Rudolf Schuster szlovák államfőt igencsak korai telefoncsörgés ugrasztotta ki az ágyából, már amennyiben az előző napok választási izgalmai után egyáltalán képes volt aludni. Még 48 óra sem telt el ugyanis az urnazárás után, máris megalakulásra készen állt az új, középjobb kormánykoalíció, és a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka egyezségre jutó négy politikai erő azon melegében sietett tájékoztatni a megállapodásról a köztársaság elnökét. Hétfő délelőttre már csak az maradt, hogy hivatalosan is Schuster asztalára tegyék az írásos megállapodást.
GYORS EGYEZKEDÉS. Több szempontból is figyelemre méltó ez a gyorsaság. Mindenekelőtt talán azért, mert a négy párt – a szeptember 20-21-i választásokon némi meglepetésre második helyen befutó, az eddigi miniszterelnök, Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ), a Magyar Koalíció Pártja (MKP), a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és az Új Polgárok Szövetsége (ANO) – meg sem várta a hivatalos államfői felkérést a koalíciós tárgyalások lefolytatására. Ez a megtiszteltetés a konvencionális logika szerint általában a választásokon győztes pártot éri, mely erő ezúttal Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom – Néppárt (HZDS-LS): a Vladimír Meciar exkormányfő vezette formáció a voksok 19,5 százalékát besöpörve tetemes különbséggel utasította maga mögé Dzurinda “mindössze” 15,1 százaléknyi szavazatot gyűjtő pártját. Csakhogy Rudolf Schuster már jó előre figyelmeztetett, ha Meciar győz, ő akkor sem lesz hajlandó kormányalakítási megbízást adni neki. Igaz, nem is lett volna különösebben értelme ilyesmire az időt vesztegetni. Elvégre az szintén már a választásokat megelőzően nyilvánvaló volt, hogy a HZDS-szel – amelynek kormányra kerülése az elmúlt hetek félreérthetetlen brüsszeli figyelmeztetései alapján Szlovákiát az uniós és a NATO-tagságra esélyes jelöltek sorából is kizárta volna – egyetlen, parlamentbe jutó demokratikus párt sem lép koalícióra.
Meciar és pártja tehát hiába győzött, továbbra is az elszigeteltség jut osztályrészéül. A szlovák választók azonban ezen túlmenően is számos bölcs döntést hoztak. Mikulás Dzurinda nyilván örül annak, hogy a titkos favoritnak, sőt a kormányfői poszt fő várományosának kikiáltott populista Robert Fico a szavazatok 13,5 százalékával csupán a harmadik helyre futott be pártja, a Smer (Irány) élén, míg az MKP várakozáson felüli, 11,16 százalékos eredményével a negyedik lett, és így képviselői számát az eddigi 15-ről 20-ra növelte. Ám amire már alighanem Brüsszelben is felfigyelnek: a kisebbség-ellenességéről ismert, szélsőséges Valódi Szlovák Nemzeti Párt (PSNS), amely az 1994-es Meciar-kormány koalíciós tagja volt, ezúttal el sem érte el az 5 százalékos parlamentbe jutási küszöböt.
A várhatóan Dzurinda vezetésével megalakuló koalíció 78 képviselővel rendelkezik majd a 150 tagú pozsonyi törvényhozásban. Hajszálnyi többség ez azokhoz a feladatokhoz képest, amelyek a leendő kormányzat előtt állnak. Nemcsak az uniós csatlakozási tárgyalások sikeres lezárása és a NATO-belépés levezénylése jelent ugyanis kihívást, hanem a gazdaság rendbe tétele is. A GDP ugyan a várakozások szerint 4 százalékkal nő az idén, s előreláthatólag jövőre is, a lakosság azonban ebből – különösen a fővárostól, Pozsonytól távolabb eső területeken – mindmáig nem sokat érez. Az országosan 18-19 százalékos munkanélküliség Szlovákia keleti felében eléri a 40 százalékot, az oktatás és az egészségügy gyakorlatilag csődhelyzetben van, és nyugati vélekedés szerint változatlanul mindent átitat a korrupció.
Mindezekben a kérdésekben Mikulás Dzurinda nem sok eredményt ért el az elmúlt négy esztendőben, ismételt kormányra jutása azonban talán kellő muníciót szolgáltat neki ahhoz, hogy végre megtegye a szükséges reformlépéseket. A régi-új miniszterelnök elmúlt négy esztendejének legfőbb sikere alighanem az, hogy a rosszemlékű Meciar-évek után ismét szalonképessé tette Szlovákiát a Nyugat szemében.
Minden változatlanAlighanem minden marad a régiben, nincs ok arra, hogy akár a Mol, akár az OTP változtasson szlovákiai stratégiáján, hiszen a hétvégi választások nyomán aligha lesz lényegi változás északi szomszédunk kormányzatában – mondja Detrekői László, a CIB Értékpapír Rt. elemzője. A voksolást követő első tőzsdei nap tapasztalatai is azt vetítették előre, hogy a két társaságot a befektetői légkör alakulása sem kényszeríti a leánycégeiknél végrehajtott eddig lépéseik és terveik felülvizsgálatára. A szlovákiai választások gyakorlatilag semmiféle változást nem indukáltak a nemzetközi piacokon, a hét eleji tőzsdei mozgások startpontja Németországban volt, a börzéket – így a Budapesti Értéktőzsdét is – e másik európai országban lezajlott választások nyomán “beszakadt” frankfurti index húzta maga után.
Az OTP esetében egyébként sem volna kifizetődő bármit is felborítani, erre még egy jelentősebb politikai kurzusváltás sem szolgáltatna elegendő okot, hiszen a társaság konszolidált mérlegén alig hagy nyomot szlovákiai pénzintézete, az IRB. A Molnál kicsit más volna a helyzet egy politikai fordulat esetén, mivel a Slovnaft eredményessége akár több milliárd forinttal is eltérítheti a hazai olajipari társaság profitját.
A folytatás pedig azt jelenti, hogy Szlovákia előtt megnyílt az út az Európai Unióba (EU) és a NATO-ba – legalábbis így lehetne röviden összefoglalni az első brüsszeli véleményeket, amelyek alig leplezik az afölötti megkönnyebbülést, hogy sikerült elkerülni a lehető legnagyobb “sorscsapást”: Vladimír Meciar visszatérését a hatalomba. A dán soros EU-elnökség még a hivatalos végeredmény közzététele előtt szűkszavú nyilatkozatban jelezte, hogy várakozással tekint az új szlovák kormány megalakulása elé, amelynek vezetésével Pozsony elnyerheti az uniós tagságot. “Az EU szívesen látná a Szlovák Köztársaságot a sorai között” – húzta alá a dokumentum. A szlovák választási kampányba szokatlanul aktívan bekapcsolódó német Günter Verheugen bővítési biztos a hét elején még kivárt véleményének ismertetésével, a hivatalos magyarázat szerint azért, mert minden idegszálával az ugyancsak most megtartott németországi választásokra koncentrált. Jan-Marinus Wirsma, az Európai Parlament szlovák jelentéstevője viszont szintén sietett már hétfő reggel leszögezni, hogy Szlovákia új kormánya sikeresen befejezheti a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val és a NATO-val. A pozsonyi elnöki palotában pedig talán éppen abban a percben csörrent meg a telefon, amikor a holland nemzetiségű európai parlamenti képviselő kifejtette, milyen fontos lenne, hogy az új szlovák kormány mielőbb megalakuljon. Wirsma Meciar kiugró kudarcáról beszélt, egyúttal sajnálkozását fejezte ki, hogy a szociáldemokraták gyakorlatilag eltűntek a szlovákiai politikai térképről. Annál melegebben üdvözölte a két szélsőségesen nacionalista és integráció-ellenes párt kihullását a parlamentből.
MOZGÓSÍTÁS. “Mikulás Dzurinda annak köszönhette sikerét, hogy mozgósítani tudta az EU-csatlakozást támogató szavazókat” – értékelte a pozsonyi fejleményeket Jean-Michel Dewaele brüsszeli politológus. A Közép-Európa-szakértő szerint ugyanakkor kérdéses, mennyire lesz stabil az új szlovák kormány.
Egy név nélkül nyilatkozó NATO-forrás üdvözölte a voksolás végeredményét, de emlékeztetett rá, hogy az még nem jelent automatikus tagságot Szlovákiának a szövetségben. A meghívásról ugyanis az észak-atlanti szövetség novemberi prágai csúcstalálkozóján születik döntés. Kérdés, vajon a szlovák választók hogyan reagálnának arra, ha mindezek után a NATO vagy az EU “cserben hagyná” őket.
