A kilencvenes években gyönyörű órákat tudtam volna tartani arról, hogy miért múlt ki szükségszerűen a magyar élelmiszer-kiskereskedelem, miért nem bírhatják a kisebb boltok a versenyt a bejövő multikkal; de néhányan összefogtak, és megalapították a CBA-t, amely ma hazai piacon megveri nagyobb társait – mondja dr. Szirmai Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Kisvállalkozás-fejlesztési Központjának igazgatója, a VOSZ Ellenőrző Bizottságának tagja. Azzal folytatja, hogy a hazai kis- és középvállalkozóknak panaszkodás helyett érdemes lenne inkább a proaktivitásra, a megfelelő tájékozottság megszerzésére és a minőségtudatosságra fordítaniuk energiáikat.
Mások virágzása
A magyar kis- és középvállalkozások több mint ötven év kiesés után, csak a rendszerváltoztatást követően kezdhették meg tevékenységüket. Súlyos problémát jelent a vállalatirányítási, közgazdasági, pénzügyi, jogi ismeretek és a nyelvtudás hiánya, a szolgáltató háttér-infrastruktúra fejletlensége, az adó- és járulékrendszer áttekinthetetlensége és változékonysága, a tőkehiány és a nagyvállalatokétól jelentősen elmaradó érdekérvényesítő képesség.
„A magyar gazdaságpolitika – nagyon helyesen – mindig is komoly előnyökkel preferálta a külföldi multinacionális cégek letelepedését – mondja Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára. – A kkv-szektor viszont az elmúlt tizennyolc évben nem kapta meg a szükséges figyelmet, ennek következtében a magyar kisvállalkozók alultőkésítettek, sebezhetőek és ki vannak téve az erőfölénnyel való visszaélés lehetőségének.”
Tőkeerősebb, izmosabb kkv-szektornak nem kellene belemennie méltatlan helyzetekbe. „Az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a kamarán belüli érdekegyeztetési tevékenységre annak érdekében, hogy harmonikusabb és a tisztességes piaci magatartáshoz jóval közelebb álló viszony alakulhasson ki a különböző nagyságú cégek között. Jelenleg a kamaráknál az etikai bizottságok hatásköre igen korlátozott: csak a tagjainkkal szemben járhatunk úgy el, hogy annak szankciója is legyen. Ha ez így marad, akkor a kamara kezében ez az eszköz nem fogja tudni elérni a szükséges eredményt” – ad helyzetképet Dunai Péter.
Panasz van, bejelentés nincs
A körbetartozások és kintlévőségi problémák hazánkban leginkább az építőipart érintik, ahol egyes projekteknél már eleve része a megtérülési terveknek, hogy mekkora hányadot nem fognak kifizetni az alvállalkozóknak, illetve mikor kell jó időpontban új cégbe menekülni – a régire hagyva a követeléseket. Az élelmiszerpiac egyes szegmenseiben és a kereskedelemben is bőven hagy kivetnivalót maga után a fizetési morál.
Bár tény, hogy a kis- és középvállalkozások ritkán szabhatják maguk a feltételeket egy nagyobb céggel való együttműködés esetén, azért érdemes megpróbálkozni a megelőzés módszerével: előleg kérésével és részszámlázással. Persze a megrendelők észjárása is csavaros: a hipermarketeknél bevett gyakorlat, hogy még éppen méltányolható áron vesznek át élelmiszert, ugyanakkor a megrendelőnek kötelező árbevétele bizonyos százalékát „marketing-hozzájárulásként” visszaforgatni a hipermarkethez. Így lesz a papíron 100 forintos tej csupán 80 forintos, ha a beszállító nettó pozícióját nézzük.
Számtalan egyéb történet kering a sajtóban a beszállítóikat nehéz helyzetbe hozó multinacionális cégekről, ám a Gazdasági Versenyhivatalba kevés konkrét bejelentés, panasz érkezik – tudtuk meg Torjákné Amberger Teréztől, a Termelő és Szolgáltató Ágazatok Irodájának vezetőjétől. A versenyfelügyeleti eljárás nagy kockázattal jár. Ameddig van vesztenivalójuk a kis cégeknek – például kieshetnek a beszállítói pozícióból –, addig nemigen mernek bejelentést tenni a nagy cégek retorziójától való félelem miatt.
Az eljárási szabályok ugyan szavatolják, hogy titokban maradhat a bejelentő cég neve, ha ezt ő külön kéri, ennek ellenére előfordulhat az, hogy az eset jellegzetességei alapján be tudja azonosítani a másik fél, hogy ki nyújtotta be a panaszt. „Hozzánk általában akkor jut el a bejelentés, ha a beszállítónak már kevés a vesztenivalója, azaz az esélye, hogy visszakerüljön a multihoz beszállítóként” – mondja Torjákné Amberger Teréz.
Ahhoz, hogy elinduljon a versenyfelügyeleti eljárás, tényekről kell tudomást szereznie a hivatalnak. „Ha jelzések érkeznek – például a szakmai szövetkezetektől –, és valószínűsíthetjük, hogy valamiféle törvénysértés történt, akkor hivatalból indítunk eljárást. Fontos tudni, hogy a versenyjog általában nem ad külön védelmet csak azon az alapon, hogy valaki egyenlőtlen helyzetben van a másikhoz képest. Ha olyan panaszok, bejelentések érkeznek, amelyek bizonyos beszállítói sérelmeket valószínűsítenek egy multinacionális céggel szemben, akkor először azt vizsgáljuk meg, hogy valamiféle általános viselkedési jellemzőről van-e szó, tehát a beszállítók rendszerszerűen szenvednek-e el bizonyos hátrányokat amiatt, hogy például egy hipermarketláncnak komoly vevőereje van. Ha igen, akkor elindulhat versenyfelügyeleti eljárás – ahogy erre volt már példa, nem is egyszer.”
Körbe, karikába
„A parlament 2007 júniusában a vállalkozói körbetartozások mérséklése céljából törvényt fogadott el. A fizetésképtelen cégek felszámolása könnyebbé válik azáltal, hogy ha a benyújtott számlát 15 napon belül nem egyenlítik ki vagy nem vitatják, a bíróság a hitelező kérelmére megállapítja fizetésképtelenségüket, így felszámolási eljárás indul ellenük” – áll a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Kommunikációs Főosztályának tájékoztatásában.
Mindazonáltal köztudomású, hogy a nehéz gazdasági körülmények idején az erőfölénnyel rendelkező megbízók minden beszállítójukkal hosszabb fizetésre állapodnak meg, és aki ehhez nem igazodik, az könnyen megrendelés és árbevétel nélkül maradhat. Ily módon a kkv-szektort jobban sújtja a gazdasági növekedés megtorpanása vagy valamely szektorális válság.
Pénz nélkül nem megy
Az adminisztratív terhek radikális csökkentése, az ellenőrző hatóságok és a vállalkozások közötti partnerségi kapcsolat kialakítása, a megfelelő tájékoztatás és az olcsó, gyorsan hozzáférhető hitelek jelenthetnének gyógyírt a hazai kkv-szektor gondjaira dr. Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkára szerint: „Jelenleg komoly tárgyalásokat folytatunk a gazdasági minisztériummal, hogy megszülethessen a Széchenyi Kártya ikertestvére, a Széchenyi Beruházási Kártya is. Így a forgóeszközhitel mellett egy hasonlóan olcsó, gyorsan hozzáférhető beruházási hitelhez juthatnának a vállalkozások.”
Magyarországon a munkavállalók több mint kétharmadának a kis- és középvállalkozások adnak munkahelyet. Mivel fontos, hogy ezek a vállalatok életben maradjanak, és ne meneküljenek a feketegazdaságba, mind forgóeszköz szempontjából, mind beruházás szempontjából föl kell őket tőkésíteni, könnyen hozzáférhető hiteleket kell számukra biztosítani. „A Széchényi Kártya éppen ezt a célt szolgálja” – mondja a főtitkár.
Segíts magadon…
Pongorné dr. Csákvári Marianna, az Innostart Nemzeti Üzleti és Innovációs Központ igazgatója szerint a kis- és középvállalkozások létrehozásához és életben maradásához fontos elősegíteni, hogy az innovatív projektek és a befektetők egymásra találjanak. „Itthon hatványozottan jelentkezik az a probléma, hogy az innovációhoz, az újítások bevezetéséhez szükséges finanszírozási háttér hogyan teremthető meg. A jelentős adminisztratív terhek elviszik a kisvállalkozások pénzügyi forrásait, emellett nincs olyan hátterük, amely egy kedvező feltételű hitel igénybevételéhez kell. Üzleti Angyal-rendezvényeinken új projekteket mutatunk be olyan vállalkozóknak, magánembereknek, akik üzleti angyalként be tudnak fektetni abba, hogy egy ilyen vállalkozás elindulhasson. Az 50–100 milliós befektetések mellett az üzleti angyalok tanácsadást is vállalnak. Nyomon követik pénzük hasznosulását, üzleti kapcsolataik, ismereteik révén segítik a projekt megvalósítását.”
Jól látszik tehát, hogy a kkv-szektor erősödéséhez a vállalkozók, a kormány és a vállalkozókat támogató szervezetek együttes erőfeszítése szükséges. Az „egymásra mutogatunk” hozzáállás ezen a területen sem hozhat fejlődést. Az összefogás, a szövetkezés is jelentősen növelné a hazai kkv-k verseny- és érdekvédelmi képességét.
„Egy magyar szobafestő órabére negyede, ötöde egy franciáénak – mutat rá egy fontos ellentmondásra dr. Szirmai Péter –, ebből az következne, hogy minden ilyen témájú francia közbeszerzési pályázatot magyaroknak kellene megnyerniük. Az elmúlt tíz évben mégsem nyertünk egyet sem.” Ennek az az oka, hogy a magyar szobafestő pici, állandóan szobát fest, nincs ideje pályázatokkal foglalkozni. Ha mégis pályázna, nem tudná letenni a kauciót, ami az ő anyagi erejének a sokszorosa. Ha ki tudná fizetni, akkor meg a pályázati feltételeknek nem tudna megfelelni a becsempészett apró betűs részek miatt.
„Ám nincs is szükségük praktikákra a pályázat kiíróinak, mert meg sem próbálják a magyarok. Nincs elegendő számban felkészült szobafestő-ipari szövetkezetünk, és kinevetnének, ha azt tanácsolnám, hogy tessék újra szövetkezeteket csinálni” – mondja dr. Szirmai Péter. Pedig összefogás kellene ahhoz, hogy elnyerjük a hasonló pályázatokat.
