A még csak gyülekező tömeg ovációban részesítette az elsőként fellépő Nox együttest is. A két műsorvezető, Szántó Dávid és Rákóczi Ferenc “hangpróbáztatta” a közönséget, majd Nox együttes hajszál pontosan a meghirdetett időpontban, hat órakor elkezdte műsorát. Negyed nyolckor lépett színpadra az angol Tarantinos. A korábbi budapesti fellépéseiről ismert együttes kitűnő koncertet “nyomott le”. Előadásuk soulos-funkys ritmusa a hatvanas éveket és időnként a Blues Brothers stílusát idézte.
Az est sztárja, a 26 éves Pink kicsit megvárakoztatta rajongóit, és fél órával a Tarantinos levonulása után, néhány perccel kilenc óra előtt kezdte meg a koncertjét. Nagyszerű zenekarával rögtön a közepébe csapott, és az I’m Not Dead című legújabb albumával kezdte a programot. Igazi, mai rockzene – így lehet jellemezni Pink koncertjét.
A kitűnően éneklő és nagyszerű színpadi produkciót nyújtó, a közönség kedvében járó amerikai sztárt nagyszerű csapat kísérte. Talán a szólógitáros és a színes bőrű dobos teljesítménye emelkedett a magas átlag fölé. Egy hölgy pengetett a második gitáron, s nagyszerű volt a zongorista is.
A másfélórás koncerten elhangzott többek között a Don’t Let Me Get Me, a Get The Party Started, a Just Like a Pill , a Trouble és természetesen a Stupid Girl, amelyik jelenleg új lemezének egyik legnagyobb slágere.
Pink nagy tisztelője Janis Joplinnak, így nem meglepő, hogy elhangzott fehér blues királynőjének Me and Bobby McGhee című dala. A közönség végül két ráadással engedte el az amerikai énekesnőt.
Pink nagyon jól érezte magát a színpadon, egyszer még hanyatt is vetette magát, lábait égnek dobva. Olykor panaszkodott a melegre, de ez nem ártott különösebben a produkciójának. Élénk piros-sárga-zöld ruhája valósággal virított a feketében játszó zenekari tagok között.