Most már szinte bizonyos, hogy nagykoalíciót alkot Németországban a közel két héttel ezelőtti választásokon éppen nyertes kereszténydemokrata párt(CDU/CSU) és az eddigi kormánypárt gerincét alkotó, szinte nyertes SPD. A kormányalakítás elhúzódása ugyan a pártok taktikusainak malmára hajtja a vizet, a gazdaságnak azonban biztosan nem tesz jót – bár egyelőre „csak” az euró árfolyamát befolyásolja kedvezőtlenül. A Financial Times által megkérdezett elemzők és gazdasági szakemberek szerint az időhúzás nagyon rossz hatással van Európa motorjának tartott gazdaságra, és a legjobb forgatókönyvnek a jelen helyzetben azt tartanák, ha a két nagy párt egyezne meg, s alakítana kormányt. Ekkor ugyanis a viták a kormányon belül, nem pedig a nagy nyilvánosság, a Bundestag előtt zajlanának – és így esély nyílna a valódi reformokra.
Jobbra húznak
Korábban a vállalati szféra – érthető okokból – egy jobboldali FDP/CDU koalícióban reménykedett, ugyanis ez biztosította volna a terepet egy, a munkaadói érdekeket előrébb, a szociális biztonságot rövid távon valamelyest hátrább soroló gazdasági reformhoz. A nép azonban úgy döntött, hogy nem ad lehetőséget a tisztán jobboldali koalíciónak, mely a parlamenti kormánytöbbség biztosításához szükségesnél kevesebb szavazatot kapott, így marad a vegyes, illetve a nagykoalíció. Ez utóbbi megalakulásának lehetősége, azonban önmagában még kevés kiindulópontot szolgáltat a gazdaság szereplőinek arról, hogy mire számíthatnak a jövőben: nem mindegy, hogy ki, milyen tárcát kap, és annak mekkora lesz a hatásköre. Sok vállalat ugyanis attól fél, hogy ha túl keményen lépnek fel a szociáldemokraták, akkor a gazdaság szempontjából akár rosszul is elsülhet az egész.
Dieter Hundt, a munkaadókat tömörítő nagyhatalmú lobbiszervezet, a Bundesvereinigung der Deutschen Arbeitgeberverbände elnökének véleményéből az olvasható ki, nekik mindegy, milyen összetételű a kormány, ha benne van a kereszténydemokrata párt. Ennél szigorúbb álláspontot képvisel a Deutsche Welle elemzése. A lap szintén a nagykoalíció mellett teszi le a voksot, az úgynevezett jamaikai koalíciót – CDU, FDP és a zöldek – azonban nem tartja megfelelőnek. Ez utóbbi Ulrich Blum, a Halle közgazdaságtudományi kutatóintézet elnöke szerint csak az SPD ellen jönne létre, míg szerinte bármilyen egyéb megoldás valós célokat tudna kitűzni. Abban ugyanakkor minden gazdasági szakember egyetért, hogy a legnagyobb problémát az időhúzás jelenti, hiszen minden egyes elvesztegetett nappal késnek a reformok, s ennek az ország látja kárát.
Mi a baj?
Az Európa motorjának tartott német gazdaság igencsak döcög az utóbbi időben. A legnagyobb problémát a több évtizedes rekordot döntögető munkanélküliséggel jelenti, noha Schröder kancellár már az előző választások alkalmával is radikális csökkentést ígért. Ehhez képest a munkanélküliek száma az 1995-ös 3,5 millióról idén 5 millióra ugrott. A nagy munkanélküliség oka az élőmunka nagyon magas terheiben keresendő (Norvégia után Németország rendelkezik a világ második legmagasabb munkaerőköltségével).
Mindez csökkenő adóbevételekkel, növekvő szociális kiadásokkal, valamint csökkenő lakossági megtakarításokkal társul. A jobboldali pártok (korábban a szociáldemokraták is) a munkanélküliség erőteljes csökkentését tűzték zászlajukra, miközben a munkanélküliség költségeit a forgalmi adók megemelésével kompenzálnák. Ebből 16 milliárd euró többletbevételt várnak, amiből a munkaadók terheit csökkentenék – az eddigi 6.5 százalékról 4,5 százalékra. Mindezek mellett a munkaadók megkapnák a lehetőséget, hogy a szakszervezeteket megkerülve közvetlenül a munkavállalókkal egyezkedjenek.
Bontanák a védőhálót?
A célokat ugyan a legtöbb közgazdász elfogadhatónak tartja, ugyanakkor többen megkérdőjelezik az eszközöket. Rüdiger Parsche, az IFO közgazdásza szerint a forgalmi adó emelése csökkenti majd a vásárlókedvet a szolgáltatások terén, és az informális gazdaság felé orientálja a munkavállalókat. Ennél azonban sokkal nagyobb veszély, hogy a szakszervezetek az alacsonyabb munkaadói járulékokat béremelési igényeik előterjesztésére kívánják majd fordítani.
A munkanélküliség magas költségeinek, az ország nagyon drága jóléti rendszerének megreformálása szintén évtizedes probléma, ugyanakkor a két nagy párt, és politikai irányultság közti igazi választóval is. A szociáldemokraták célja a jelenlegi szinten tartani a szociális védőhálót, míg a CDU elsősorban hiánycsökkentésre koncentrál. A jóléti kiadások a teljes bruttó német bértömeg 42 százalékára rúgnak. Ezért a legtöbb közgazdász egy olyan bejelentésre várt a politikusok részéről, amiben a jóléti kiadások lefaragását ismertetik. Ugyanakkor már azt is üdvözölték, hogy a CDU terveiben elválasztotta az egészségügyi hozzájárulást a fizetéstől.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
