hogy az legyen. Dolgozom egy rendszerben, amelynek ő a vezetője. Ráadásul meggyőződéssel teszem ezt.”
A halálbüntetés kapcsán visszatér a nejére, mondván, vele sem ér mindenben egyet. Évtizedes barátaival sem. Agárdon, egy éjszakai borozás közben a halálbüntetés miatt fideszes törzsszavazó barátaival csúnyán összeveszett. Ők támogatták, ő meg azt mondta, keresztény ember ne legyen a halálbüntetés pártján. Neki nem tiszte értelmezni a kormányfő szavait, amelyekből szerinte az sem következik, hogy Orbán halálbüntetés-párti lenne.
Magánérdek kontra közérdek
Ő nem megélhetési politikus. Kabinetfőnöke, Hornyák Tibor a barátja, de szerinte semmi köze ahhoz, hogy részben rajta keresztül egymilliárdnál is többet nyertek verseny nélküli pályázatokon a hozzá közeli cégek. Ezek jó részéről ő is csak az újságból szerez tudomást, ő nem emeli fel a telefont, nem jár el az érdekükben. Ezek szerinte egyébként sem ingyen kapott pénzek, hanem komoly értékteremtő munka és teljesítmény van mögöttük.
A magánérdek, barátság és közérdek szembeállítása ügyében az M4 építésének leállítása, Simicska földjeinek elvétele és Mészáros Lőrinc szárnyalása sem érdekli különösebben. Mészáros zsebében nem turkál, Simicskánál meg inkább azt furcsállja, hogy amíg cégei sok megbízást kaptak az volt a baj. Most, hogy kevesebbet, az a baj. Szerinte Orbán és Simicska háborúja nem is központi kérdése, az embereket is jobban foglalkoztatja a megélhetésük.
Azt ő is hallotta, hogy „Simicska Lajos milyen gyalázatosan nyilatkozott a miniszterelnök úrról”. Azt sem tagadja, kétségkívül van egy folyamat, amit sokféleképpen lehet értelmezni. Az övét azonban legfeljebb az emlékirataiból tudjuk meg. További részletek itt.
