A fénykorát a kilencvenes évek elején élő, az állami vagyon privatizálására szolgáló E-hitel, valamint a többször megújított, kezdetben a csődeljárás, illetve felszámolás alatt álló vállalkozások vagyontárgyainak kivásárlását célzó reorganizációs hitel újjáélesztésének gondolata fogant meg a közelmúltban. E konstrukciók – kifejezetten az agrárvállalkozások segítése érdekében – történő “felmelegítését” Torgyán József agrárminiszter jelentette be, jóllehet ennek szükségességét még a tárca szakértői is ellentmondásosan ítélik meg. Az utóbbiak szerint a gazdálkodókon már az is segítene, ha – pántlikától függetlenül – bármilyen hitelhez jutnának, nem pedig speciálisan e két konstrukcióhoz. Kölcsön nélkül ugyanis a kamattámogatásokat sem tudják igénybe venni az agrárszférában tevékenykedők. Az E-hitelnek amúgy az agrárszférában eddig nem volt jelentős szerepe, lévén a termelőszövetkezetek korábban sem állami tulajdonban voltak, az állami gazdaságok egy része pedig a törvény ételmében továbbra is állami tulajdonban marad, míg mások tönkrementek, és hitelezői tulajdonba kerültek. Reorganizációs hitelből mezőgazdasági és élelmiszeripari társaságok 1997 végéig részesültek, addig összesen 5,3 milliárd forint erejéig, melyből 4,3 milliárdnyit már törlesztettek.
Erősen támogatja viszont a két kölcsön újbóli folyósítását a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége (Magosz). Mi több, ez az érdekképviselet maga kezdeményezte a kormánynál a konstrukciók felélesztését. Úgy tartják, különösen a reorganizációs kölcsönre lenne égető szükség, mert a csődbe ment, megszűnő szövetkezetek terménydarálója, magtára, egyéb létesítménye életfontosságú a falvak életében, versenyképességük megőrzésében. A rászorult gazdák, termelők elegendő saját forrás nélkül nem tudják megvásárolni ezeket a javakat, így azok fillérekért külső vállalkozók kezébe kerülnek, vagy egyszerűen tönkremennek.
A gazdakörösökkel a kisgazdák is egyetértenek. Gyimóthy Géza a parlament agrárérzületű alelnöke azt is hangsúlyozza, hogy a bankok mellett a takarékszövetkezeteket is be kellene vonni a hitel kihelyezésébe.
Ám az agrárfinanszírozásban való együttműködésről a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egyelőre az OTP Bankkal tervez megállapodást kötni, mégha Torgyán József miniszter és Csányi Sándor elnök-vezérigazgató minapi látványos bejelentését (Figyelő, 1998/52. szám) egyelőre nem is követték tettek. Olyannyira nem, hogy eddig a szóbeli megállapodás írásos verzióját információnk szerint sem szignálták. Mindenesetre a hírek szerint a két fél kamatcsökkentésről tárgyalt (lásd külön írásunkat). Ha ez a szándék a két konstrukcióra vonatkozott, úgy a Magyar Nemzeti Bank szabta (az E-hitelnél 3 százalékos) kamaton felüli banki marzs megkurtításáról lehet szó. Ez az E-hitel 7 százalékos kamatából tehát 4 százalékpontos részt jelent, a reorganizációs hitel esetében pedig a mindenkori (jelenleg 17 százalékos) jegybanki alapkamat háromnegyedén (12,75 százalékon) kívül felszámított 2,0-2,5 százalékos banki kamatrészt érinti.
A kamatmarzs zsugorítására – az E-hitelek nyújtásában és az agrárfinanszírozásban egyaránt járatos bankok szerint – a vállalati piacon dúló erőteljes verseny következtében talán vállalkoznának is a hitelintézetek. Azt azonban kétlik, hogy erre az agrárszféra vállalkozásainak hitelezési kockázata alkalmat ad. Az utóbbi ugyanis általában a kis- és középvállalkozásokét is felülmúlja. A Figyelő által megkérdezett bankoknál úgy vélik, az E-hitel banki kamatrését legfeljebb úgy lehet csökkenti, ha azt ellensúlyozandó a kölcsön mögé – a már meglévő garanciális lehetőségeken túl – az állam további garanciát állít.
Az agrárvállalkozások magas hitelezési rizikójára vonatkozó vélekedésnek némileg ellentmondani látszanak a Hitelgarancia (Hg) Rt. tényadatai. Ezek szerint a kifejezetten mezőgazdasági kölcsönök sorából – bár ezek az E-hitelek közül a legfrissebbek közé tartoznak – eleddig egyetlen egy sem “dőlt be”. A Hg Rt. eddig összesen 7,5 milliárd forintnyi E-hitelt garantált, ennek mintegy 8 százaléka “származik” az agrárszférából. A társaság garanciája az E-hiteleknél eddig mindösszesen 3,5 milliárd forintra szólt, melynek 7 százaléka érinti a mezőgazdasági vállalkozásokat. Jóllehet ezen kölcsönök türelmi ideje csupán az elmúlt két évben kezdett lejárni – azaz jött el a tőketörlesztés ideje -, csupán egy százalékuknál kényszerült a Hg Rt. garanciát beváltani. (Összehasonlításul: valamennyi vállalását illetően a tavalyi beváltási arány 3 százalékot tett ki.)
Az agrárszférába kihelyezett reorganizációs hiteleknél már vegyesebb a kép. Ezek mögé az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány (AVHA) nyújtott garanciát, a legutolsót 1995-ben. Azon időpontig mintegy 600 kölcsön “fordult itt meg”, 8,9 milliárd forint összértékben. Csakhogy ezen intézménynél már a hitelek bő egytizedénél váltották be a garanciát: az alapítvány 1,3 milliárd forintnyi nem törlesztett reorganizációs hitel után összesen félmilliárd forintot fizetett ki.
Az agrárszférának e két hitelfajtából legtöbbet kölcsönzött bankok állítják: az E-hitelek révén sikerült néhány igen jó ügyfélre is szert tenni. A szóban forgó hitelpáros közül eddig e konstrukció bizonyult a kevésbé kockázatosnak. A korábbi – az ügyfelek nagy számának bukását előrevetítő – félelmeket pedig egyáltalán nem igazolják az elmúlt két év folyamatai, amikor is a hitelek java részének türelmi ideje lejárt. Ezzel szemben a reorganizációs kölcsönök törlesztésénél már nem “muzsikáltak” ilyen fényesen az ügyfelek; annak révén a bankok jóval több esetben szenvedtek el – pontosabban meg nem nevezett mértékű – veszteségeket.
Akárhogy is, e hitelek kamatának csökkentése önmagában nem elég; a konstrukciókhoz hitelezhető “alap” is kellene. Ez pedig az E-hitelnél kifejezetten kötött: a kölcsönzött összeget állami vagyon privatizációjára – a bevételt pedig az államadósság csökkentésére – kell fordítani. Márpedig eladandó vagyont már jó ideje nem hirdettek így meg. Az egyszer már megújított, kedvezőbb feltételekkel szélesebb körben, felhasználási területének kiterjesztésével továbbélő reorganizációs hitel helyett pedig – banki statisztikák szerint – inkább a felszámolási hitel fogy. E konstrukciókat a külföldi tulajdonú hitelintézetek bizonyára nem fogják feleleveníteni – vélekednek a bankok -, még ha az életképes középvállalkozásokért folytatott küzdelem igencsak jelentős is. Mindenesetre olyan konstrukció kialakítását tartják e szférában érdemesnek, amely magánszemélyek és apró vállalkozások által alapítandó mezőgazdasági beszerzési és értékesítési szövetkezetek létrehozását segítené. Ezáltal a kisebb vállalkozások is erősödésnek indulnának, következésképpen pedig hitelképessé fejlődnének.
Az újraindítás körülményei egyébként még az ötletgazda agrártárcánál sem körvonalazódtak. Még a bennfentesek sem tudják megmondani, hogy politikai döntés eredményeként mikor is kelhet ismét életre a szóban forgó hitelpáros. A bürokrácia útvesztői miatt leggyorsabban nyárra válhat némileg működőképessé valamelyik, e két korábbi konstrukcióra hajazó hitelmódozat.
