A magyar szakszervezetek elküldték véleményezésre az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) az új magyar Munka törvénykönyvét (Mt.). Az ILO elemzése szerint már a törvény előkészítése során hibát követtek el a döntéshozók, ugyanis elmaradt a szociális partnerekkel az érdemi egyeztetés. Ez azért okoz gondot, mert hazánk is elfogadta 1994-ben azt az ILO-egyezményt, amely erről rendelkezik – közölte az FN24-gyel a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ).
A védelem hiánya
Az Mt. 9. paragrafusa lehetővé teszi a munkavállaló személyhez fűződő jogainak korlátozását a munkáltató érdekében, továbbá írásba foglaltan lehetővé teszi a munkavállaló részére e jogokról való lemondást. Az ILO ajánlotta e kiemelten fontos jogok körének törvényi rögzítését vagy törvényből való elhagyását. Az MSZOSZ felhívta a figyelmet: ez a rész benne maradt a törvényben, így a munkavállaló jogbizonytalanság áldozata lehet, ha személyiségi jogait a munkáltató korlátozni kívánja, vagy a munkavállalót ilyen joglemondó nyilatkozat megtételére hívja fel (például a munkaszerződés létesítése feltételeként).
Az ILO-normákkal ellentétes, hogy a munkáltató nem felelős a munkaviszonnyal kapcsolatos kár esetén, ha „részéről nem volt elvárható, hogy a károkozó körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa”.
A felmondási védelmet és a szülést követő szabadságot biztosító rendelkezések között nem szerepel, hogy a munkáltatónak biztosítania kell a korábbi munkahelyre való visszatérést – ez is egy EU-irányelvvel (1010/18/EK) ellenkezik. A szabadság meghatározásakor, valamit a kiadásának a szabályozásánál az új Mt. nem biztosítja, hogy a dolgozó évenként négy naptári hétnyi időt (28 naptári napot) legalább szabadságon tölthessen (2003/88/EK irányelv).
A dolgozó érdeke sérülhet
Szintén irányelv (EU 91/533/EGK) sérül azáltal, hogy a törvény 46. paragrafusából hiányzik, hogy a munkáltató nem köteles tájékoztatni a dolgozót az irányadó munkahét hosszáról, valamint a kollektív szerződést kötő felekről. A 2003/88/EK irányelvnek nem felel meg, hogy a törvény – munkaidőkeret hiányában – engedi a munkaidőt úgynevezett „elszámolási időszakban” meghatározni. Ez a munkaidőkeretre vonatkozó rendelkezések kijátszását eredményezheti.
Az Mt. határozott idejű munkaviszonyra vonatkozó rendelkezései részben ellentétesek az EU 1999/70/EK irányelvével. Hiányzik ugyanis a törvény 192. paragrafusából az a szabály, mely szerint határozatlan idejűnek kell tekinteni a határozott időre szólóan megkötött munkaviszonyt, ha a munkaadónak valójában nem lenne erre oka, és a határozott munkaidejű szerződés miatt szándékosan sérti a munkavállaló jogait.
Csoportos leépítés
Csoportos létszámleépítés esetén hiányoznak a törvényi szabályok arra, hogy az elbocsátással érintett területre a munkáltatók nem vehetnek fel újabb munkaerőt. Az ILO szerint elsőbbséget kellene élvezniük a létszám bővítésénél azoknak a munkavállalóknak, akiket korábban csoportos létszámcsökkentéssel bocsátottak el.
A csoportos létszámleépítésnél az Mt. nem írja elő, hogy az üzemi tanácsoktól függetlenül a munkahelyen működő szakszervezettel is kötelező legyen konzultálnia a munkaadónak (98/59/EK irányelv).
A szakszervezetek jogai
Már 1949 óta életben van az az ILO-egyezmény, amelynek értelmében a szakszervezetek szabadon szervezkedhetnek a munkahelyeken. Az MSZOSZ közlése szerint ezzel (de egy 1971-es egyezménnyel is) ellentétes, hogy a szabadon szervezkedő és szervezetét szabadon, a munkáltatótól és az államtól függetlenül meghatározni jogosult szakszervezetek választott képviselői közül csak meghatározott számú tisztségviselő kaphat a törvény által munkajogi védelmet. A védelem hiánya egyezményellenes a munkajogi védelmet egyáltalán nem élvező választott munkavállaló képviselők (üzemi tanácsok tagjai) esetében is.
A magyar üzemi tanácsok munkájában a szakszervezetek közvetlenül nem vehetnek részt, így az ILO 87. és 98. számú egyezményei alapján járna nekik a munkavállalók nagyobb csoportját érintő intézkedések esetén a tárgyalás joga. A nemzetközi szervezet szerint indokolt lenne a szakszervezetek számára is a törvényben biztosítani a döntések előtt a munkáltatói tájékoztatási kötelezettséget, s a szakszervezetek előzetes véleményezési jogát.
Szintén ILO-egyezményt sért, hogy a fegyveres-, rendvédelmi és katasztrófavédelmi szervezeteknél a dolgozók csak korlátozottan szervezkedhetnek.
A 2002/14/EK irányelv rendelkezései sérülnek azáltal, hogy a törvény a szakszervezetek tájékoztatáshoz, véleményezéshez és konzultációhoz való jogát korlátozza – írja az MSZOSZ az elemzésben.
Ha mégsem tart be valaki egy egyezményt, akkor a munkavállalók vagy munkaadók valamely szövetsége kifogást emelhet az ILO-nál. Az Igazgató Tanács közli ezt a kifogást a „bepanaszolt” kormánnyal, amelyet felszólít, hogy nyilatkozatot tegyen a kérdésről. Ha az ILO számára nem fogadható el az adott ország válasza, akkor egy vizsgálóbizottság elé kerül a panasz. Ez megfogalmazza a gondokat, illetve ajánlásokat tesz.
Ha az ILO által meghatározott időn belül nem változik semmi, akkor a Nemzetközi Bíróság elé vihetik az ügyet, de csak a bepanaszolt állam beleegyezésével.
