A hatóságok tétlensége vezetett a világgazdasági válsághoz, írja Ken Veksler a Lehman Brothers bukásának ötödik évfordulója alkalmából írt eszmefuttatásában.
A londoni Accumen Management eszközkezelő vezetője személyes élményeit idézi fel. A Lehman-csőd után egy korábban brókerként dolgozó barátjával üldögélt, néhány ital mellett fejtegették a megdöbbentő fejleményeket.
Veksler meglepődött, amint művelt, a pénzügyi világot ismerő barátja szinte kiabálva fakadt ki a bankárok ellen, akik csak a saját zsebüket tömték, miközben emberek millióit tették tönkre. És mit tettek eközben a hatóságok? – tette fel a kérdést a régi barát.
Ezen elgondolkozva Veksler maga idézi fel az amerikai Nemzeti Lőfegyver Szövetség mottóját, miszerint “Nem a fegyverek ölnek embereket. Az emberek ölnek embereket.”
Szegény bankárok
Ennek analógiáján a szakember úgy következtet, hogy a válságban sem a bankárok “öltek embereket”, hanem az alkalmatlan kormányzati testületek és hatóságok, amelyek “hagyták elgennyesedni, növekedni és végül mérgező gázfelhővel és radioaktív sugárzással felrobbanni a helyzetet”.
Veksler szerint a bankárokra egyszerűen ráhúzták a vizes lepedőt, mivel “a világnak szüksége volt egy bűnbakra”. A világot ugyanis nem lehet azért hibáztatni, mert olyan amilyen: “Röviden, egy kapitalizmusnak nevezett gazdasági modellben, világban élünk, amely a legügyesebbet, leggyorsabbat, legokosabbat és legkönyörtelenebbet jutalmazza. Kerülj be elsőként, légy okosabb, dolgozz keményebben, csináld törvényesen és gyorsan, aztán szállj ki az egészből gazdagon. Ilyen világban élünk. Csak magadat csapod be, ha másképp, őszintén gondolkodsz.”
Javulás?
Pontosan ezt a működési elvet kellene megérteniük a hatóságoknak és ennek megfelelően szabályozniuk, véli Veksler, aki dühös, indulatos mondataiból ítélve elképzelhető, hogy cikke megírása előtt is a pohár fenekére nézett. “Nem az erkölcstelenül viselkedő bankár, aki puszta önérdekből rabol és fosztogat, hanem a morálisan bizonytalan, korrupt és teljes mértékben alkalmatlan hatóságok, akik hagyják, hogy az ilyenfajta gyakorlat elterjedjen, csak azért, mert egyszerűen képtelenek (vagy nem hajlandóak) lépést tartani a korral, megérteni a saját maguk által létrehozott kiskapukat (amiket nem tudtak időben bezárni), amelyek a legtöbb, ha nem az összes kárt okozták. Mivel nem képesek megérteni a látszólag maguk által létrehozott játékszabályokat, a rendőrség és igazságszolgáltatás okozza a legtöbb visszavonhatatlan kárt. “
Veksler kiemeli, hogy a Lehman-csőd óta öt év telt el, azonban a hatóságok még mindig ijesztően lazák a pénzintézetek ügyfelekkel szembeni méltányosságának kikényszerítésében.