A Vaterán szúrta ki egy mikroblogger a hatvanas évekből származó magyar gyártású gumióvszert, amit egy gyűjtő hatezer forintért kínált eladásra. A muzeális értékű, angol nyelvű használati utasítással ellátott óvszert a Magyar Ruggyanta és Gumigyár készítette 1961-ben.
Ezen dobtunk egy hátast, majd az első sokkból felocsúdva, utánanéztünk, hogy mi a története a hatvanas években gyártott magyar gumióvszereknek. Szemünk előtt egy érdekes mikrotörténelem bontakozott ki, amely a gumióvszer gyártáson keresztül enged bepillantást Magyarország utóbbi száz évébe.
Fotó: vatera.hu
Ruganymézga és lakossági ragasztó
Talán kevesen tudják, hogy a magyar gumiipar az 1867-es kiegyezéstől a rendszerváltásig egészen szuper teljesítményt nyújtott. Már az 1840-es években működött Pesten a mai Baross utcában a Kölle és Jung cég „ruganymézga” gyára, ahol tűzoltó tömlőket és hajtószíjakat gyártottak.
A kiegyezés után a 80-as években vett új lendületet a hazai gumigyártás. 1882-ben egy német gumikereskedő, Schottola Ernő alapított gyárat a későbbi Ruggyantaárugyár helyén. Ebből alakult a későbbi Magyar Ruggyanta és Gumigyár (MRG), amely a tízes évektől kezdte meg a gyár az autógumik gyártását, amellyel később világhírűek lettek.
Ekkor már számos szabadalom fűződött a cég nevéhez. Például műgumiból keménygumit állítottak elő, amely a gyár egyik legkeresettebb cikke lett, és amely később a német tengeralattjárók gyártásánál is nélkülözhetetlennek bizonyult. Később az MRG mérnökei találták fel a laktront, ami egy kör keresztmetszetű gumifonal, és ami világszerte megalapozta a modern gumióvszer gyártást.
A kutatás-fejlesztés tette világhírűvé a magyar gumit
A szabadalmaknak, a kutatás-fejlesztésnek köszönhetően az MRG igazi gumigyártó nagyhatalommá tette Magyarországot. 1938-ban a magyar gumiiparban 2800 főt foglalkoztattak, ennek 80 százaléka a Ruggyantaárugyárban dolgozott. Ez akkor igen nagy szó volt, a cég valódi multiként működött, erős kutatás-fejlesztési részleggel, sok külföldi leányvállalattal. Többek között ők fejlesztették ki a repülőgépekhez szükséges vékony, de hipertartós olaj tömítőgyűrűket, vagy a Pálma nevű népszerű lakossági ragasztót. Ekkor már mindent gyártottak, ami gumiból készült. Felfújható gumijátékokat, illetve gumitalpú vászoncipőket, biciklitömlőket, és természetesen gumióvszereket is – a húzóterméknek számító autógumik, ipari, hadiipari cikkek mellett.
A kommunista hatalomátvétellel 1949-ben a magyar gumigyárakat államosították, de a legnagyobb MRG valahogy megmaradt. Innentől kezdve zuhanni kezdett a gyár termelékenysége, és már nem tudta felvenni a versenyt az egyre jobb amerikai gumigyártókkal. Másrészt az MRG a hatvanas-hetvenes években a komolyabb ipari gumitermékeit főként szocialista exportra gyártotta, mivel ez kötelező volt neki.
Egy termékük azonban Nyugaton is változatlan népszerűségnek örvendett: a gumióvszer. A Kádár-rendszer alatt az MRG többek között Franciaországba is exportált gumióvszereket, amiben nagyhatalomnak számítottunk egészen a hetvenes évekig.
Ráadásul a Franciaországba exportált termék marketingje is kíváló volt. Az EMERGÉ néven forgalmazott gumióvszer ugyanis egy szójáték volt. Egyrészt utalt a magyar gyár nevére (MRG), másrészt francia igeként a “felemelkedni, felágaskodni” jelentést is hordozta. Mindez a Chemolimpex nevű magyar külkereskedelmi vállalat üzletkötőinek leleményét dicséri (akkoriban csak rajtuk keresztül lehetett bonyolítani a nyugati exportot).
A Kádár-koton persze itthon is népszerű volt. Már csak azért is, mert az 1970-es évek közepéig az egyedüli óvszer hazánkban az MRG terméke volt. Olyannyira, hogy az „emergé” (fonetikusan kiejtve) az akkori népnyelvben a koton szinonimájává vált. Csakúgy, mint a zsilett, a dorkó és még sok más olyan cikk, ami a gyártó neve alapján lett köznév.
(A cikkhez felhasználtuk Pécsi Vera és Pető Iván: A magyar gumiipar története című könyvét)
