– Egyetért azzal, hogy történetének legkínosabb vereségét szenvedte el a válogatott Máltán?
– Az biztos, hogy a máltai botlás benne van labdarúgásunk három legcsúfosabb vereségben.
– Nagyon keserűnek tűnik.
– Gondolom, nem csodálkozik ezen. Természetesen megviselt, ami szerda este történt, nekem is kell néhány nap, amíg megnyugszom, lehiggadok.
– Van valamiféle magyarázat a kudarcra?
– Úgy gondolom, még korai erről beszélni. Hideg fejjel kell kiértékelni ezt a találkozót, egyúttal meg kell keresni azokat az okokat, melyek ehhez a fájó és nehezen emészthető vereséghez vezettek.
– Nem akarunk a dolgok elébe menni, de reagálhatna néhány kritikára. Itt van mindjárt az első: hiba volt, hogy nem térképeztük fel, mit tudnak a máltaiak.
– Ez nem igaz. Több videokazettát is megnéztünk rólunk és a megfigyelőnk látta őket élőben is játszani. Felkészültünk belőlük. A játékosok tisztában voltak azzal, hogy nem lesz könnyű dolgunk, ugyanakkor mindenképpen nyernünk kellett volna Máltán.
– Csakhogy rossz taktikát választottunk.
– Akkor itt elmondom: nem játszottunk lesre! A csapatunk 4-4-2-es hadrendben lépett pályára, a széleken igyekeztünk megbontani a máltaiak védekezését. Hogy mi sült ki mindebből, aligha kíván kommentárt, mindenki látta a mérkőzést.
– És azt is láttuk – ez egy újabb kritika -, hogy Michael Mifsud, az ellenfél egyetlen valamirevaló labdarúgója egyszemélyben csinált bolondot a magyar védőkből, egyszerűen nem tudtunk vele mit kezdeni.
– Nemrég beszéltem néhány volt válogatott labdarúgóval. Tudja, mit mondtak? Hogy ez a csatár tíz percig sem villogott volna, ha ők vannak a pályán… Ennyit a szerdán játszók mentalitásáról.
– A csapat csődöt mondott, de van-e olyan játékos, aki kijátszotta magát a magyar válogatottból?
– Ha lehet, ezt a kérdést egyelőre ne feszegessük.
– A szakmai stáb követett el hibát?
– Elképzelhető. Mint már mondtam, a következő napokban a legapróbb részletekig kiértékeljük a máltai találkozót, utána tudunk majd erről érdemben beszélni. Azt viszont előrebocsátom, ahogy Bozsik Péter kapitány, úgy én sem húzom ki magam a felelőség alól, mindketten vállaljuk, ha hibáztunk.
– Hogy látja, veszélyben van Bozsik Péter és az ön állása?
– A szövetség elnöksége és elnöke hivatott erre válaszolni. Én csak azt mondhatom el, hogy nem mondunk le, az ugyanis megfutamodás lenne.
– Mondja meg, melyik csapatot fogjunk megverni, ha Máltát nem sikerült?
– Jó a kérdés, ugyanakkor visszalehet keresni azokat a nyilatkozatokat, melyeket a kinevezésünkkor tettünk. Soha nem ígértük azt, hogy továbbjutunk, pedig Bozsik Péterrel erről álmodoztunk. Korábban is mindig azt mondtuk, hogy már az is bravúr lesz, ha harcban leszünk a csoport harmadik helyéért. Persze, Máltát meg kellett volna verni, ez a három pont nagyon fog hiányozni. Tanulni kell a hibáinkból, és meg kell találni azt az utat, amelyik felfelé vezet. Ezen kell dolgoznunk, és amíg módunkban van, mindent megteszünk azért, hogy a magyar válogatott jobb, sokkal jobb legyen. Nem futamodunk meg!
