Műholdas megfigyelésekkel 1979 óta követik nyomon a tengeri jégborítás alakulását az Északi-sarkon: a mérési eredmények a jég folyamatos visszahúzódását bizonyítják. Az állandó, legalább öt éves jéggel borított terület nagysága 56 százalékkal csökkent 1985 és 2007 között. Az Északi-tengeren tavaly a nyár végére 4,13 millió négyzetkilométerre csökkent a jéggel borított terület nagysága – közölte a WWF Magyarország.
Erősíti a klímaváltozást
A jégtakaró ilyen mértékű eltűnése azt eredményezi, hogy a tavasszal fellelhető jég egyre nagyobb mértékben szezonális, azaz a legutóbbi télen kialakult fiatal, vékonyabb jégtakaróból áll, ami a klímaváltozásra is drámai hatással lehet. Az „idősebb”, fehér jég ugyanis olyan, mint egy tükör, visszaveri a Nap hőjét. Ahol eltűnik, ott a sötét színű víz egyre több hőt nyel el, ami tovább gyorsítja a felmelegedést és a körülötte lévő jégtakaró olvadását.
Egyre ritkább az ilyen, “minőségi” pihenőhely (Fritz Pölking/WWF-Canon)
Az Arktisz olvadása során ráadásul egyre több olyan üvegházhatású gáz is a légkörbe kerül, melyek eddig be voltak zárva a jégbe vagy az állandóan fagyott földbe. A klímaváltozás egyik látványos hatása, hogy ebben az évben Észak-Amerika és Oroszország felett jégmentessé vált az Északnyugati- és az Északkeleti Átjáró, megnyitva ezzel a mindeddig átjárhatatlan hajózási útvonalat az Atlanti- és a Csendes-óceán között.
Több mint ezer tetemet találtak
A klímaváltozásnak azonban ennél súlyosabb következményei vannak a sarkvidék élővilágára. Az életükért úszó alaszkai jegesmedvék után Oroszország távol-keleti részéről is aggasztó hírek érkeznek a klímaváltozás rozmárokra tett hatásáról. Egészen mostanáig ugyanis az év meghatározott időszakában szórványosan jelen voltak a jégtáblák a Csukcs-tengerben, Ázsia északkeleti peremén. Ezek a jégtáblák szolgáltak pihenőhelyül a rozmároknak.
Sorsuk a kezünkben van (Wim Van Passel/WWF-Canon)
Mára azonban a tenger nyáron már egyáltalán nem fagy be, a rozmárok nem tudnak a jég nélküli, mély vízben táplálkozni, ezért kénytelenek zsúfolt területekre vonulni a Csukcs-félsziget tengerpartján. Az állatok tömeges jelenléte táplálékhiányhoz és a vírusok elterjedéséhez is vezet. Tavaly egy mindössze 350 kilométeres partmenti szakaszon több mint ezer elpusztult rozmárt számolt meg a WWF önkéntesekkel kiegészült személyzete.
