Nővérke, maga egy tündérke! – hálálkodik az idős bácsi, majd sebtében kezet is csókol a meglepett ápolónőnek. Mindez a körmendi Batthyány-Strattmann László Kórház egyik kórtermében történt. Abban az intézményben, amely két éve még a csőd szélén állt, és amelynek üzemeltetési joga – az országban elsőként – szakmai magánbefektető kezébe került.
Az osztrák határtól „kőhajításnyira” lévő Vas megyei kórház 2004-ig a környező önkormányzatok segítségével még csak-csak tudott új műszereket venni, ám amikor egyszerre zárt be a térségben a Marc cipőüzem és a Styl ruhagyár, megcsappant az iparűzési adóból befolyó összeg, így a fejlesztésekre többé nem futotta. Évi 60 millió forint hiányzott a kasszából. Ezt a lyukat Bárány Győző kórházigazgató – a megyei koncepcióval összhangban – először a szülészet bezárásával gondolta betömni. Az osztály megszüntetése a hiány egyharmadát fedezte volna. A lakosság azonban tiltakozott, ezért külső befektető bevonása mellett döntöttek.
A kórház elõzõ vezetése az évi 60 milliós hiányt részben a szülészet bezárásával akarta lefaragni. A magánosítás után úgy sikerült rendbe tenni a gazdálkodást, hogy egyetlen részleget sem kell bezárni
Az átvilágítást külső szakértői csoport végezte. A két hónapig tartó vizsgálódás után a tanácsadók összehozták az intézmény irányítóit a sok éves egészségügyi tapasztalattal rendelkező, három magánszemély által alapított HospInvest Rt.-vel, s egyúttal átadták átalakítási javaslataikat is. Az önkormányzat a feladat átadására szerződött a HospInvesttel, amely emellett finanszírozási szerződést kötött az egészségkasszával. Az épületek tulajdonjoga az önkormányzatnál maradt.
TAKARÉKON. Bár a változás ritkán népszerű, a legtöbben örültek annak, hogy egyetlen részleget sem kell bezárni – erről önkormányzati határozat született -, s így elbocsátásokra sem kerül sor. A személyzet tagjai közalkalmazotti státusukat elvesztették – hiszen az az önkormányzathoz, mint tulajdonoshoz kapcsolódott -, és a magáncég alkalmazottaivá váltak vagy vállalkozók lettek. Noha a közalkalmazotti jogviszony néhány eleme, így a tanulmányi szabadság, a ruhapénz vagy az étkezési hozzájárulás megmaradt, az 50 százalékos vasúti kedvezménynek és a bértáblának búcsút inthettek. A korábbi, az iskolai végzettségen és a munkában eltöltött időn alapuló fizetésemelések helyett teljesítmény alapra helyezték a bérezést. Mérhető például az adott időszakban ellátott betegek száma, emellett figyelembe veszik a vállalt többletfeladatokat, a munkafegyelmet, és az ésszerű takarékosságot az anyag- és a gyógyszerfelhasználás terén.
A szervezeti változtatást az új üzemeltetők munkahelyi átcsoportosításokkal kezdték. „Íróasztalt nem váltott senki, pluszmunkát viszont sokan kaptak” – jelzi tömören a változások irányát Bárány Győző orvos-igazgató. Az ő titkárnője például az átalakult gyógyszertár adminisztrációját is ellátja. Az intézetvezető főnővér részlegvezetői teendőket is végez, míg a vezető asszisztens felelősségi köre kiegészült a takarító személyzet felügyeletével. Önszántukból összesen ketten hagyták ott munkahelyüket. Az, hogy ma 30 fővel kevesebben dolgoznak, mint két éve, a nyugdíjazásokból adódik. Mivel idős, a korábbi bértáblának megfelelően magas fizetésű kollégák távoztak, ez jelentős összegek felszabadulásával járt. (A kiadások több mint fele személyi jellegű kifizetésekre megy el.)
A kórházat rácsatlakoztatták a régió hőközpontjára. A 7 millió forintba kerülő beruházás eredményeképpen most 20 százalékkal kerül kevesebbe a fűtés és a melegvíz előállítása. A spórolás másik kézenfekvő terepe a gyógyszerrendelés; ha az orvos azonos hatóanyagú termékek esetében az olcsóbbat írja fel, azzal osztályonként havonta több milliót lehet megtakarítani. „Erre törekszünk, sajnos azonban nem mindig rajtunk múlik” – ismeri el Bárány doktor. Sok beteg ugyanis a kórházi tartózkodás ideje alatt is ragaszkodik a háziorvosa által felírt készítményhez.
Egészségügyi berkekben úgy tartják, a pontosan vezetett adminisztráció sokat hozhat a konyhára. Az OEP ugyanis a dokumentált beavatkozások alapján fizet. A papírok áttekintése során Körmenden is „találtak” pénzt, ezért azóta új formátumban, számítógépben vezetik a betegekről szóló információkat. A mosást és a takarítást a kórház dolgozói végzik, így gazdaságosabb és biztonságosabb is. Az élelmezést viszont a minőség javítása érdekében ettől az évtől kiszervezték – ugyanannyiért, mint amennyibe korábban a házon belüli étkeztetés került.
NÖVEKVŐ BEVÉTELEK. Az elmúlt két év beruházásainak köszönhetően az OEP-hez köthető és az egyéb bevételek egyaránt nőttek. Előbbiek az új diagnosztikai berendezések jóvoltából, amelyek több beteg ellátását teszik lehetővé. Emellett azonban 8,5 milliós beruházással tévével is felszerelt kis VIP kórtermeket alakítottak ki, itt 2-3 ezer forintba kerül egy éjszaka. A gyógyszertárat közforgalmivá alakították át – vagyis a recepteket ki lehet ott váltani -, így annak nyereségét is a kórház korszerűsítésére fordíthatják. „A 60 milliós tartozásállományt mára ledolgoztuk, jelenleg 30 napon túli lejárt tartozásunk nincsen” – hangsúlyozza Ihász Szilárd gazdasági igazgató.
A kórházi gyakorlatban köztudott, hogy a fekvőbetegek vizsgálataiért több támogatás jár, mint ha ambuláns betegként esnek át ugyanazokon. A sokszor tízszeres különbségről Körmenden sem tudnak lemondani, a műtétszervezésre azonban hangsúlyt fektetnek. Így – a komplikált esetektől eltekintve – csak arra a napra rendelik be a beteget, amelyiken meg is operálják, fölöslegesen nem fektetnek senkit a kórtermekben. Az ágykihasználtsági mutató az elmúlt időszakban javult. Szükség esetén az osztályok között szabadon mozgathatóak az ágyak, így hatékonyabban lehet gazdálkodni a fekvőbeteg férőhelyekkel.
Bár egyelőre csak tervezik egy kontrolling és minőségbiztosítási rendszer bevezetését, a kiadásokat már most is a korábbinál alaposabban ellenőrzi a gazdasági vezetés. Mindazonáltal láthatóan nem a betegek kárára spórolnak, s ezt az évente ismételt, javuló mutatókat eredményező beteg-elégedettségi felmérések is jelzik. 2005-ben a megkérdezett 446 beteg háromnegyede elégedetten hagyta el a kórházat. Az osztrák biztosítóknak azonban a határhoz közeli intézmény infrastruktúrája még mindig nem felel meg, így a fizetős szolgáltatások bevezetésekor remélt külföldi betegseregre az üzemeltetők egyelőre hiába várnak.
