A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) most adta ki első országjelentését a nem tag Szlovéniáról. A dokumentum egy eddig sikeres reformország képét rajzolja fel, amelynek azonban a következő két-három évben még meg kell oldania néhány feladatot. A kiinduló helyzet mindenesetre átlagon felül jó: a gazdaság fejlettsége néhány tekintetben, egyebek között a 10 521 dolláros egy főre jutó éves belföldi össztermék alapján (1995., vásárlóerő-paritásban mérve) a térség országai közül a legközelebb áll a nyugat-európai színvonalhoz. Szlovénia már függetlenségének 1991-es megszerzése előtt is viszonylag nyitott volt, a Nyugat felé orientálódott, és a jugoszláv önigazgatásos szocializmust az akkori szövetségi állam keretei között a lehető “legpiacibb módon” működtette.
Ezen az alapon az OECD megítélése szerint az ország sikeres stabilizációs és reformpolitikát folytatott. Az 1993-ban megindult növekedés azonban 1995-től ismét lelassult, és az OECD jelentése 1997/98-ra is csak kismérvű gyorsulást vár. Ennek okai: a versenyképességnek a deviza reálfelértékelése miatti gyengülése, a túl erős bérnövekedés, a gyenge nyugat-európai konjunktúra, a stabilizációs politika lendületének lanyhulása és – részben – a szerkezetváltás lassú üteme.
Ezekre a gyengeségekre tekintettel a párizsi szerzők arra intik a szlovén Nemzeti Bankot, hogy koncentráljon világosan és határozottan az infláció elleni harcra. (A múltban időnként kétséges volt, hogy a jegybank fő célja valóban a drágulás leküzdése-e, vagy pedig – a tolar árfolyamának befolyásolásán keresztül – a külső versenyképesség támogatása.)
A költségvetési politikát vizsgálva az OECD-jelentés, bár dicséri a többé-kevésbé kiegyenlített költségvetést, elérkezettnek látja az időt egy középtávú stratégia kidolgozására. Így gyors döntéseket sürget a nyugdíjellátás tervezett hárompilléres modelljének bevezetésére, mert a jelenlegi rendszert (ott is) összeomlás fenyegeti.
Szlovéniában a munkanélküliség az OECD szerint majdnem kétszer olyan magas, mint amit a hivatalos munkaerő-felmérések jeleznek – utóbbiak 1996 végén “csak” 7,4 százalékos munkanélküliségről adtak számot. Ezért a tanulmány egyebek között a munkanélküliség definiálási szabályainak szigorítását, a bérindexálás fokozatos feloldását és a bértárgyalások vállalati szintre való decentralizálását javasolja.
Ami a szerkezeti reformokat illeti, az OECD-jelentés sikeresnek ítéli a két vezető kereskedelmi bankban 1993-ban megkezdett rehabilitációs programot. Most egyebek között a nagyszámú kisbank koncentrációjának szorgalmazását, valamint a nagybankok privatizálását tartja szükségesnek. A vállalati szektorban a szakértők a megmaradt veszteséges nagyvállalatok bátrabb átszervezését követelik. Egyszersmind leszögezik a “corporate governance” gyengeségét, mivel az önigazgatásos üzemek csaknem befejezettnek nyilvánított privatizálása a tulajdonjogokat átruházta az intézményi befektetőkre, a bennfentes menedzsmentre és a kisbefektetőkre. A bennfentes menedzsment azonban következetesen elhárít minden külső ellenőrzést, és ezzel minden fordulatot lefékez. Az OECD szerint hosszú távon mégis lehetséges a vállalatok szerkezetváltása, ezt azonban egyebek között az átvételekre és fúziókra vonatkozó törvényjavaslatok elfogadásával és végrehajtásával kellene alátámasztani. Fontos hozzájárulást adhatnak a külföldi befektetők, ehhez azonban Szlovéniának még határozottabban nyitnia kellene – mindenekelőtt a tőkemozgások további liberalizálásával és a pénzügyi szektor radikális reformjával.
Az OECD-jelentésnél kedvezőbb, felsőfokú jelzőktől hemzsegő értékelést adott Szlovéniáról legújabb jelentésében a nemzetközi “hitelminősítő ipar” európai központja, a londoni IBCA. Eszerint az ország az egyik legsikeresebb az átalakulás különböző szakaszaiban járó térségbeli államok között.
Az összefoglaló szerint nyitott annak lehetősége, hogy Szlovénia a jelenlegi, máris magas fokú befektetői besorolásnál még jobb osztályzatot kapjon. Az egykori jugoszláv köztársaság általános hitelminősítése az IBCA mércéjén “A” mínusz (A-); ez a Csehországra a mostani válság előtt megadott fokozattal holtversenyben a jelenlegi legjobb Közép-Európában. (A két nagy amerikai hitelminősítő ház, a Standard and Poor’s, illetve a Moody’s ugyancsak magas fokú, “A”, illetve “A3” befektetői fokozatot tart érvényben Szlovéniára.)
Az Olaszországgal folytatott ingatlanjogi vita lezárultával mód nyílt az EU-társulási egyezmény aláírására, egykori jugoszláv államadósság megosztásáról intézkedő egyezség sikere pedig lehetővé tette Szlovénia számára az önálló megjelenést a nemzetközi pénzpiacon.
Az egy főre jutó bruttó nemzeti termék messze a legmagasabb a térségben, s megközelíti az Európai Unió szegényebb tagállamainak szintjét – mutattak rá az IBCA-nál. A brit szakértők szerint a további reformoknak magas szintű belső társadalmi stabilitás és jó makrogazdasági mutatók adnak megfelelő hátteret. Az IBCA előrejelzése szerint az infláció 8,5 százalék alatt marad 1997-ben, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig nem haladja meg a 40 millió dollárt, ami a GDP alig 0,2 százaléka. Az ország nettó adóssága mínusz 744 millió dollár, vagyis Szlovénia gyakorlatilag nettó kihelyezőnek számít – hangsúlyozták az IBCA elemzői.
