A tőzsdék, általában a befektetési piacok az aktuális hírekhez képest előre gondolkodnak. Van rá példa, hogy a gazdaságban éppen óriási a kereslet, minden dübörög, nőnek a profitok, mégis váratlanul esni kezdenek a részvényárak.
Senki nem érti a tőkepiacok reakcióját, aztán két-három hónap múlva kipukkad a túlpörgött gazdaság, és utólag megértjük az előrelátó befektetőket. Feltételezhetjük, hogy a tőkepiac figyelmét nem kerülték el a fél év múlva esedékes parlamenti választások sem. A hazai eszközárak azonban továbbra is a nemzetközi trendekkel mozognak együtt, sem lokális negatív, sem lokális pozitív attitűd nem tapasztalható.
Mérleg
Vagyis a befektetők még nem igazán árazzák a várható politikai változást. Fél évvel a választás előtt még sok minden változhat a belpolitikában, de a jelenlegi választói preferenciákat tekintve túl nagy bátorság nem kell ahhoz, hogy kijelentsük: 2010 közepe után vélhetően a Fidesz gazdaságpolitikai elképzelései fognak érvényesülni Magyarországon.
Korántsem lényegtelen, hogy egyedüli kormányalkotó tényezőként vagy koalíciós kormányban. Ha egyedül, akkor egyszerű többséggel vagy kétharmaddal, ha többedmagával, akkor kivel? Ezt egyelőre ne próbáljuk meg kitalálni, de induljunk ki abból, hogy a jobboldali erőt kell valamiképpen beárazni befektetési szempontból. Ám a befektetők nem áraznak, és ennek legalább két oka lehet. Egyrészt az információhiány, hiszen nagyon sok konkrétumot még nem tudni.
Másrészt az is lehet, hogy valójában zajlik a bemérés, de az irányok eredője nulla, vagyis a magyar gazdaság szempontjából potenciális előnyökkel és potenciális hátrányokkal is járhat a változás, és ezek a hatások kioltják egymást.
Mi lehet az új kormány előnye? Az utóbbi két-három évben a gazdasági irányítás sokszor emlékeztetett béna kacsára, nagy ellenszélben, hitelesség nélkül próbált a kormány döntéseket hozni, majd sokszor később kénytelen volt visszavonulót fújni. Most végre nagyobb arányú támogatottsággal és valódi legitimációval kormányozhat valaki.
Pozitívum részben maga a változás is, hiszen az jó esetben kihasználható ésszerű lépésekre, bürokráciacsökkentésre. 2010 közepén nagy esély, hogy végre nem kurta ciklusokra, rövid távú túlélésre kell játszaniuk a döntéshozóknak, hanem legalábbis az időszak elején még lehetőség van négyéves időtávban gondolkodni. Ez alatt pedig reális célkitűzések mellett is kiváló eredmények érhetők el.
Végül ki lehet indulni a Fidesz 1998 és 2002 között folytatott gazdaságpolitikájából. Ha a pozitívumokat keressük, akkor fegyelmezett egyensúlytartás, növekedéspártiság (bár más időket élünk, nyílván most senki nem hirdet 7 százalékos növekedést, mint 12 éve) és a viszonylagos rend, szervezettség az előnyök. Mik lehetnek a kockázatok a tőkepiaci befektetők szemében?
A populista ígérethalmaz („mindent visszacsinálunk”) értelmetlen elemeinek a betartása, a tőkepiac által elfogadott intézmények elleni hangulat, legyenek azok külföldi szakmai befektetők, a tőkepiacok, az Európai Unió, az IMF vagy éppen az Egyesült Államok.
A hátországban, a szavazók egy részében biztosa van fogékonyság amolyan harmadikutas megközelítésekre, a magyar gazdaság regionális környezetétől független kezelésére, ami kis, nyitott nemzetgazdaságunk szempontjából hibás megközelítés. Az aktuális kommunikációból még egy vegyesen megítélhető elem látszik, a növekedés oltárán feláldozható egyensúlyi cél. A keresletélénkítés természetesen nagyon pozitív, jó lenne kinőni a hiányunkat, a külső adósságunkat, de Magyarország esetében nagyon fontos hitelességi kérdés az egyensúlytartás.
A belpolitika alacsony súlya
Nem szabad abba a jellemző hazai politikusi leegyszerűsítésbe kezdeni, hogy a részvényárak emelkedését vagy a forint drágulását kormányzati sikerpropagandaként kezeli a kormány, az ellentétes irányokat pedig a kormányzat kudarcaként könyveli el az ellenzék.
Mindenképpen érdemes leszögezni, hogy az elmúlt fél évben a világgazdaság egységesen mozgott, és vélhetően a következő félévben is a nagy globális gazdaságmentés és eszközár-drágítás domináns marad. Ebben nem sok hazai elem van, sokkal lényegesebb, hogy globálisan rengeteg gazdaságmentő forrás érkezett a gazdaságokba és így a tőkepiacokra. Illetve a hiperalacsony kamatok miatt: minden nullánál magasabb hozamot ígérő befektetés vonzó. Ez kedvez a részvénypiacoknak, az árupiacoknak, kedvez a feltörekvő gazdaságok devizáinak. Magyarország árfolyampályái nem térnek el ettől a globális trendtől, vagyis túl nagy pozitív várakozás, de túl nagy riadalom sem tapasztalható. Nem lesz azonban így sokáig, biztosan lesznek tőzsdei reakciók is.
Dilemmák
Nézzük meg, hogy milyen helyzetben, milyen dilemmákkal néz majd szembe a jelenlegi ellenzék. Bizonyos szempontból érthetően, bizonyos szempontból pedig káros módon nem sokat tudni a legnagyobb támogatással bíró erő elképzeléseiről. Miért érthető ez?
Az elmúlt két-három választási kampány tapasztalata, hogy értelmes gazdaságpolitikai terveknek, számszerűsített elképzeléseknek itthon nincs létjogosultságuk. Az ellentétes oldal népnyúzó megszorításként fog láttatni minden fenntartható, értelmes, háttérszámításokkal is alátámasztott gazdaságpolitikai koncepciót. Így marad a régi kommunikáció: ami a választók pénztárcájának kedvező, azt elmondjuk, egyéb ötleteinket jótékony hallgatás övezi.
Ha őszintén nem lehet beszélni, akkor mire lehet alapozni? A jelenlegi kormány rengeteg intézkedésével kapcsolatban hangzik el a kritika, „rossz irány, fatális tévedés, ha jön a Fidesz, vissza fogja csinálni”. Ez támpont lehet, hiszen nyilván nem lehet győztes választás után minden ígéretet betartani, de ugyanúgy nem lehet semmit sem betartani az ígéretekből, így ezekből a visszavonásokból biztosan megvalósul majd néhány.
Végül egy nem mindennapi lehetőségről: akárki is legyen a következő kormányban, a 2010-2014 közötti ciklusban végre reális célkitűzés lehet az euró. A hiteles euróbevezetési dátum mostanában kicsit lekerült a napirendről. Politikusaink gyakran gondolkodnak rövid távon, választási ciklusban. Miért szakadt volna bele a készülődésbe Gyurcsány vagy Bajnai, hiszen a bevezetési sikert úgysem ő aratja le.
Ha azonban 2010-ben Orbán visszatér, vállalhat egy emlékezetes, nagyon pontosan számon kérhető ígéretet, amely valóban elismerést válthat ki a gazdaságból, és még be is tartható. Ha 2014-ig valóban eljutunk az euróig, az olyan fegyelmezett gazdaságpolitikát jelent a következő négy évben, amely mellett a tőkepiaci fellendülés és az állampapír-piaci kamatok további csökkenése is elképzelhető. Már amennyire ez rajtunk múlik…
