Szlovénia lényegében valamennyi közép- és kelet-európai csatlakozási jelöltnél érettebb az Európai Unióra (EU). Az ország az egy főre jutó GDP tekintetében (lásd a táblázatot) nem csak a leggazdagabb a szegény keleti rokonok között, de már „majdnem” elérte a legszegényebb EU-tagok szintjét is. Ráadásul az országnak alig 2 millió lakosa van, a mezőgazdaság pedig a GDP-nek csak 4,5 százalékát adja, így a csatlakozáskor az EU transzfer-mechanizmusa csak jelentéktelen terhet fog jelenteni.
Az egykori Jugoszlávia legfejlettebb és legnyitottabb tagköztársaságának kétségkívül kedvező volt a kiindulási helyzete, de az 1991-ben elnyert önállóság óta is jelentős sikereket ért el. A GDP és az ipari termelés növekedése az 1994. évi csúcspont után azonban lelassult. Bár a legtöbb előrejelző az elmúlt évre vonatkozó becsléseiben az utolsó hónapokban lefelé korrigált, 1998-ra mégis ismét mérsékelt gyorsulást várnak. A gyenge magánfogyasztás mellett a növekedés jelenleg mindenekelőtt a beruházásokon, illetve az áruk és szolgáltatások exportján alapul (a legfontosabb kereskedelmi partner az EU, kétharmados részesedéssel). Az áruforgalomban a GDP 5 százalékát elérő deficitet a szolgáltatások forgalmában mért csaknem ugyanakkora többlet kompenzálja. Így Szlovénia – a fejlett reformállamok közül az egyetlenként – közel kiegyensúlyozott folyó fizetési mérleget mutathat fel.
A költségvetési adatok sem rosszak. A központi büdzsé tavalyi 1,2 százalékosra várt hiányát idén – a kiadások megfékezésével és az adóbevételek növelésével – 0,9 százalékra akarják csökkenteni. Az infláció további mérséklése már viszonylag nehéz ügynek ígérkezik. A kiskereskedelmi árak éves drágulása – amely tavaly márciusban 7,4 százalékkal húsz év óta a legalacsonyabb értéket érte el – 1997 őszén, részben a hatósági árak kiigazításai miatt, átmenetileg ismét túllépte a 10 százalékot. Az inflációs nyomáshoz a bérek is hozzájárultak, amelyek 1995-ben és 1996-ban a termelékenységnél gyorsabban nőttek, s ezzel befolyásolták a versenyképességet. Az elmúlt évben viszont – a szociális partnerek közötti megállapodásnak köszönhetően – fékezni lehetett a bérnövekedést, így idén a 3,3 százalékos termelékenység-növekedéssel szemben csupán 2,5 százalékos bérnövekedést várnak.
Az infláció elleni harcot nehezíti, hogy Szlovéniában a magas tőkebeáramlás felduzzasztja a pénzmennyiséget, s felértékelési nyomást okoz. A központi bank tavaly februárban elrendelte, hogy a külföldieknek egy helyi banknál nyitott számlán keresztül kell megszerezniük a belföldi értékpapírokat, és a bankoknak ezt a pozíciót 100 százalékban devizatartalékokkal kell fedezniük. Június végén mentesítették azokat a befektetőket, akik az értékpapírokat legalább hét évig megtartják, vagy csak más külföldinek adják el. A megmaradt korlátozásokat azzal indokolják, hogy biztosítani kell a bankok fizetőképességét, s el kell kerülni a cseh és thaiföldi mintájú válságokat, máskülönben a rövid lejáratú „forró pénzt” bármikor tömegesen ki lehetne vonni az országból.
Az EU-ra történő hivatkozás a szlovén gazdaságpolitika immár tipikus vezérmotívuma. A küszöbön álló belépési tárgyalásokhoz jó alap a stabil makrogazdasági helyzet és a viszonylagos jólét. Jócskán akad azonban még tennivaló, amíg az önigazgatásos szocializmus összes relikviáját eltakarítják, megteremtik az új növekedési potenciált és lehetővé válik a konkurencia-sokk nélküli csatlakozás az unióhoz.
