Ritkán látni kampányrendezvényen önuralmából kibillenő politikust. Mégis csaknem ez történt Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, amikor nemrégiben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) fórumán Parragh László gyávának nevezte a kormányt annak kereskedelemfejlesztési politikája miatt. A miniszterelnök támadásnak vélte a kritikát, s maga is igencsak hevesen válaszolt.
Márpedig úgy tűnik, a politikának előbb-utóbb hozzá kell szoknia a szakmai szövetségek és a kamarák élesedő hangneméhez. A rendszerváltás utáni magyar demokrácia történetében a mostani választás lehet az első, amelyben gazdasági döntések – és persze gazdaságpolitikai ígéretek – lényegesen befolyásolhatják a voksolás kimenetelét. Ez pedig azzal is jár, hogy felértékelődött olyan gazdasági szereplők jelentősége, akik a korábbi kampányokban legfeljebb a szólamok szintjén kaptak politikai gesztusokat.
NYÍLT LAPOKKAL. Az, hogy „kormányváltó hangulat” van-e az országban vagy sem, majd a voksolásnál derül ki. A kamarák és szakmai szövetségek által összeállított különböző kívánságlistákat nézve azonban annyi bizton mondható, hogy a vállalkozások a saját hangulatukat szeretnék megalapozni a következő kormányprogrammal. Ezt jelzi, hogy meglehetős nyíltsággal fogalmazva, néhol inkább követelés-, mintsem kívánságlistaként összeállított pontokba foglalták a politikától elvárt intézkedéseket.
A vállalkozók 7 pontja
A magyarországi cégeket tömörítő szervezetek legfon-tosabb elvárásai a kormány felé:
1. Államháztartási reform a csökkenő költségvetési hiány és az egyszerűsödő közigazgatás jegyében.
2. Kiszámítható és következetes, a hosszú távú célokban a mindenkori ellenzék által is támogatott gazdaságpolitika.
3. A vállalkozói terhek csökkentése.
4. A közbeszerzési törvény felülvizsgálata.
5. Az uniós pályázati pénzek elbírálásának átalakítása.
6. A K+F-re fordítható összegek GDP-arányos növelése.
7. A szakképzés és az oktatás hozzáigazítása a munkaadói igényekhez.
A vállalkozói igényekre reflektál a Fidesznek a többhónapos gazdasági konzultáció összegzéseként megfogalmazott programja, amelynek négy fő célja közül az első kettő az egyensúly helyreállítása és a növekedési elsőbbség visszaszerzése a régióban. „Az ennek megvalósításához szükséges tíz eszköz között pedig az első helyen áll a gazdaságpolitika hitelességének és kiszámíthatóságának a visszaállítása. Gondoljunk csak arra, hogy négy év alatt óvatos becslések szerint is mintegy 1000 milliárd forintot vitt el a kamatszint és az inflációs szint különbsége” – indokolta a Figyelőnek Matolcsy György, az Orbán-kormány gazdasági minisztere a prioritások egybecsengését. Mivel pedig az MSZP is 2010-es eurót ígér, az államháztartás rendbetétele az ő programjukban is hangsúlyt kap. (A két nagy párt gazdaságpolitikai elképzeléseiről részletesebben lásd cikkünket a Figyelő, 2006/12. számában.)
A vállalkozói szektor hirtelen támadt érdeklődése a makrogazdasági folyamatok, az egyensúly helyreállítása iránt szakértők szerint egy roppant prózai okkal magyarázható; a társaságok nem szeretnék, hogy a politika által beígért EU-milliárdokat kockára tegye az államháztartási hiány magas szintje. Ugyanakkor a Figyelőnek nyilatkozó szakértők szerint a munkaadói szervezetek követeléseikkel feltalálták a spanyolviaszt; minden józanul gondolkodó vállalkozásnak a kiszámítható és stabil körülményeket kell elsőként számon kérnie bármiféle gazdaságpolitikai kurzus esetén.
Vállalkozók és kormány
együttműködése
Egy pozitív példa: a szakképzés változása
Megállapodtak arról, hogy a szakképzésben részt vevők megkap-ják a minimálbér 50 százalékát, sőt a hiányszakmákban a 70 százalékot. Ez érdekeltté teszi a tanulókat a szakma elsajátításában, jöve-delemhez juttatja őket.
Egy negatív példa: kereskedelemfejlesztés
Számos kritika érkezik a vállalkozók részéről e tevékenységgel szemben. Széttagolt, pazarló, kevés pénzzel rendelkezik – nagyjá-ból ezek a fő kifogá-sok. A vállalkozói kép-viseletek – a rendel-kezésre álló, mintegy 20 milliárd forintos keret növelése mellett – szívesen látnák, ha egyetlen szervezet, egységes elvek mentén végezné e munkát.
Mindenesetre a közös lobbizáson még lehetne finomítani. A VOSZ értékelési rendszerében például a válaszoló politikusok akkor tudták a legtöbb pontot (egyszerre százat) begyűjteni, ha igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy ellenzékben is támogatnák-e a versenyképesség érdekében megteendő, akár népszerűtlen, esetleg kétharmados parlamenti jóváhagyást igénylő reformlépéseket. Közben azonban a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetsége és a Magyar Gyáriparosok és Munkaadók Országos Szövetsége, vagyis a két legnagyobb munkaadói szervezet sem mutatott példát a partneri együttműködésre. Tíz-, illetve nyolcpontos programjaikat külön-külön fogalmazták meg, s ezek összeboronálását a két szervezet vezetői eddig nem tartották sürgető feladatnak.
PARRAGH LÁSZLÓ, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke:
A gazdaságpolitikának észre kellene venni a magyar gazdaság kettősségét
„A gazdaságpolitika, amelyet a kormányzat letesz az asztalra, logikus és helyénvaló. Ezzel nem nagyon kívánunk vitatkozni. Azt a kérdést viszont fel kell tennünk, hogy akkor eddig miért nem ezt követte a kormány? Például, ha azt mondja, hogy helyre akarja állítani a költségvetési egyensúlyt, akkor a lépések miért nem ebbe az irányba mutatnak? A gazdaságpolitikának észre kellene venni a magyar gazdaság kettősségét, az exportra termelő nagyvállalatok és a foglalkoztatásban jelentős szerepet játszó, ám szűkülő piaci lehetőségekkel küzdő kis- és középvállalati kör közötti különbségeket. Egy példa: Magyarországon 2004-ben a feldolgozott élelmiszerek importja 30 százalékkal emelkedett; ennyivel azért nem ettünk többet. Innen nézve viszont nem csoda, hogy mi történt 2005-ben a Hajdú-BÉT-tel, mi történt a Globusszal, vagy mi történik úgy általában a magyar élelmiszeriparban. A kormány egy ponton tehet nagyon sokat: megpróbálhatja e folyamat hatásait tompítani. Egy politikus vagy egy döntéshozó egészen másként látja a világot, mikor leülünk vele fehér asztal mellett beszélgetni, mint amikor előtte van egy kamera vagy egy mikrofon. A politikának be kell látnia, hogy bizonyos kérdésekben konszenzusra van szükség. Nem lehet felzárkózni Európához, ha négy évig így oktatok, négy évig meg úgy. Nem lehet kisvállalkozást fejleszteni, ha négy évig így csinálom, utána meg másként. Ha egy ország gazdaságában rendszerszintű problémák vannak, akkor ezeknek a rendbetétele csak a politikai elit felelősségére apellálva történhet, mégpedig oly módon, hogy az elit tagjai képesek legyenek egymással megállapodásokat kötni.”
NÉMETHY LÁSZLÓ, az AmCham elnöke: Rögtön és radikálisan kell cselekedni
„Az állami szektorban hiányzik a radikális, új szerkezeti modellek átvételére irányuló akarat. A teendők felmérését olyan magáncégekre lehetne bízni, amelyek már szereztek érdemi tapasztalatokat szervezeti reformok végrehajtásában. Ezeket az átalakításokat a választásokat követően – bármely párt is kerül kormányra – nagyon gyorsan meg kellene kezdeni. A reformok nem halogathatók az önkormányzati választások közeledtének indokával. Ezúttal nem mehet el újabb egy-két év a tervezéssel: rögtön és radikálisan kell cselekednie a győztes politikai erő vezetésével a parlamentbe bekerült pártoknak – hiszen kétharmados törvényeket is módosítani kell majd. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara szerint az üzleti szféra versenyképességét is gátló államszervezet átalakítása és az államháztartás reformja mellett további radikális lépésekre is szükség van. Az üzleti környezet javítása – a Magyarországon működő vállalkozások »több levegőhöz« juttatása – az első; ezt már négy-öt éve szorgalmazzuk. A korábbi elképzelések közül – áfacsökkentés, a társasági adó mérséklése, vagy az iparűzési adó megszüntetése – több elem részben vagy egészben megvalósult, ugyanakkor sokkal egyszerűbbé is kell tenni az adórendszert, a bérterheket például legalább öt százalékkal kell csökkenteni. A kevesebb adót hatékonyabban kellene behajtani, adóbíróságokat lehetne felállítani. Alapvető változásokat tartunk szükségesnek az állami és önkormányzati beszerzések átláthatósága, valamint a közoktatás átalakítása terén is. Ez utóbbi kapcsán a tagvállalataink arra panaszkodnak, hogy immár Kelet-Magyarországon is nehéz magas szakmai tudású, nyelveket beszélő munkaerőt találni; elsősorban a jól képzett szakmunkások hiányoznak.”
SZALAY-BERZEVICZY ATTILA, a Budapesti Értéktőzsde elnöke: Versenyképesebb környezetre van szükség
„Sok ideje nem lesz magát ünnepelnie a választásokat megnyerő politikai erőnek. A két nagy hitelminősítő, a Standard & Poor’s és a Moody’s ugyanis türelmének a legeslegvégén jár, fiskális helyzetünk pedig a 24. óra utolsó pillanatában van, hogy összeszedje magát, és még pont elérje a 2010-es eurót. Amennyiben az új kormány nem kezd hozzá azonnal, hitelesen és határozottan a fiskális egyensúly helyreállításához, továbbá nem tesz egyértelmű lépéseket az euró céldátum szerinti bevezetésének irányába, akkor fájdalmas piaci folyamatokat fogunk elszenvedni. Jelenleg nem nő olyan ütemben a gazdaságunk, mint azt tehetné. A gazdaság felpörgetéséhez tovább kell izzítani az exportpotenciált, de ehhez szükség van egy ennél versenyképesebb környezetre, amit csakis a folyómérleg-hiány és a költségvetési deficit drasztikus lefaragásával tudunk biztosítani. Ehhez viszont – a megtakarítások és az öngondoskodás ösztönzése mellett – elsősorban valós államháztartási reformra van szükség. A következő kormánynak óvakodnia kellene a költségvetés bevételi oldalát hizlaló olyan piacellenes, egyes szektorokat önkényesen sújtó megoldásoktól, mint a bankadó, az eddigi felügyeleti díj rendszer, vagy a diszkriminatív árfolyamnyereség-adó. A magyar tőkepiac regionális megerősítéséhez pedig az szükséges, hogy a kormány a hátralévő privatizációk során végre ismét főszerepet biztosítson a tőzsdének: minél előbb parkettre bocsátva a Magyar Villamos Műveket, a Magyar Postát, a Malévot, a Volánt és a Szerencsejáték Rt.-t. Célszerű lenne holdingokba tömöríteni és úgy tőzsdére vinni a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában lévő sok kis vállalatot is, valamint az önkormányzatok által tulajdonolt közműveket.”
