Az ótermésű búza ára az utóbbi hetekben tartott volt; a fizikai piacon, helytől és minőségtől függően, 28-29 ezer forint között születtek üzletek a kenyérnekvaló tonnájára. A gabonakereskedők szerint a piacon csupán jelentéktelen tételek forognak, ami a meglehetősen visszafogott kereslettel magyarázható. A december-januári, elsősorban a szomszédos déli államokba irányuló kiviteli lehetőségek lassan megszűnnek, a korábban magyar búzát is vásárló Horvátország az új évben 75 ezer, Jugoszlávia 60 ezer, Szlovénia pedig 55 ezer tonna jó minőségű argentin búzát vett, határparitáson 185-193 dolláros tonnánkénti áron. Ezzel pedig a 165-170 dolláros telephelyi árról induló magyar búza – a járulékos exportköltségeket (fuvar, kvóta, növényegészségügy, kereskedői haszon) bekalkulálva – nem versenyképes.
Ennek ellenére a szakemberek nem érzékelnek kínálati nyomást a hazai piacon. Vermes András, az Agrograin Rt. vezérigazgatója például a következő hetekben is tartott árakkal számol. A szakember az 1996. évi hivatalos, 3,8-3,9 millió tonnás termésbecslésnél mintegy 500-600 ezer tonnával kevesebbre teszi a ténylegesen betakarított búza mennyiségét. Így a gyenge kereslet gyenge kínálattal párosul, és az országban valószínűleg nincs egy-kétszázezer tonnánál több felesleg.
A piaci egyensúlyt már csak a lisztkivitel bedugulása bonthatná meg. A malmok jelentős része ugyanis nemcsak belföldi őrlési szükségleteire, hanem a várható exportigényekre is vásárolt búzát, s a felesleges készletek könnyen visszakerülhetnek a piacra. A magyar liszt exportkilátásai nem túl rózsásak, mivel az Európai Unió 30-40 dollárral támogatja a tagországok lisztkivitelét. Ugyanakkor a magyar lisztre mostanában tonnánként 200-220 dolláros áron lehetne csak vevőt keríteni.
A BÁT-on egyébként a még jegyzett két ótermésű malmibúza-határidő között rég nem látott negatív különbség alakult ki: a hamarabb kifutó márciusi jegyzés a hét elején már több mint ezer forinttal volt drágább, mint a májusi. A jelenség okát Kobulniczky Tamás, a Swap Ügynöki Kft. üzletkötője abban látja, hogy a búzaárak további esésében bízó befektetők májusra adnak el, miközben márciusra a korábbi vevők tartják pozícióikat. A márciusi eladók nagy része azonban olyan spekuláns, aki nem akar szállítani, ezért lassan zárni szeretné pozícióit. Ez pótlólagos keresletet okoz, ami egyelőre alulról támasztja a márciusi jegyzést. A sajátos árviszonyok kiváló lehetőséget teremtenek a fizikai áruval rendelkező vállalkozásoknak arra, hogy csökkentsék búzájuk bekerülési árát. Ha ugyanis márciusra eladnak, s az árut leszállítják, egyidejűleg pedig májusra vásárolnak, és ezzel visszaveszik a búzát, akkor a két jegyzés közötti különbözetet zsebre tehetik.
Jóval élénkebb kereskedés folyik a kukoricapiacon. A vérmesebb piaci szereplők által 1 millió, az óvatosabbak által csak 600-800 ezer tonnára becsült felesleg nyomasztó árnyékában hétről hétre morzsolódnak le a tőzsdei jegyzések. A lassan 19 000 forint alá csúszó jegyzésekkel a tőzsdei szereplők némiképp megelőlegezték a fizikai piacon is várható áresést, ahol a nagykereskedők az elmúlt egy hónapban, elsősorban csehországi exportra, 19 500-20 500 forint közötti áron vásároltak nagyobb tételeket.
Kereskedői becslések szerint ebben a szezonban legfeljebb 200-250 ezer tonna kukorica hagyhatja még el az országot. Ez pedig azt vetíti előre, hogy az új termésig a belföldi szükségleteket is figyelembe véve mindenképpen marad legalább 500 ezer tonna felesleg. Ráadásul a kiváró vevők számítása szerint a tavaszi mezőgazdasági munkálatok közeledtével a gazdálkodóknak pénzre lesz szükségük, ami az árujukat egyelőre visszatartó termelők közül sokakat rákényszeríthet kukoricájuk értékesítésére.
