A törvény szerint a társadalombiztosítási járulékot a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett jövedelem, de legalább 125 ezer forint után kell megfizetni, kivéve, ha a jövedelem nem éri el ezt a szintet. Ekkor ugyanis – ha azt bejelentik az adóhatóságnak – a valós jövedelem, de legalább a minimálbér (62 500 forint) után kell fizetni.
Márpedig az evás társas vállalkozások esetében ritka az a cég, ahol ilyen személyes közreműködési díjat utalnának a tulajdonosok maguknak. Az ezen a címen kifizetett összeg után ugyanis személyi jövedelemadót is kellene fizetni, ezért jellemzően az ilyen kifizetés nulla. Ez pedig azt jelenti, hogy nem keletkezik a „személyes közreműködésre tekintettel kifizetett járulékalapot képező jövedelem”. Az evások ugyanis általában a bevételeknek az eva és az iparűzési adó, valamint jellemzően a minimálbér járulékainak megfizetése, majd az egyéb költségek kifizetése után fennmaradó részből élnek, és ez már nem járulékköteles. Elegendő tehát a minimálbér járulékait megfizetni, s ennek már csak az a feltétele, hogy azt a cég az APEH-nek bejelentse.
Ha valaki kifizet személyes közreműködés címen pénzt magának a cégétől, akkor sem kell a valóságosnál magasabb összeg után tb-járulékot fizetni, ha az nem éri el a 125 ezer forintot; igaz, ekkor is legalább a minimálbér után kell fizetni a főállású társas vállalkozók esetében. Annak persze semmi akadálya, hogy valaki mindezek ellenére a 125 ezer forint vagy még magasabb összeg után fizessen.
Szakértők szerint nem ennyire egyértelmű az evás biztosított egyéni vállalkozók helyzete. Számukra is a 125 ezer forintos minimum járulékalap utáni járulékfizetési kötelezettséget ír elő a törvény, azonban ha az adóhatóságnak bejelentik, hogy jövedelmük nem éri el ezt a szintet, akkor a valós jövedelem, de legalább a minimálbér után kell fizetniük. A kérdés csak az, hogy esetükben mi számít jövedelemnek. Ez a kifejezés ugyanis gyakorlatilag nem létezik az evások esetében. Miközben a bevételeikről nyilvántartást vezetnek, éppen az eva lényegéből fakadóan – hogy nyilvántartási kötelezettségei egyszerűsödjenek – a költségszámlákat nem is gyűjtögetik, így nehezen lenne bizonyítható akár az egyéni vállalkozók, akár az adóhatóság részéről a költségeik aránya.
