A rendszerváltás utáni időszak legintenzívebb reformjait ígérte a választási győzelem másnapján a miniszterelnök. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a költségvetés rövid távú gondjaira, az államháztartás aggasztó mértékű – az Európai Unión belül a legmagasabb – hiányára ne kellene azonnali intézkedéseket végrehajtani. A költségvetési kiigazítást sürgetők kórusához látványosan csatlakoztak a magyar gazdasági élet legkülönbözőbb szereplőit tömörítő kamarák: kiáltványban sürgették, hogy a hamarosan felálló új kormány tegye rendbe az államháztartást, és folytasson feszes költségvetési gazdálkodást. Az elvárás immár egyértelmű: a nemzetközi szervezetek és a tőkepiaci szereplők mellett immár a belföldi gazdasági szereplőknek is elegük van a tesze-tosza államháztartási politikából.
A piacok hangja
Az új kormánynak meg kell hallania a piacok hangját, ha nem akarja, hogy a hitelminősítő intézetek tovább rontsák az ország adósságállományának besorolását, s ha szeretné elkerülni, hogy a gazdasági szereplők és az államadósságot megvásároló befektetők elégedetlensége immár ne csak szavakban és kiáltványokban, hanem a forint gyengülésében és a kötvényhozamok emelkedésében is kifejezésre jusson. Ezt elkerülendő, az új kabinet kénytelen lesz már az idei költségvetésben is kiigazításokat végrehajtani. Gyurcsány Ferenc a választások másnapján tartott sajtótájékoztatóján hangsúlyozta is, hogy elsődleges célja az idei költségvetési hiánycél teljesítése, s ha kell, megteszik az ehhez szükséges intézkedéseket.
Deficitben az élen
Magyarország 6,1 százalékos GDP-arányos államháztartási hiánya volt tavaly a legmagasabb a 25 tagú Európai Unióban – tette közzé a számunkra meglehetősen rossz hírt az EU statisztikai hivatala, az Eurostat. Ez annál is szomorúbb, mert a cseh, a lengyel és a szlovák deficit egyaránt 3 százalék alatt maradt. A hiány-ranglista második helyén Portugália állt 6 százalékkal, a harmadikon Görögország 4,5 százalékkal. Az EU átlaga 2,3 százalék, az eurózónáé 2,4 százalék volt.
Lássuk hát, mi lehet a menüben! Értesüléseink szerint a 15 százalékos áfakulcs 20 százalékra emelése „erősen napirenden van”. Ez gyors és jól kalkulálható bevételeket teremtene, ugyanakkor – lévén ebbe a kulcsba tartoznak az élelmiszerek és a gázszolgáltatás – az alacsonyabb jövedelmű állampolgárok terheinek növekedését idézné elő. Az áfakulcs emeléséből származó bevétel éves szinten elemzői becslések szerint a GDP 0,5 százalékát érheti el. Az idei második félévben már bevezetve így 2006-ban 60-70 milliárd forint csoroghatna be ebből. Az áfa legalsó, 5 százalékos kulcsának emelése meglehetősen nagy politikai kockázatot rejtene magában, az e körbe sorolt gyógyszerek áremelkedése jókora támadási felületet kínálna fel az ellenzék számára.
A kormány 4,7 százalékos államháztartási hiányt célzott meg erre az évre. „A deficit akkor is 5,7 százalék lesz, ha sor kerül a GDP 1,0-1,5 százalékára rúgó költségvetési kiigazításra, ha viszont ez elmarad, a hiány a 7 százalékot is elérheti” – mondta a Figyelőnek Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgató-helyettese. (Eredményszemléletű hiányról beszélünk, a ténylegesen figyelembe vehető 80 százalékos nyugdíjkorrekcióval, a Gripen vadászgépek beszerzését 0,3 százalékponttal számolva.) „Nagyon valószínű a lakossági gázárak és a középső áfakulcs emelése” – tette hozzá a közgazdász. Számítani lehet arra is, hogy a hatósági áras szolgáltatások – távfűtés, közlekedés, illetékek – szintén drágulnak majd.
Liberális tervek
A jövő évi tervekről lapunk úgy tudja, hogy az SZDSZ szorgalmazná a társasági nyereségadó kulcsának 20 százalékra való emelését, amelyből 4 százalékpont a megszűnő iparűzési adó helyettesítésére az önkormányzatoknál maradna. A kisebbik kormánypárt ezen szándéka azonban még nem állta ki a koalíciós tárgyalások szakítópróbáját, ahol is a jelenlegi kormány által törvénybe foglalt ötéves adóprogram csupán azt rögzíti, hogy az iparűzési adó 2008-ra megszűnne, az önkormányzatok kieső bevételeinek pótlásáról nincs benne szó.
Úgy tudjuk, a kormánypártok egyelőre nem foglalkoznak a minimálbér megadóztatásával – az ebből várható bevétel nem állna arányban a várható társadalmi fogadtatással. A kiszivárgott hírek szerint számítani lehet a személyi jövedelemadóból (szja) befolyó adótömeg emelésére. Annak kicsi a valószínűsége, hogy ez az adókulcsok tényleges növekedésén keresztül menjen végbe, valószínűbb az adókedvezmények kurtítása, a minimálbéren kívüli adómentes jövedelmek megszüntetése. Éves szinten ebből 110-120 milliárd forintra lehetne számítani 2007-ben. Az idén már meglehetősen kockázatos lenne az szja törvények módosítása, ennek minden bizonnyal az új kormány népszerűsége látná kárát – ezzel együtt nem kizárt, hogy sor kerül ilyen lépésre.
A bevételi oldalon lehet még próbálkozni a „szokásos” adóemelésekkel; ide tartozik például a dohányárukra, alkoholféleségekre, üzemanyagokra kivetett jövedéki adó növelése. Annak azonban mindig fennáll a kockázata, hogy az intézkedés a büdzsét nem hizlalja, a feketegazdaságot viszont megerősíti.
A kiadási oldal megnyirbálásával kapcsolatban lapunk úgy értesült, hogy a közszféra kiadásainak befagyasztása van napirenden. Ez két oldalról valósulhat meg: egyrészt a működési, dologi kiadások visszafogása hozhat éves szinten a GDP 0,5-0,6 százalékának megfelelő megtakarítást, másrészt hasonló mértékű summa jöhet be a személyi kiadások mérséklésén – ez utóbbi gyakorlatilag bérstopot feltételezne.
A kormányzat idei megtakarításainak részét képezheti az államháztartás korábban már zárolt 100 milliárd forintos tartalékának végleges zárolása. A félreértések elkerülése végett ez nem tévesztendő össze a költségvetés általános tartalékaként szolgáló 38 milliárd forint körüli összeggel, azt ugyanis lapunk értesülései szerint várhatóan teljes egészében elviszi az árvízi védekezés költsége. Mindez amúgy azt is jelenti, hogy a költségvetési kiigazítást nehéz lesz majd az árvíz „nyakába” varrni, a kommunikációs guruknak valami mást kell majd kitalálniuk.
A reformok előkészítése
Közgazdászok szerint fontos megjegyezni azt is, hogy ezek az intézkedések – ha a kormány végrehajtja azokat – korántsem elégségesek az államháztartás rendbetételéhez, legfeljebb a pénzügyi egyensúly átmeneti helyrebillentését szolgálhatják. A szerkezeti változásokról ugyan egyre több szó esik a leendő kormánypártok háza táján is, ám továbbra sem lehet tudni, hogy a politika a válságkezelést, illetve a reformok következetes végrehajtásának útját választja-e majd.
A GKI-nál úgy vélik, az idei költségvetési kiigazítási folyamatok előkészíthetik a terepet ahhoz, hogy jövőre elinduljanak az érdemi reformok a magyar gazdaságban. Ezek közül a legsürgetőbb az önkormányzatok, az egészségügy és a központi államigazgatás szerkezetének átalakítása lenne. Az önkormányzatok finanszírozásának új alapokra helyezése kétharmados törvény módosítását igényelné, amire nincs túl sok esély a jelenlegi politikai viszonyokat tekintve. „A kormányzat viszont úgy is megszervezheti a támogatásokat, hogy a kifizetések feltétele egy kistérségi társulás létrejötte legyen. Ez nem a legelegánsabb megoldás, de a gazdasági racionalitás, a politikai megegyezés hiányában, utat tör magának” – jegyezte meg Karsai Gábor.
„A kényszer nagy úr” – tette hozzá a közgazdász, utalva arra, hogy augusztus végéig kell aktualizálni Brüsszelnek benyújtott konvergencia-programot. Némiképp meglepő módon egyébként Amelia Torres, az EU pénzügyi biztosának szóvivője is megszólalt a választások után, s udvariasan ugyan, de emlékeztetett rá: az EU a nyár végén várja e programot. Nyilván nem azért mondta, mert azt hitte, hogy a magyar kormány megfeledkezett erről…
