A zenét zenével a legjobb oktatni

A német professzor, „átlagos zenetanárként” kezdte pályafutását, ám idővel egyre jobban kezdték érdekelni azok a folyamatok, amelyek zenetanulás közben játszódnak le a gyermekek agyában.

Mint hangsúlyozta, a dallamot tulajdonképpen „agyunk alkotja”. A zeneszerző által leírt kottát a művészek keltik éltre és a dallam hanghullámok útján jut a belső fülbe, majd idegi impulzusok révén jut el a megfelelő agyi központokba.

„Az agy konvertálja dallammá a hanghullámokat, itt teljesedik ki a melódia és mindenki másként hallja, attól függően, hogy milyen korábbi zenei tapasztalatokra tett szert” – vélekedett Wilfried Gruhn.

A zenei készség alapját adó hangutánzó képességről szólva érdekességként elmondta, hogy az emlősök között az emberen kívül erre a bálnák, delfinek, fókák, valamint a denevérek, az énekesmadarak, a papagájok és a kolibrik képesek. „Sem házi kedvenceink, de még a hozzánk genetikailag legközelebb álló emberszabású majmok sem képesek a hangutánzásra” – hangsúlyozta a professzor.

Kisgyermekként vagyunk a legfogékonyabbak

A professzor szerint a hangutánzás képessége a születés napján a legerősebb. „Ezt a képességet életünk során soha nem tudjuk túlszárnyalni, nemhogy nem fejlődik, de 3-4 éves kor után csökkenésnek indul” – hangsúlyozta Wilfried Gruhn, hozzátéve, hogy ezért a lehető legkorábban el kell kezdeni a zenei oktatást.

„Amennyiben a gyermeknek bizonyos korban nincs lehetősége sokféle zenét hallgatni, később már képtelen lesz arra, hogy zenei képeket, struktúrákat felfogjon. Ezekről a gyerekekről mondják, hogy nem muzikálisak” – mutatott rá a professzor.

A zenét zenével kell tanítani – hangsúlyozta Wilfried Gruhn. Egy 15 éves kamaszokkal folytatott, hároméves kísérletsorozat eredményeit ismertetve elmondta, hogy a zenét sokkal célszerűbb zenehallgatás, a gyermekek énekeltetése és tánctanítása révén oktatni, mintsem hagyományos, azaz absztrakt módon „előadásokkal, kottaolvasással, metodikai útmutatással”.

A német professzor meggyőződése szerint az iskolai zeneoktatás egyébként nemcsak a gyerekek kreativitására és intellektuális fejlődésére van jótékony hatással, de nyitottabbá teszi őket a másokkal való kooperálásra, s megkönnyíti társadalmi beilleszkedésüket is.