– Öt éve vezeted a hazai Marquard Mediát. Annak idején a Sanomát hagytad ott ezért az állásért. Megérte a váltás?
– Teljes mértékben. Amikor idejöttem dolgozni, nagyon motivált voltam, mindenképpen bizonyítani akartam. A Sanománál töltött hat év pont elég volt ahhoz, hogy megtanuljam azt a strukturált gondolkodást, amit akkoriban a Marquard Media igényelt. Itt a csapat már akkor is nagyon jó volt, az újságok pedig rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejtettek. Sikerült elérni, hogy az érkezésem után egy évvel már emelkedjen a piaci részesedésünk.
– A Sanomától mindenképpen el akartál jönni?
– Nem mindenképpen, de a Marquard Media nagyon jó lehetőség volt számomra.
– Mennyire viselte meg a válság a Marquard Mediát?
– Megviselte mint minden céget, de abból a szempontból sikert értünk el, hogy nőtt a részesedésünk a hirdetési piacon. Ez nagy szó, mert a női prémium lifestyle havi magazinok 900 oldallal kevesebb hirdetésen osztozkodtak tavaly, mint 2008-ban. Ez azt jelenti, hogy két jól teljesítő női újság hirdetési bevétele egyszerűen eltűnt a piacról. Az InStyle bevezetésével hirdetési oldalszámunk céges szinten hat százalékkal nőtt 2008-hoz képest, miközben a konkurenciáink oldalszámai minimum harmadával csökkentek. Azt gondolom, hogy ez nem rossz teljesítmény.
– A bevételek nálatok is csökkentek?
– Természetesen, de bátrak voltunk, mert tavaly több új terméket is bevezettünk az InStyle-on kívül: Joy Bistro, Joy Astro, Éva Advent, valamint kiadtuk a Saturn márkamagazinját. Ehhez nem kellett bővítenünk az infrastruktúrát, ki tudtuk használni a cégen belül meglévő szabad erőforrásokat. Ráadásul ezzel bevételt hoztunk el az Elle-től és a Cosmótól…
A tulajdonosunk, Jürg Marquard közel áll a svájci gazdasági körökhöz, és ő mondta először, hogy gazdaságilag nagy baj lesz a piacon. Igaza lett, mert amíg a mi magazinpiaci részesedésünk hat százalékot nőtt, addig a hirdetési piac 30 százalékkal csökkent.
tejüzemi ösztöndíj
A 38 éves Margaret Ann Dowling 1992 novemberében friss diplomásként érkezett Magyarországra az Irish Business Association ösztöndíjasaként. “Tíz barátom volt az egyetemen, és közülük mindenki elhagyta az országot, ez akkoriban nem is volt kérdés” – idézi fel az ír gazdasági fellendülés előtti időszakot. Huszonéves nagyvárosi lányként egyből a kőkemény magyar valóságba csöppent egy pásztói tejüzembe került egy évre, ahol bakteriális vizsgálatokkal foglalatoskodott. “Emlékszem, hogy voltak ott olyan családok, ahol kilencezer forintból éltek egy hónapban, de engem mégis mindig meghívtak vacsorázni. Nagyon sokat tanultam abban az időszakban, nagyon más világ volt. a tejüzemben senki nem beszélt angolul, mégsem fordult meg soha a fejemben, hogy hazamenjek” – idézi fel Margaret Ann Dowling a 90-es évek elejét. A lapkiadói szakmába 1994-ben csöppent bele, amikor hirdetésszerezőként kezdett dolgozni a Budapest Business Journalnél. Egy évvel később hirdetési igazgató, majd ügyvezető lett. 1999-ben ajánlatott kapott egy üzleti lapokkal foglalkozó londoni médiacégtől, ő azonban mégis egy másik megkeresésre mondott igent, így került a Sanoma Budapesthez. Ruszkai Nórával párban ő lett a kiadó első lapigazgatója, hozzá tartozott a Cosmopolitan, az FHM, a National Geographic, a Nők Lapja Évszakok, a Házi Praktika, az Átrium, az Otthon és a Wellness magazin, valamint ügyvezetője volt a Hearst-Sanoma vegyes vállalatnak. A Marquard Mediánál 2005. január 17-e óta látja el az ügyvezetői feladatokat. A cég jelenteti meg a Joy, a CKM, a Playboy, az Éva, az InStyle, a Shape, a Fitt Mama, a Joy Celebrity, a Joy Bistro, a Joy Astro, az Éva Advent, a Playboy Exclusive és a DesignRoom című lapot.
– A Marquard Media Svájc mellett jelen van Németországban és Lengyelországban. Ott is ekkora volt a visszaesés?
– A lengyel piacot kevésbé érintette a válság, mert ott más a termékportfólió. Németországban bevételcsökkenés volt, de a lifestyle szegmens jól teljesített. Mi is rengeteget spóroltunk tavaly. Nekem a 2008-as év vége rémes volt, mert tudtam, hogy januárban sok embert el kell bocsátanom és költséget kell csökkentenem. Viszont 2009-ben megtanultam azt, hogy mindig mindent lehet jobban és hatékonyabban csinálni, mert a kényszer kihozza az emberekből a profizmust. Ilyenkor mindenki sokkal keményebben dolgozik.
– Hány embert kellett elküldeni?
– Húszat.
– Mennyi most a teljes létszám?
– Hatvannyolc, azaz elég sok embert elküldtünk. Összevontunk például művészeti, képszerkesztői pozíciókat. Mindenkinek próbáltunk segíteni, hogy új állást találjon. Ez egy elég fájdalmas időszak volt, mert nagyon jó szakembereket is el kellett küldenünk.
– A válság miatt sok lap megszűnt az elmúlt hónapokban. Nálatok van olyan termék, amelynek inognak a pozíciói?
– Tavaly mindent elemeztünk, és ahol változtatni kellett, ott ezt már megtettük. A DesignRoom magazin évente csak kétszer jelenik meg, a website-ja viszont napi frissítésű lett, a Shape pedig kéthavonta jön majd ki. Más változásokat viszont nem tervezünk.
– Várható új termékbevezetés az idén?
– Kettő is előkészületben van. Ha azt látjuk, hogy van rá igény az olvasók és a hirdetők részéről, akkor elindítjuk.
– Ezek között internetes is van?
– Igen, ott is tervezünk fejlesztéseket.
—-Mikor lesz az internetből releváns profit?—-
– Nem vagytok lemaradva ahhoz képest, hogy milyen pozícióitok vannak a nyomtatott piacon?
– Imádom ezt a kérdést… Amikor a buszmegállóban ott áll valaki már egy órával korábban, majd jön másvalaki, aki pont egy perccel jön a busz érkezése előtt, akkor melyikük az okosabb? Aki egy perccel jött korábban az késésben van? Nem. Egy dolog hiányzik az egész internetkérdésből: mikor lesz ebből releváns profit? Amikor érett lesz a piac és bevételt lehet generálni, akkor minden erőforrásunkkal ott leszünk. Addig is több tízmillió forintot invesztálunk az online fejlesztésekbe. Megújítottuk például októberben a playboy.hu-t, és elértünk 300 ezer egyedi látogatót. A Joy is új website-ot kapott, azóta duplázódott a látogatószámunk. Fontos számunkra, hogy a hirdetőinknek multiplatformot biztosítsunk, és ha mobiltartalmat vagy vírusmarketing-kampányt szeretnének, azt is tudunk biztosítani. Külföldön rengeteg jelentős online terméke van a Marquardnak és van olyan, amit itthon is meg lehetne csinálni, de egyelőre nem látok benne nagyon sok pénzt. Az időm fele azzal telik, hogy a cég bevételének ezt az öt százalékát kitevő területét hogyan növelhetnénk.
– Azokra a lapokra, amelyek a Sanománál hozzád tartoztak, saját gyermekként tekintesz, vagy konkurensként gondolsz rájuk?
– Én irányítottam az FHM bevezetését és imádtam azt a lapot.
– Szomorú voltál, amikor megszűnt, vagy örültél, hogy eggyel kevesebb konkurens magazinnal kell felvenni a versenyt?
– Soha nem örülök, amikor egy újság megszűnik. Nekünk eleve 75 százalék körüli volt a részesedésünk a férfimagazinoknál, most ez száz százalék lett. Jobban szeretem azt, amikor van egy kis verseny a piacon, mert az sokkal inspirálóbb helyzet. Szomorú voltam, de már régóta látható volt, hogy erre a sorsra jut a lap. A férfimagazinok hirdetési piacán annyi hirdetési oldal elveszett, ami kitesz egy lapot.
– Tizennyolc éve, hogy itt élsz. Hosszú távon itt képzeled el a karriered, vagy lehet egy olyan pont, amikor másik országban folytatod?
– Természetesen elképzelhető, én nyitott vagyok mindenre. Egy pék ugyanúgy süti a kenyeret Amerikában, mint a világ más táján. Viszont ha itt meg tudom valósítani a céljaimat ezzel a céggel, akkor miért ne csinálnám itt? Gyönyörű város Budapest. Amikor nincs BKV-sztrájk, akkor a közlekedés sem vészes, ismerek olyan helyet, ahol ennél rosszabb. Az időjárás egész elfogadható. A gyerekek látják a családjukat hét közben is, ami nem jellemző Amerikában vagy Angliában, ahol nagyon sokan órákat utaznak a munkahelyükre és vissza.
– Hogy tekintesz az itteni emberekre?
– Magyarországon mindig nagyon barátságosak voltak velem. Úgy érzem, hogy jobban tolerálnak engem, mint egymást. Többször el tudtam volna menni, mert kaptam ajánlatokat, de mindig maradtam és maradok is még.
