A megállapodás, amelyet az EU mezőgazdasági miniszterei 2005 decemberében hagytak jóvá, 20 évi tárgyalás után született meg. Ennek köszönhetően az európai bortermelők az EU reményei szerint tovább élénkíthetik amerikai exportjukat. Az EU az USA-ba évente több mint 2 milliárd euró értékű bort exportál, ami az európai borkivitel mintegy 40 százalékának felel meg.
A megállapodás fő eleme, hogy egyes európai bornevek – mint például a portói, a sherry és a kizárólag a Champagne borvidékről származó, pezsgő megnevezésére szolgáló champagne –, amelyek Amerikában jelenleg „félgenerikus” (gyűjtőnév jellegű) árunévnek minősülnek, ezentúl védelmet fognak élvezni, és mások általi használatuk korlátozások alá fog esni. Az Egyedült Államok kötelezettséget vállal arra, hogy megváltoztatja ezen elnevezések jogállását annak érdekében, hogy használatuk a jövőben az EU-ból származó borokra korlátozódjon. A bormegállapodás értelmében az Egyesült Államok és az Európai Unió „eredetnévként” ismerik el egymás borainak a nevét. Az amerikai kormányzat pedig javaslatot tesz a Kongresszusnak 17 európai bor (Burgundy, Chablis, Champagne, Chianti, Claret, Haut-Sauterne, Hock, Madeira, Malaga, Marsala, Moselle, Portói, Retsina, Rajnai, Sauterne, Sherry és a Tokaji) státuszának megváltoztatására. A státusz megváltozása azzal jár, hogy korlátot szabnak majd e bornevek használatának.
Elfogadottá válnak továbbá olyan, az Egyesült Államokban már jelenleg is alkalmazott borkészítési eljárások – például a fémhordóban, faforgácsok között készített bor –, amelyekre nem vonatkoznak EU-s szinten megállapított eltérések. Ilyen eljárással előállított bort azonban az USA majd csak a jelenleg gyűjtőnév jelleggel alkalmazott bornevek jogállásának megváltoztatását követően exportálhat. Ezzel megnyílhat az út az eddig tiltzólistán levő amerikai borok európai forgalmazása előtt. Az új egyesült államokbeli borkészítési eljárásokat elemezni fogják, és csak abban az esetben fogadják el őket az EU-ban, ha semmiféle kifogás nem merül fel velük szemben. Ez nem jelent kölcsönös elismerést.
A megállapodásban az Egyesült Államok elfogadta az uniós címkézési szabályok alapelveit és beleegyezett, hogy a borkereskedelmet érintő kétoldalú viták megoldását a vitarendező mechanizmus helyett informális kétoldalú konzultációkon próbálja majd elérni. Az USA bizonyos feltételek mellett és korlátozott időre 14 hagyományos európai kifejezést is használhat (chateau, classic, cream, fine stb.).
Az alku része, hogy az uniós borexportot – a 7 százalékosnál gyengébb alkoholtartalmút is beleértve – mentesíteni fogják a 2004 vége óta hatályban lévő amerikai tanúsítási előírások alól. Cserébe a 17 fent nevezett európai bor státuszának megváltoztatása után az amerikai borok is egyszerű tanúsítási eljárással néznek majd szembe az európai piacon.
Az Egyesült Államokban a mai napig speciális szabályok vannak érvényben, amelyek értelmében, ha valaki bejelenti, hogy például a Tokaji nevet használni kívánja, márkanévi védelemben részesül.
Mivel Amerikában a szellemi tulajdonjogokat rendkívül komolyan veszik, ezért szakértők szerint a várható magánjogi perek sokasága miatt arra nem volt esély, hogy a Tokaji-, vagy a Burgundi név használatára korábban engedélyt kapó termelőktől ezt a névhasználati jogot utólag megvonják. Ennek fényében már az is sikerként könyvelhető el, hogy az Egyesült Államok vállalta, a jövőben nem ad ki újabb névhasználati engedélyeket, ilyen módon gátat vetve a „Tokajik” terjedésének. Az USA-ban egyébként „Flame Tokaji” néven hoznak például forgalomba egy bort.
