A választók a kétharmados többséggel megdöntöttek egy rendszert és megalakítottak egy új, nemcsak politikai, hanem gazdasági rendszert is. Ezt Orbán Viktor még 2010-ben, második kormánya megalakításakor mondta – emlékeztet a lap, amely szerint a többség akkor „a becsület, a haza, a szorgalom és a tudás mellé” állt, a magánérdekeket a közérdek fölé helyező Magyarország Zrt. vezetőit zavarta el.
Ugyanakkor a következmények nélküliség máig hat, és „nem csekély súlya van abban, hogy szinte naponta új korrupciós ügyek kerülnek terítékre”, miközben jogos igény lenne a közpénzek átláthatósága. A „keményen dolgozó kisemberek” nem hisznek a vagyonnyilatkozatok kitöltése idején fellépő szelektív emlékezetkiesésekben, az organikusan fejlődő rózsadombi ingatlanokban, a „családi összefogással” megvett villákban, szőlőkben, telkekben, látják, hogy „az offshore-lovagok” ideje sem járt le, akár miniszter is lehet valaki homályos tulajdonosi körű cégbirodalommal a háta mögött.
A vezércikk szerint nem lehet takarózni azzal, hogy a korrupció az egész régió pénzügyi kultúrájába beépült, mert a szomszédos országokban “kormányfő és miniszterek is börtönbe kerülhettek, miközben nálunk legfeljebb egy-két amatőr képviselőt ítéltek el”. Az emberek jogosan várják el a korrupciós ügyek feltárását, a gyanúba keveredett tisztviselők hátralépését, hiszen kinevezésükkor a kormányfő alázatot, hazaszeretetet és szolgálatot kért tőlük.
A kétharmados választói bizalom a polgári oldal erkölcsi elkötelezettségéről is szólt, hogy ne lehessen az országot ismét „nokiás dobozba gyömöszölve egy offshore-bank széfjébe belerakni”. Öt éve a kormányfő iránytűként a józan ész útját jelölte meg, amely „a legősibb kapocs ember és a valóság között”. Ideje visszatérni a valóságba – írja a Magyar Nemzet.
A Transparency International legfrissebb tanulmánya szerint az intézményesült korrupció 2010 óta már központosított és rendszerszerű Magyarországon. Sokszor születnek testreszabott jogszabályok, amelyek a kormánnyal illetéktelenül szoros kapcsolatot ápoló közeli bennfenteseket részesítik előnyben.
„Miközben a kormány egyre átláthatatlanabb módon hoz a hozzá közel álló üzleti és magánérdekeket előnyben részesítő döntéseket, a korrupció elleni friss kormánystratégia-tervezet a kockázatok körében szót sem ejt a lobbizásról.” Elengedhetetlen lenne, hogy az állam ténylegesen ellenőrizze a parlamenti képviselők és a közpénzek sorsáról döntő más közhatalmi tisztségviselők lobbikapcsolatait.
