A hatályon kívül helyezés folytán megismételt elsőfokú eljárásban a bíróság által a bűncselekmények értelmi szerzőjének tartott első- és harmadrendű vádlottat – nem jogerősen – kilenc év börtönbüntetésre ítélték. Előzetes letartóztatásukat a bíróság azonnal elrendelte, a két nőt fegyőrök vitték el a tárgyalóteremből.
A többi vádlott, akik feladata a bíróság álláspontja szerint az idős, beteg vagy más okból kiszolgáltatott sértettek “felhajtása” volt, tíz hónap és hat év közötti – egy részük végrehajtásában felfüggesztett – börtönt kapott.
Egy közokirat-hamisításban részt vevő vádlottat közérdekű munkára ítéltek, egyet pedig felmentettek. A vádlottak egy részével szemben a bíróság több millió forint pénzbüntetést szabott ki, s a sértettek javára kötelezte őket milliós kártérítések megfizetésére is.
Kiss Dániel bíró az ítélet indoklása során kifejtette, a vádlottak a koruk miatt vagy egészségi okból nehéz helyzetbe került sértettek bizalmába férkőztek, majd rávették őket arra, hogy eltartási vagy adásvételi szerződést kössenek velük. Akadt olyan, írni és olvasni nem tudó sértett, akivel elhitették, hogy a házassága felbontásával kapcsolatos okiratot lát el kézjegyével, miközben adásvételi szerződést szignált. Egy másik esetben pedig egy pszichiátrián kezelt páciens azt gondolta, hogy az egyik vádlott – magát koncertszervező ügynöknek kiadva – lemezszerződést írat alá vele, miközben ő az aláírásával az ingatlanját adta el. Volt, akinek munkát ígértek, és olyan is, akinek a közüzemi tartozásait segítettek kifizetni – mint utóbb kiderült, a lakásáért cserébe.
A szerződések megkötésénél közreműködő ügyvédek közül ketten vádlottként álltak a bíróság elé. A bíróság szerint volt olyan eset, amikor az ügyvéd tudta, hogy az adásvételi szerződést nem a tulajdonos írta alá, és az adásvétel kapcsán nem történt valós pénzmozgás. Más alkalommal pedig a jogásznak fel kellett volna ismernie, hogy a sértett – egészségi állapota miatt – képtelen felfogni a szerződés tartalmát. A bíróság az egyik ügyvédet öt év börtönre ítélte, a másik ügyvéd büntetése egy esztendő, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés lett, s mindkettőjüket eltiltották a hivatásuk gyakorlásától, öt, illetve három évre.
A vádlottak az eljárás során azzal védekeztek, hogy nem becsapták, megtévesztették, hanem segítették a sértetteket. Több idős embert befogadtak, ápoltak, gondoskodtak az ellátásukról. Arra is hivatkoztak, hogy nem is volt szükségük az ingatlanok ellenértékére, mert cigarettacsempészésből és valutázásból jól megéltek; az elsőrendű vádlott szavai szerint “annyi pénzük volt, hogy el sem tudták szórni”.
A bíróság a vádlotti védekezést nem fogadta el. Kiss Dániel bíró úgy fogalmazott, a különböző helyzetben lévő sértettek történetében az mindig közös volt, hogy a vádlottak a problémájukat nem oldották meg, s a sértettek végül ingatlan nélkül maradtak.
Az ítélet nem jogerős, mivel a vádlottak és a védők többsége fellebbezést jelentett be, s néhány vádlott esetében az ügyész is három nap gondolkodási időt kért.