Poszt ITT

Litkai Gergely: Fingból nem lesz bableves

A szabadságról lesz szó. Ki érzi magát szabadnak Önök közül? Lehet kommentelni, kurjongatni a gép előtt, lájkolni, ahogy tetszik.

A szabadságról lesz szó. Ki érzi magát szabadnak Önök közül? Lehet kommentelni, kurjongatni a gép előtt, lájkolni, ahogy tetszik. Szabad vagyok! Ki az, akit nem nyom el a főnöke, nem főz büdöset a hangosan flexelő szomszédja, trafikos vagy épp most vált el, esetleg oligarcha, aki megvehetné a Dunántúlt, ha korábban még nem tette volna meg? Vagy épp most elvált oligarcha, aki büdöset főz egy trafikban?

Szabadon lehet jelentkezni! Természetesen nem kötelező, ez a szabadság lényege, de aki szabadnak érzi magát és nem jelentkezik, az azért elég nagy paraszt… Nem akarom korlátozni semmiben, de mégis… Köszönöm.

Először is határozzuk meg, mi a szabadság, hátha segít!

A szabadság – szerintem – elsősorban lehetőség arra, hogy azt tegyük, ami mások szerint hülyeség. Vagy lehetőség arra, hogy azt tegyük, ami magunk szerint is az. Ha nem veszel sapkát, kihullik a hajad  – szól a jótanács és mégsem veszek. Mert szabad vagyok, de kopasz. Az én hajamat vagy maradványait nem szigetelem el a hideg levegőtől csak azért, mert valaki azt mondja. Vegyen ő sapkát és ő ne legyen kopasz. Végső soron tehát a szabadság hülyeség.

Sokan biztos azt válaszolnák, a szabadság azt jelenti, hogy megtegyünk olyant is, amit a szabályok szerint nem lehet, mégis büntetlenül megússzuk. Parkoljunk rokkant helyre, hajtsunk be az egyirányú utcába, menjünk át a piroson. De ki tudja hova vezet ez? Ha rokkant parkolóra állunk, elénk parkolnak, ha átmegyünk a piroson egy taxis már régen elindult a zöld előtt, és az egyirányú utcából kitolatni se tudunk, ha szembe jönnek, mert egy csomó követőnk akadt.

Mások szerint a szabadság azt jelenti, hogy azt tegyük, amitől mások rohadt idegesek lesznek.


Milos Forman: Hair

Elmondjuk a véleményünket, a járdára szarassuk a kutyát, bevágjunk a sor elejére pirosnál, belebeszéljünk mindenbe, amihez nem értünk, ártsunk másoknak, mert megtehetjük, vagy azért mert nem tehetjük meg.

Mi erre a megoldás? A rend. De nem véletlenül nem így hangzik az idézet, jöjj el rend, te szülj nekünk szabadságot, hanem fordítva.

A rend lényege nálunk nem az, hogy tiszteletben tartjuk mások szabadságát, hanem addig cseszegetünk mindenkit, amíg nem érzi magát szabadnak, ezért elkezdi kijátszani a szabályokat. Ezután új szabályokat hozunk, táplálunk egy pókot, amelyik addig-addig sző, amíg meg nem fojt mindenkit és végül magát. Úgy ráadásul, hogy közben még orgazmusa sem volt.

A rendnek esélyt sem adunk, hogy kialakuljon, hanem megteremtjük.

Súlyos félreértés istennek hinni magunkat, hiszen a teremtés során, ha Isten is közreműködik, semmiből lesz valami, az ember esetében pedig a semmiből semmi jó PR-ral. Az ember ne teremtsen, hanem alkosson, hasson és gyarapítson. A fingból nem lesz bableves.

Határtalan egyéni szabadságot akarunk, ahol valaki olyan szabályokat alkot, amik megakadályoznak mindenki mást abban, hogy köreinket megzavarja. Nem akarunk hajléktalanokat az aluljáróba. Mert büdösek, részegek és hangosak. Pont olyanok, mint sok nem hajléktalan, miután hazatért. De ő mégsem a mi adóforintjainkból fenntartott közterületen alszik, hanem a mi adóforintjainkból enyhített devizahiteles házában. Mekkora különbség.

De ha nem lehetnek kint, attól még lesznek. Lássuk be, a bárányhimlőt nem alapozóval gyógyítják.

Ha nem látszanak ott, akkor szabadabbak lehetünk. Egy idő után nem akarunk hajléktalanokat a négyes-hatosra sem, mert ha hajléktalan, minek utazgat. Miért kell nekem leszállnom a szag miatt? Sőt én általában büdöseket nem akarok a villamosra, meg bőrgyulladásosokat, meg korpás hajúakat, mert ha megveszem a bérletem, tízezerért, akkor én szép embereket akarok látni és ápoltakat. Főleg 18-26 év közötti lányokat minél kevesebb ruhában.


Terry Gilliam: Brazil

És ha már a villamoson és az aluljáróban nincsenek hajléktalanok, minek kellenek egyáltalán? Kinek hiányoznának, ha nem lennének? És ha én hajléktalan leszek, akkor beleegyeztem előre, hogy akkor gyakorlatilag nem is leszek. Ennek tudatában lettem hajléktalan. A társadalmi szerződés jegyében, ami azt mondja, hogy aki nem dolgozik, ne is legyen. Ezzel egyetértve rúgattam ki magam a munkahelyemről, hagytam magam megcsalatni a feleségemmel, vagy lettem alkoholista.

A büdösség általában nagy próbaköve a szabadságnak.  A büdösöknek valahogy nem szeretünk túl sok jogot adni. Ahogy azt szeretnénk, hogy aki valóságshow-ban szavaz, ne szavazzon a választásokon. Aki a Dalban szavaz, az pedig mondjuk csak az Európa Parlamenti választásokon ne szavazhasson, mert az mégsem olyan gáz.

Sőt a legjobb, ha csak az szavaz, aki minket szeret. Egy olyan fogyasztói visszajelzést szeretnénk, elégedett, inkább elégedett, nagyon elégedett. Az én szabadságomat nem lehet hülyeségekkel korlátozni, számomra a szabadság azt jelenti, hogy nem lehet olyasmit mondani, ami szerintem hülyeség. Ha kártyázás közben én állapítom meg a szabályokat, és bármikor módosítom. Ha senki sem korlátoz. Még akkor is, ha az én végtelen szabadságom, másoknál teljes szabadsághiányt is okoz.

És akik azt gondolják, hogy ez a kormányról vagy az ellenzékről szól, valamiféle áthallást remélnek, azok tévednek. Ez rólunk szól. Mi vagyunk egy kicsit a kormány, az ellenzék, a civilek, a főnökök, a büdöset főzők, a büdösek, a trafikosok és az oligarchák is. Mi tudunk szabadok lenni és másoknak szabadságot adni.

Egy humoristának az is a szabadsága, hogy néha ne írjon vicceset. Megígérem, ebből nem lesz rendszer. A rendszer másból lesz.

PS:

Eközben a szabadság illúzióját kergető kommenthuszárok vágtatnak az árkokkal szabdalt rónán át valóságdélibábokat kaszabolva.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik