Összehasonlítható és megbízható kimutatások mostanában nemigen készülnek a telefontarifák alakulásáról – az idén január óta drámai helyzetet teremtő és agresszív árháborút kikényszerítő európai távközlési liberalizáció ezt ma még nem teszi lehetővé. Hírek főként arról jönnek, hogy például a kontinens egyik legjelentékenyebb távközlési szolgáltatója, a Deutsche Telekom (DT) – amely a Matáv egyik meghatározó tulajdonosa – miként igyekszik megőrizni versenyképességét.
A cég az elmúlt 10 hónapban akkora részesedést veszített a távolsági beszélgetések piacán, amekkorát csak évek alatt lett volna szabad – nyilatkozta a minap a DT illetékese. A bonni székhelyű társaság mindenesetre januártól meredeken – esetenként akár 60 százalékot meghaladóan is – csökkenti a belföldi távhívások tarifáit. A lépés számítások szerint 6 milliárd márkás veszteséget okoz a német szolgáltatónak.
Ami az ottani összekapcsolási díjakat illeti, az a legutóbbi időkig 0,13 dollárral volt egyenértékű, ha egy 3 perces beszélgetést veszünk figyelembe. Ugyanebben az idő- és pénzegységben kifejezve a Matávnál ez az érték 0,46. És a DT nem is a legolcsóbb a nemzeti szolgáltatók sorában. A korábban inkább drágának tartott, ám tavaly tőzsdére vitt France Telecom ma már csupán 0,11 dollárt kér, ugyanúgy, mint mondjuk a svéd Telia. A két szélső érték között, de még így is az olcsókhoz jóval közelebb áll a privatizáción részben túlesett spanyol Telefónica a maga 0,18 dolláros tarifájával. (Megjegyzendő persze, hogy Spanyolország több hónapos késéssel, csak nemrégiben nyitotta meg távközlési piacát a versenytársak előtt.)
Mindenesetre biztató, hogy a Matáv 1999-ben áttér a telefonhívások percenkénti mérésére – ez előfizetői oldalról nézve jóval előnyösebb az impulzusdíjnál. A német tulajdonosok ígérik: minden tekintetben okulnak a liberalizáció idei tapasztalataiból és a Németországban elkövetett hibákat nálunk már elkerülik. Hogy ezen a fogadkozáson egészen pontosan mit kell érteni, az nem egyértelmű. Mégis, valószínűnek látszik, hogy jövőre várhatóan csínján bánnak majd a tarifaemeléssel: a talán már 2001-től megnyíló piacon visszafogottan drágítják majd a távolsági beszélgetéseket, míg a helyieket az átlaggal egyező vagy annál valamivel nagyobb mértékben emelik. (Emlékezetes, hogy miközben tavaly 16 százalékos volt az átlagos emelés, a helyi hívások ennél 10 százalékponttal többel drágultak.)
A vezetékes szolgáltatók egyre többször ütköznek abba a problémába, hogy bár még jócskán tudnának fejleszteni, annak határt szab a fizetőképes kereslet. A 100 lakosra jutó távbeszélő fővonalak számát tekintve – az elmúlt évek igen gyors fejlődése dacára – nem sokat javult Magyarország helyezése az európai ranglistán. Még mindig annak legalsó harmadában helyezkedik el; igaz, ebben a csoportban az élen áll. A tavaly év végi adatok alapján idehaza 31 fővonal jutott 100 lakosra. Ez a szám például Monacóban 99, az Egyesült Államokban 64, Dániában 62, Kanadában 60. Elemzők szerint a következő években nálunk ismét ugrásszerű fejlődés valószínű e téren; a tempó az e tekintetben leghátul kullogó, s ezért viszonylag gyors ütemű növekedésre „ítélt” Albániáéval és Boszniáéval lesz összevethető. Ennek eredményeképpen Magyarország a piaci kapunyitás idejére talán átkerülhet a ranglista második harmadát alkotó államok közé.
Idehaza tehát a mennyiségi és a minőségi növekedés olyan szűk ösvényen jelöli ki a piaci szereplők előrehaladását – beleértve a Matávot is -, amelyről veszélyes lenne bárkinek is letérnie. A hírközlési kormányzat 2005-ig szóló stratégiája jegyében belátható időn belül mindenképpen felül kell vizsgálni a tarifákat. Az ezredfordulóig ugyanis meg kell születnie az 1993 közepén életbe lépett távközlési törvény „jogutódjának”, a korszerű követelményeknek megfelelő új hírközlési törvénynek.
A szaktárcának addig sok – eddig különféle okok miatt elodázott – kérdésben kell döntenie. Amennyiben például jövőre beindítja az 1800-as GSM szolgáltatást, meghatározandó, mekkora előnyt adhat az új szolgáltató(k)nak a meglévőkkel szemben. A mobiltávközlés fejlődését befolyásolhatja, hogy lesz-e – s ha igen, mikor és hogyan, illetve csak kormányzati, avagy polgári szervezetek számára is – kombinált beszéd- és adatkommunikációs (Tetra) rendszer. Idetartozik az úgynevezett UMTS bevezethetősége (e rendszeren egyaránt lehet beszélni, széles sávban adatot továbbítani és multimédiás szolgáltatást nyújtani). A korábbi elképzelések szerint ezt a korszerű rendszert az Európai Unióhoz tartozó államokban 2002-ben, nálunk 2003-ban alakítanák ki. S ha megvalósul a hírközlési miniszter elképzelése, vagyis egy évvel előbbre hozható a piac felszabadítása, akkor az is lehet, hogy az UMTS bevezetése nálunk az uniós tagállamokéval egy időben történik.
