Kiegyenlített önkormányzati eredményre számított az előzetes elemzések többsége, ám elbillent a mérleg ellenzéki irányba. Akármilyen szinten merítünk is a statisztikákból, a főváros kivételével mindenhol a Fidesz és szövetségesei sikere mutatható ki.
A legimpozánsabb, a rövid távú politikai szempontok szerint leginkább kiaknázható, ám kevés gyakorlati haszonnal járó győzelmet (Figyelő, 2006/39. szám), mint az várható is volt, a megyei közgyűlésekben aratta a legnagyobb ellenzéki párt. Vidéki szocialista körökben hétfő hajnalra óriási zavarodottságot váltott ki a felismerés, hogy a megyei közgyűlések elnöki helyeit kivétel nélkül elbukták a koalíció jelöltjei. Heves és Somogy megyét leszámítva átszíneződtek – vörösről narancssárgára váltottak – a megyei közgyűlések. Heves megyében 20-20 mandátummal abszolút patthelyzet alakult ki az MSZP és a polgári szövetség között, míg Somogyban a Fidesz-KDNP 20 helyet szerzett, a szocialisták a liberálisokkal közösen is csak 10-et. Ugyanennyit gyűjtött össze a magát párthoz nem kötődő társadalmi szervezetként megjelölő Somogyért Egyesület is, amelynek elnöke, Gyenesei István a jelenlegi parlament egyetlen független képviselője.
Orbán Viktor. Összesen 1,6 millióan szavaztak a Fidesz-listákra. Fotó: Dömötör Csaba
LISTAGYŐZELEM. A pártlisták alapján kialakított megyei közgyűlésekben leginkább a 10 ezer fő alatti településeken bizonyult elsöprőnek a Fidesz, itt még Hevesben is 16:14, Somogyban pedig 15:7 arányban bizonyult jobbnak a koalíciónál. A listás választások eredményeképpen alakult ki az 52,67:37,73 százalékos szavazati arány is, amelyre hivatkozva az Európai Néppárt ismét lemondásra szólította fel a kormányt, mivel elveszítette a lakosság többségének a bizalmát. Ebben a mutatóban már benne vannak a fővárosi közgyűlésre leadott listás szavazatok is (e nélkül 45,45:36,36 százalék lenne az ellenzék javára). Az önkormányzati választások történetében rekordnagyságú – bár azért a tavaszi parlamenti szavazások első fordulójához képest 15 százalékponttal elmaradó -, csaknem 53 százalékos részvétel mellett azonban az is hozzátartozik a képhez, hogy az 50 ezer lakosnál nagyobb létszámú 23 megyei jogú városban nem szavaznak pártlistákra. Vagyis a több mint nyolcmillió választásra jogosult polgárból összesen 1,6 millión szavaztak a Fidesz-listákra és 1,1 millióan a koalícióra.
Nem mintha a nagyvárosokban elért eredmények fogódzóul szolgálnának a koalíciónak. Különösen a liberálisoknak nem: gyakorlatilag Budapestre szorultak vissza, miután Békéscsabán, Szekszárdon, Veszprémben, Jászberényben és Tiszaújvárosban is elveszítették négy választási cikluson át megőrzött polgármesteri helyeiket. Vasárnap éjszaka Kuncze Gábor pártelnök és más SZDSZ-es politikusok is utaltak arra: a bukásoknak közük lehet ahhoz, hogy az MSZP önálló jelölteket állított. Tiszaújvárosban és Jászberényben valóban a szocialisták verték meg a liberálisokat, máshol viszont az SZDSZ okozott gondot koalíciós partnerének. Érden Döcsakovszky Bélának a polgármesteri posztjába került, hogy az SZDSZ önálló jelöltet indított, s Pécsett Tasnádi Péternek sem kellett volna az utolsó pillanatig izgulnia, ha legalább koalíciós kihívója nincs. Salgótarjánban még cifrább volt a helyzet: ott, ha az SZDSZ visszalépett volna, valószínűleg Dóra Ottó lett volna a polgármester. Még inkább így lett volna, ha a korábbi szocialista polgármester nem visz el több mint 12 százalékot ezúttal független jelöltként. Hárman együtt több mint 54 százalékot gyűjtöttek össze a végül győztes fideszes Székyné 40,41 százalékával szemben.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy a megfontoltabb jelöltállítási taktika is csak szépségtapaszt kínálhatott volna. Eddig 18 megyei jogú nagyvárost irányíthatott koalíciós polgármester, mostantól Budapest mellett csak 7-et (Dunaújváros, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely). Az SZDSZ-es városok mellett „elesett” Szolnok, Eger, Salgótarján, Győr, Sopron. Ráadásul a megmaradt fellegvárakban is a helyi képviselőtestületekben Székesfehérvárott egy civil, Dunaújvárosban két civil, Nyíregyházán három független vagy MDF-es tagot kell még megnyerni a többséghez. Szombathelyen szavazategyenlőség miatt függőben maradt egy mandátum, ezen múlhat, hogy a jobboldal szerez-e többséget a városban. Másfelől Salgótarjánban, Tatabányán és Veszprémben nincs jobboldali többség a testületekben, miközben az első embert immár a polgári oldal adja. Egerben, ahol a jobboldali lokálpatrióta Habis László nyert (a Fidesz-KDNP önálló versenyzőt nevezett), szintén bizonytalan, hogy kinek lesz testületi többsége.
Kuncze Gábor Demszky Gáborral. Kivételes eredmény. Fotó:Szigeti Tamás
Mindez azonban csak halovány vigasz lehet a koalíciónak. A megyei jogú városokban a szavazatarány tekintetében ugyan nem szenvedtek katasztrofális vereséget (47,65:43,19 százalékos arányban maradtak alul), ám 16 nagyvárosban és a kisebb települések többségében is mostantól az ellenzék építhet ki fontos hatalmi pozíciókat a közalkalmazottak körében. (A 10 ezer lakosnál nagyobb városok hatvan százalékában lesz ellenzéki polgármester, a kisebb településeken viszont elsöprő a függetlenek aránya.) Némi ellensúlyt jelenthet, ha az elfogadásra váró II. Nemzeti Fejlesztési Tervben továbbra is a tavaly kijelölt fejlesztési pólusokra koncentrál a kormány, amelyek kiemelt szerepet kapnának az uniós pénzek felhasználásában (lásd cikkünket a 23-25. oldalon). Pillanatnyilag nem egyértelmű, hogy Budapest mellett változatlanul Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc, Győr, valamint a Székesfehérvár-Veszprém tengely töltheti-e be ezt a szerepet, ám amennyiben igen, akkor a 8 városból 5-ben koalíciós polgármester irányíthatná a források becsatornázását.
A liberálisok (és a szocialisták) számára a vigaszdíj Budapest, jóllehet, Demszky Gábor minden korábbinál szorosabb versenyben őrizte meg a főpolgármesteri széket. A szavazatok részletesebb elemzésére lenne szükség annak eldöntéséhez, hogy igaza volt-e Tarlós Istvánnak, aki az MDF önálló jelöltjének a rovására írta 2 százalékpontnál kisebb különbségű vereségét, avagy Katona Kálmán 6 százalékához kiábrándult baloldali szavazók is nagyobb arányban járultak hozzá. Mindenesetre az MSZP és az SZDSZ az elmúlt 8 évnél sokkal szorosabb együttműködésre lesz kényszerítve a közgyűlésben, ahol csak úgy tudják biztosítani a többséget, hogy a főpolgármester lemond fővárosi listás közgyűlési helyéről, s azt egy liberális képviselő tölti majd be.
A kerületekben elsősorban a szocialisták könyvelhetnek el veszteségeket, és ezért nem vádolhatják a koalíciós partnert, legfeljebb saját magukat. Bár 7 városrészben a két párt egymással is vetélkedett, jól mérték fel az erőviszonyokat, sehol nem ütötték ki egymást. Rákosszentmihályon viszont az MSZP „sikeresen” szalámizta fel önmagát: az eddigi polgármester független jelöltként rontotta a hivatalos koalíciós jelölt esélyeit – igaz, ketten együtt is kevesebb szavazatot értek el, mint Fidesz-MDF-MIÉP-Vállalkozók Pártja koalíciójában induló Kovács Péter. De Riz Levente (XVII. kerület) és Rogán Antal (V. kerület) révén a Fidesz-KDNP szövetség ezúttal a Dunát is átlépte, azaz a öt budai kerület (I., II., III., XII., XXII.) mellett Pesten is megszerzett három városrészt (Budafokon a Nemzeti Fórum és a Jobbik támogatásával). E kerületi polgármesterek közül egyedül az óbudai Bús Balázs van szorult helyzetben, mivel egy testületi mandátum esetében holtverseny alakult ki. Ha a jobboldali jelölt nyer végül, még akkor is egy civil képviselő támogatása kellene a többséghez. Budapesten azért két fiaskót is el kellett szenvednie az ellenzéki pártnak: Újpesten kihátrált Dercze Tamás mögül, aki így most függetlenként, sorrendben ötödik ciklusát kezdheti meg, méghozzá MSZP-s többségű testülettel. Zugló pedig szembemenetelt az országos trenddel: koalíciós polgármester váltja fel az eddigi ellenzéki városvezetőt.
VÍGASZ. Az MSZP számára további szépségflastrom, hogy az eddig 14 helyett ugyan csak 11 városrészt sikerült megőriznie, de – a XI. került kivételével – legalább a polgármesterek mögött áll a képviselők többsége. (Molnár Gyula kerületében két MDF-es képviselő jelenti a mérleg nyelvét. Országos szinten a fórumos képviselőkkel szembeni elvárásokról egyébként Hock Zoltán, az MDF elnökhelyettese lapunknak úgy fogalmazott: „Mindössze azt kértük, ne menjenek bele elvtelen megállapodásokba. Értékelvű, jobbközép erőként az MDF számára a hasonló erők jöhetnek elsődlegesen szóba, de minden helyi szinten dől el” – nyitotta szélesre a lehetőségek tárházát a politikus.) Az SZDSZ viszont megtartotta ugyan a VIII. és a IX. kerületet, ám Józsefvárosban Csécsei Bélának ismét ellenzéki testületi többséggel kell megküzdenie.
