Az általános menedzseri ismereteket nyújtó, öt féléves, költségtérítéses MBA képzés a Budapesti Corvinus Egyetemen (Közgáz) szemeszterenként négyszázhúszezer forintba kerül. Kismamák esetében tavaly az Oktatási Minisztérium (OM) ehhez az összeghez a mindenkori hallgatói normatíva tizenöt százalékával járult hozzá (azaz félévente harmincötezer forinttal) – a többit az egyetemnek kell kitermelnie. Mint Matern Margit, a Közgáz diplomás programok igazgatója elmondta: tavaly a kismamák MBA képzése – megfelelő állami hozzájárulás hiányában – félévente mintegy tízmillió forintos árbevétel kiesést jelentett az egyetem számára.
Csapda az intézmenyeknek?
Bár egy piaci terméknél az elmaradt haszon sem elhanyagolható tényező, az MBA képzés esetében mégsem az árbevétel-kiesés jelenti a fő gondot az oktatási intézményeknek. A csapdahelyzet jogi természetű: a felsőoktatási törvény szerint költségtérítéses képzés nem lehet veszteséges, ugyanakkor a kormányrendelet kimondja, hogy a kismamák nem kötelezhetők költségtérítés megfizetésére. Ha viszont az ingyenesség miatt aránytalanul megnő a kismamák száma egy MBA képzésen, akkor elfogynak a fizetős hallgatók, akik – legalábbis részben – eltartják a képzést. Így az oktatási intézmények két lehetőség közül választhatnak: vagy limitálják a kismamák számát, és ezzel diszkriminálják őket, vagy befogadják az összes kismamát, de utána csődbe mennek. Mivel mind a kettő jogellenes, a Közgáz egy harmadik megoldást választott.
„Két évvel ezelőtt – mondja Matern Margit – a humánmenedzsment programunkon a kismamák aránya olyan nagy mértékűre növekedett, hogy döntenünk kellett: megszüntetjük a programot vagy bevezetjük az úgynevezett egyéb szolgáltatásokért járó díjat, amire a jogszabályok is lehetőséget adnak.” Ez az összeg a költségtérítés egyharmadát fedezi, amit a kismamák félévente a beiratkozáskor fizetnek. A Közgázon nem húznak meg felső határt: ha valaki rendelkezik a követelményekkel – első diploma, három év szakmai gyakorlat –, akkor formailag bekerül a felvételi eljárásba – függetlenül attól, hogy kismama-e vagy sem. A költségmentességre sem pályáztatnak: mindenkinek fizetni kell, kivéve a kismamákat. A felvételi eljárás során ugyanakkor közvetve rákérdeznek arra, hogy a jelentkező gyesen lévő kismama-e.
Idén ősszel két, harmincfős csoport indult, öten voltak kismamák. Ők részben teljesen ingyen, részben egyéb díj megfizetésével tanulhatnak. Eddig egyetlen kismama fellebbezett náluk, de nem a felvételi ellen, hanem az egyéb szolgáltatások díjának fizetése ellen. Matern Margit szerint a megnyugtató megoldás minden szereplő számára az lenne, ha az állam megfizetné a kismamák után járó teljes hallgatói normatívát.
Megemelt támogatás
Dr. Veres Pál, az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Főosztályának osztályvezetője szerint a minisztériumnak az a fő kérdés, hogy milyen áron veszi meg az állam az oktatási intézményektől a gyeses hallgatók részére nyújtott piaci terméket? „Mi is érzékeltük, hogy az OM mint fenntartó által az intézményeknek nyújtott térítés túl alacsony, ezért ez évtől a szakmailag megfelelő alapképzés oktatási normatívájának ötven százalékára emeltük a támogatás összegét. Így azonos finanszírozási helyzetet teremtettünk, mint az esti és levelező alapképzés esetén. Közgazdasági megközelítésben azt is figyelembe kell venni, hogy az állam támogatása révén nő a szakirányú továbbképzés iránti kereslet, az intézményi bevétel, miközben a költségek egy része nem emelkedik a létszámmal arányosan.” Veres Pál elmondta: a megemelt normatívát kiegészítik a fenntartási költségek és az oktatói-kutatói normatíva, amelyek összességében lényegesen jobb helyzetet teremtenek, mint 2004 előtt.
Andor György a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) MBA képzésének részéről úgy véli: a probléma inkább elvi, mintsem jogi természetű. „Szerintünk a jelenlegi gyakorlat ésszerűtlen, igazságtalan és sérti az egyetemi autonómiát. Ez csak részben köszönhető annak, hogy a szakirányú továbbképzések kategóriáját benne hagyták a kismamák támogatásáról szóló rendelet szövegében.” Andor szerint közgazdaságilag eleve ésszerűtlen volt az a szándék, hogy az állam teljes áron vegyen meg egy szabadáras piaci terméket, amelyet szociális támogatásként juttat bizonyos hallgatóknak. „Sarkított példával élve: ez olyan, mintha a kismamák kétmillió forintos babakocsit vehetnének meg az állam pénzén” – mondja Andor.
Másrészt az MBA képzés egy non-profit felsőoktatási intézmény gazdasági vállalkozása, amelynek szolgáltatásával kapcsolatban az állam nem szabhatja meg, hogy ezért valakitől ne kérjen pénzt, vagy csak annyit kérjen, amennyit a minisztérium ad, mivel ez sértené az egyetemi autonómiát, amelynek része a vállalkozás szabadsága. A BME ugyanakkor tudomásul veszi, hogy a kialakult helyzet egy józan kompromisszum eredménye. Ez utóbbi annak köszönhető, hogy a hallgatókkal, az OM-mel és az Oktatási Jogok Állampolgári Biztosával történő szakmai tárgyalások során mindenki megértette, hogy egy eredetileg rossz koncepcióhoz nem lehet mindenki számára megfelelő megoldást találni – viszont jogilag némileg korrigálható az aránytalanság.
“Mi is kénytelenek vagyunk egyéb szolgáltatás címén díjat kérni a kismamáktól. Ugyanakkor a jelentkezés során írásban tájékoztatjuk a kismamákat, hogy miért és hogyan kérjük tőlük ezt a díjat. Ehhez az oktatási ombudsman ragaszkodott” – mondja Andor György. A BME gyakorlata az, hogy ha van szabad helyük, előveszik a szociális érzéküket, és felveszik a kismamákat – képzésenként maximum a teljes hallgatói létszám öt százalékát, azaz tizenöt főt. Közülük részben teljesen ingyenesen tanulhatnak, részben pedig pályázhatnak a költségmentességre.