Negyedik alkalommal készített az OECD országtanulmányt hazánkról. A mostani dokumentum azonban az első azóta, hogy Magyarországot tavaly májusban felvették a párizsi szervezetbe. Donald Johnston szerint a Bokros-csomag hatására az elmúlt két évben sikerült megteremteni a tartós és fenntartható növekedés feltételeit; 1997-re az OECD szakemberei 2,4, 1998-ra pedig 3,5 százalékos gazdaságbővülést jósolnak hazánknak. Jelentősnek minősítik a külgazdasági sikereket is: az export két esztendő alatt 20 százalékkal emelkedett, miközben a behozatal – az előző évihez képest – 1995-ben némileg visszaesett, tavaly pedig csupán 6,7 százalékkal nőtt. Ennek nyomán csökkent a külkereskedelmi és a fizetési mérleg hiánya.
Miközben a külső és belső egyensúly helyreállítása terén komoly sikereket ért el a kormány – a központi költségvetés deficitje két év alatt 8,4 százalékról 3,1 százalékra mérséklődött -, a belső kereslet továbbra is gyenge: a lakossági fogyasztás az elkövetkező két évben sem bővül jobban 1,5 százaléknál. Ezzel együtt figyelemre méltó, hogy az utóbbi évek megszorító gazdaságpolitikája után 1998-ban várhatóan növekedésnek indulnak a reálkeresetek és a reálbérek is.
A jelenlegi makrogazdasági folyamatok kulcsa az infláció mérséklése. Mint Draskovics Tibor, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára kifejtette: májusban, a tanulmány összeállításakor az inflációmérséklődés ütemét illetően vita volt az OECD és a magyar szakemberek között. Végül sikerült meggyőzni a nemzetközi szakértőket arról, hogy az erőltetett inflációcsökkentésnek káros mellékhatásai lehetnek. A munkanélküliségi ráta is folyamatos javulást mutat: az év végére elérheti a 9 százalékot. Három területen azonban a tanulmány véglegesítése után is maradtak nézetkülönbségek. Egyfelől, az importszabályozásban meglévő kvótákat az OECD-szakemberek feleslegesnek, sőt károsnak tartják. A hazai álláspont szerint azonban a kvóták nem befolyásolják érdemben a külkereskedelmi folyamatokat. A másik vitapont a munkaerőpiac (kívánatos) rugalmassága. A külföldi szakértők óvták a magyar kormányt a munkaerőpiac túlzott védelmétől, vagyis a munkaerőköltségek, társadalombiztosítási járulékok magasan tartásától. Draskovics szerint a hazai munkaerőpiac jóval rugalmasabb, mint a nyugat-európai, kétségtelen azonban, hogy a versenyképesség miatt nemkívánatos a munkaerőköltségek túlzott emelése. Ami pedig a harmadik ütközőpontot illeti: az OECD-szakértők elismerően szóltak az immár nagy részben privatizált hitelintézeti szféráról, ám szerintük a bankok hitelezési gyakorlata túlzottan óvatos. A magyar replika: a hitelezés a gazdasági teljesítmény függvénye; ha van mozgás a gazdaságban, arra a hitelintézetek is rugalmasan reagálnak.
Az OECD főtitkára két olyan területet említett, amely példaértékű lehet a többi átmeneti ország számára: a sikeres privatizációs gyakorlatot és a nyugdíjreformot. A tanulmány mindamellett felhívja a figyelmet: a magónosítás csak az első lépés annak érdekében, hogy a gazdaság hatékonyabbá váljon. A vállalati döntéseket meghatározó kemény költségvetési korlát gyakran még csak kívánalom. A tanulmány kitér arra is, hogy a jogi környezet sem mindig segíti az átláthatóságot és a piaci hatékonyságot. A másik pozitív példa, a nyugdíjrendszer átalakítása kapcsán Donald Johnston a felosztó-kirovó rendszer háttérbe szorítását tartotta kiemelésre érdemesnek.
