„A magyar értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan” – hangzott a régi vicc. Az alternatívák hasonló szegényessége rajzolódott ki az Ecostat és a Világgazdasági Kutatóintézet (VKI) „A magyar gazdasági-társadalmi kitörési stratégia és az új nemzetközi kihívások – Az európai integráció jövője és a magyar mozgástér” közös kutatása eredményeinek nyilvános tájékoztatóján.
Nincs más út
Mindkét intézet kutatói hangsúlyozták: bár időről-időre elhangzanak olyan vélemények, hogy csökkenteni kellene Magyarország függőségét a globális gazdasági rendszertől (az FN is közölt korábban egy összeállítást az alternatív válságkezelő gondolatokról),erre nincs érdemi mód – nem lehet egy 10 milliós belső piacra gazdaságot alapozni. Az ország sebezhetőségét ugyan lehet és kell is csökkenteni, ennek egyik lehetősége például a transznacionális nagyvállalatok és a magyar kkv-k közötti szálak erősítése – mondta Inotai András, a Világgazdasági Intézet kutatója (ám mint korábbi cikkünkből kiderült, ennek gátja például, hogy az állami hiába támogatja nagy összegekkel a nemzetközi nagyvállalkozások beruházásait, nem lehet kikötni a magyar beszállítói hányad mértékét, ezt a World Trade Organization – Kereskedelmi Világszervezet- tiltja.)
Simai Mihály professzor a nagy multinacionális cégek kapcsán arra figyelmeztetett, hogy bár mintegy 25 százalékuk csődbe, vagy a csőd szélére került a válság következtében, de a maradék még mindig a világ anyagi erőforrásainak döntő hányadának a birtokosa, s Magyarországnak fontosak ezen vállalatok stratégiai döntései.
Csád szintjén
Nem álltak elő hát forradalmian új elképzelésekkel a kutatók, akik a magyar modernizációs modell igenlése mellett (mint Inotai András megjegyezte, lehetne multinacionális cégek nélkül is magyar gazdaság – Csád szintjén), konkrét javaslatokkal is éltek.
Az Ecostat véleménye szerint ki kell jelölni azt a néhány szektort, ami hosszú távon versenyképes lehet (energetika, természettudományos kutatás, orvoslás, géntechnológia, akár a mezőgazdaság is), és azokat kell koncentráltan támogatni. Ehhez kell igazítani az oktatást is. Javasolják – amint az a refomjavaslat-csomagoknál már elmaradhatatlan kellék – az adó- és járulékcsökkentést, s ezen keresztül a foglalkoztatás élénkítését.
Az állam bevételi, és kiadási hányadok radikális csökkentése, az adóreformmal megalapozott átfogó szociális reform , de ez nem egyenlő az ellátó rendszerek privatizációjával, mert ” ennek további erőltetése jóvátehetetlen társadalmi és politikai károkat, és a reform-ellenesség növekedését eredményezheti”. Az Ecostat kutatói kiemelték az energia és anyagfelhasználás hatékonyságának , illetve az innováció fontosságát. Sőt, az Ecostat összefoglaló anyaga szerint „az új stratégia legfőbb iránya az innováció, a kutatás-fejlesztés és a technológiai haladás lehet”.
Ó, ió, ció, innováció
A képet az innovációval, mint a válság leküzdésének kulcsával kapcsolatban némileg árnyalta Farkas Péter, a Világgazdasági Intézet kutatója azzal a véleményével, hogy a fejlett országok által kifejlesztett új technológiák felfutásával emelkedhet ki a válságból a világgazdaság, ám az olyan kevésbé fejlett országok, mint Magyarország is, ezt nem tudják finanszírozni. A fejlett országok előre menekülhetnek, miközben a feltörekvő és fejlődő országok többsége csak megszorító gazdaságpolitikával próbálhat túljutni a válságon.
Hogy az államnak mekkora szerepe kell legyen Magyarország kitörési stratégiájában, arra az FN nem kapott egyértelmű választ a tájékoztatón. Az Ecostat összefoglaló anyaga alapján az intézet vélhetően a kis állam pártján áll (az adóreform javaslatok alapján), Simai Mihály professzor a Világgazdasági Intézettől viszont úgy vélte, hogy fejlesztő államra igenis szükség van, csak a pénzt nem életképtelen vállatokra, ágazatokra, hanem értelmesen kell elkölteni (ami egybecseng egyébként Pogátsa Zoltán közgazdász véleményével).
Az Ecostat összefoglaló anyaga szerint „a fejlesztő államok eddigi tapasztalatai azonban csak korlátozottan követhetők, mivel a távol-keleti példa a világgazdaság konjunkturális szakaszára esett, kedvező külgazdasági környezetben zajlott”. A fejlesztő állam fogalma körül kisebb vita alakult ki egyébként az FN kérdése nyomán. Minden bizonnyal joggal mondta tehát az Ecostat kutatója, hogy újra kell gondolni a fogalmat.
