A hírességek és a modellek fotóit rendszeresen digitális csiszolással véglegesítik. A retusálás lehet szinte észrevétlen: a színek élénkebbek, egy eltévedt hajszál helyére kerül, egy pattanás eltűnik. De lehet durva is: jelentős súlyfölösleget radíroznak le, vagy éppen gömbölyítik a vonásokat, eltűntetik az összes ráncot és egyéb hibát. Mindehhez a Photoshop szoftvert használják, ez a mai retusáló varázspálcája. “Kijavítunk valamit, aztán valami mást, és ha folytatjuk, hamar eljutunk Barbie babához” – fejtette ki véleményét Hany Farid, a New Hampshire-i Dartmouth College számítógép-kutatási szakértője.
Brit, francia és norvég törvényhozók egy csoportja szerint a retusálás valós probléma; ők azért küzdenek, hogy a digitálisan megváltoztatott képeket megkülönböztető címkével lássák el. Az amerikai orvosszövetség 2011-ben felszólította a hirdetőket és a fotókat felhasználó más csoportokat arra, hogy “lépjenek fel a képek olyan jellegű megváltoztatása ellen, amely a valóságtól elrugaszkodott várakozásokat kelthet” a megfelelőnek tekinthető emberi testről.
Farid szerint sommás eljárás lenne a fotókat egyszerűen két kategóriába sorolni, amint azt egyesek Európában javasolják: nem elég pusztán jelezni, történt-e vagy sem digitális beavatkozás az eredeti felvétel módosítására. Eric Kee dartmouth-i komputerszakértővel olyan számítógépes programot hozott létre, amely ötös skálán jelzi, hogy milyen fokú változtatás történt a divat- és szépségfotókon, az észrevehetetlenül kicsitől az elképesztő mértékű átalakításig. Együttműködésük eredményét a The Proceedings of The National Academy of Sciences akadémiai kiadvány ismertette.
A hirdetés az igazat mutassa be!
Olyan technológiai lehetőséget próbáltak kidolgozni, amelynek segítségével választ adhatnak a hirdetési- és divatiparban szokásos idealizált és digitálisan szépített képekkel kapcsolatos aggodalmakra. Az ilyen kozmetikázott felvételek hatása tudományos vizsgálatok szerint ugyanis hozzájárul az étkezési zavarokhoz és a testformával kapcsolatos nyugtalansághoz, különösen a fiatal nők körében.
“A dartmouth-i kutatók által kidolgozott módszer igen fontos, mivel objektív mérési eszközt teremt annak megállapítására, hogy milyen mértékben módosították a fotókat” – mondta a The New York Timesnak Seth Matlins tehetségvizsgáló és marketingigazgató.
Feleségével, Eva Matlinsszel nőknek szóló online magazint hoztak létre Off Our Chests címen. A házaspár mozgalmat indított annak érdekében, hogy a kérdést törvényben szabályozzák. Önbecsülési törvény – Self-Esteem Act – néven futó javaslatuk értelmében azokon a fényképeken, amelyeket “számottevően” megváltoztattak, a tényt megfelelő jelzéssel fel kellene tüntetni.
“Egyszerűen azt akarjuk, hogy a hirdetés az igazat mutassa be, és átlátható legyen – fejtette ki Matlins. – Nem mondjuk azt, hogy a Photoshop az ördögtől való, és az sem célunk, hogy elítéljük azokat a kreatív személyeket, akik felhasználják ezt a technikát. De ha valakinek a megjelenését durván módosítják, jelezni kell, hogy amit látunk, körülbelül annyira igaz, mint amit az Avatarban csodáltunk meg: a háromdimenziós tudományos-fantasztikus filmben számítógépen hozták létre a szereplőket és a különleges vizuális hatásokat.”
Aki manapság elektronikus arcplasztikával próbálkozik, az bolond
Farid és Kee szoftvere statisztikailag értékeli a személyek arcának és testének számítógépes változásait. Ehhez a példákat a hivatásos fotóretusálók honlapjairól vették, amelyeken a szakma művelői éppen technikájuk eredményességét kívánják bizonyítani az eredeti és a javított fotó egymás mellé helyezésével.
A két kutató által kidolgozott technológia az emberi arckifejezések elemzésén alapul. Ennek érdekében emberek százait keresték meg a világhálón, hogy hasonlítsák össze az eredeti és a digitálisan feldolgozott felvételeket, és 1-től 5-ig terjedő skálán értékeljék – a minimálisan megváltoztatott 1-estől az erősen átalakított 5-ös kategóriáig. Az emberi értékeléseket aztán a szoftver “betanítására” használták fel.
Farid szerint az eszköz ideális önszabályozó: az információk közzététele bizonyosan arra ösztönzi az érintetteket, hogy csökkentsék a retusálás mértékét. Egy modell például kijelenthetné, hogy nem szeretne 5-ös változtatást, elég az 1-es fokozat…
Ám ma már az új szoftveres eszköz bevetése nélkül is kibontakozóban van egy arra irányuló törekvés, hogy mértékletesebben alkalmazzák a Photoshop-technikákat. Lesley Jane Seymour, a 40 év feletti nők számára szerkesztett More című magazin főszerkesztője szerint a folyóiratok olvasói azt szeretnék, hogy a hírességek megjelenése “legyen ragyogó, de igazi”.
A divatszakértő remek dolognak tartja, hogy “mára eljutottunk idáig”: az olvasók tudják, hogy a fotók retusálása általános gyakorlattá vált. Manapság, amikor sokan a világhálóra is felteszik az eredeti és az átdolgozott felvételeket, a túlzott digitális kozmetikázásnak alávetett képek közismertté válnak, és lejáratják magukat. “Az olvasókat többé nem lehet becsapni azzal, hogy digitálisan +szobrozzuk+ a képet – húzta alá. – Egy jó szerkesztő nem is törekszik erre. Aki manapság elektronikus arcplasztikával próbálkozik, az bolond.”
