Kedd délutánig több mint kétezren kezdeményezték a regisztrációs adó egy részének visszatérítését, amire egyébként február 15-e óta van lehetőség – tudta meg a FigyelőNet a vámhatóságnál. Ha mindenki élne a lehetőséggel, nagyjából 71 ezer „túlfizetést” kellene rendeznie a hatóságnak, ugyanis ennyi használt autót hoztak be 2004 májusa és 2005 decembere között az országba.
De miért is kell a magyar államnak – a pénzügyi tárca előzetes becslése szerint – gépkocsinként átlagosan 140-150 ezer forintot, összességében 8-10 milliárdot visszafizetnie?
Nos, azért, mert az uniós csatlakozást követő bő másfél évben, 2005 végéig a használt autók után is annyi regisztrációs adót vetettek ki, mint az újak után, nem vették figyelembe, hogy a használat, az avulás mértékében kellett volna mérsékelni a regisztrációs adót. Ez ellentmondott az uniós előírásoknak, az egyenlő feltételű verseny követelményeinek, így Brüsszel rosszalását követően, múlt év végén módosították a szabályozást, s lehetővé tették a vitatott időszakra vonatkozó jóvátételt is.
Több százezer forint a tét
De nézzünk egy konkrét példát, amelynek bemutatásában Bakó Zoltán, a Magyar Gépjármű-kereskedők Országos Egyesületének (MGOE) titkára volt a FigyelőNet segítségére. Ha valaki 2005 nyarán behozott az országba egy akkor négy éves, 2 literes turbódízel Opel Vectrát, akkor 410 ezer forint regisztrációs adó megfizetése ellenében helyezhette azt üzembe, ugyanakkora volt az adó, mintha újat vett volna. Az új szabályozás értelmében viszont figyelembe veszik az avulást, ami egy 48 hónapos kocsi esetében 42 százalékos mérséklést jelent, ebben a konkrét esetben azt, hogy 172 200 forintot igényelhet vissza a vásárló a vámhatóságtól, amit némi kamat is hizlalhat még.
Számla-mizéria
Eddig tiszta sor lenne, de nem árt tudni, hogy az időszak alatt az országba került 71 ezer gépkocsi közül 32 ezret kereskedők értékesítettek, s bizony a számlán a nettó áron, az áfán, és a bruttó áron kívül általában nem tüntettek fel más összeget – hívta fel a figyelmet Bakó Zoltán. Márpedig a vámhatóság ilyen számla mellett nem térít vissza egy fillért sem, annak ellenére, hogy a részletes szabályozás alapján egyértelműen megállapítható lenne az adókülönbözet mértéke, ahogy azt a példában is egyszerűen ki lehetett számolni.
A megoldásban a vámhatóság segített, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a kereskedőnek sztornóznia kell a számlát, majd az új kiállításánál jelezni a felszámított regisztrációs adót. A vevőnek ily módon három másolatot, az eredeti számláról, a sztornózottról, és az újról készítettett kell benyújtani a hatósághoz.
További nyilatkozatok
Mielőtt azonban elégedetten hátradőlne bárki is – figyelmeztettek a vámhatóságnál – ez még nem elégséges feltétele annak, hogy valaki hozzájusson az adókülönbözethez. Csatolnia kell még az akkor megállapított regisztrációs adóról szóló határozat másolatát, de legalábbis tudnia illenék a határozat számát. Ugyancsak mellékelni szükséges a forgalomba helyezés dokumentumának másolatát, s nyilatkozni kell arról is az adatlapon, hogy ebben az ügyben nincs folyamatban peres eljárása, esetleg méltányossági kérelme.
Ha mindez egyben van, akkor már csak a hatóságon múlik, hogy pozitívan bírálják el kérelmét.
Magánszemélyeknél sem sétagalopp
Látszólag egyszerűbb a helyzet annál a 39 ezer magánszemélynél, akik saját használatra hozták be a használt személyautót, s fizették be utána a regisztrációs adót. A táblázatból pontosan kikereshető, hogy mennyit igényelhetnek vissza a befizetett regisztrációs adóból.
Bonyolítja a helyzetet ugyanakkor, ha 2005 december vége előtt továbbadta valaki a behozott személyautót. Annyiban nem bonyolult a helyzet – mutattak rá a vámhatóságnál -, hogy a különbözetet kizárólag a magánszemély „importőr” igényelheti vissza, az nem, akinek továbbadta az autót.
Jogtalan gazdagodás kizáró ok
De csak akkor igényelhető vissza a regisztrációs adó különbözet, ha az bizonyíthatóan nem járt jogtalan gazdagodással – szól a verdikt. Józan paraszti észjárással ez azt jelenti, hogy nem drágábban ad túl az autón, mint amennyibe került mindenestül a behozatal.
Épp itt van az újabb bökkenő – hangsúlyozta lapunknak Fojt Attila, az MGOE elnöke. Kevés esetben még az is előfordulhat, hogy nincs is konkrét vételár az adás-vételi szerződésen, az azonban majdnem bizonyos, hogy a szállítás költségéről – ami száz ezer forint is lehet -, a forgalombahelyezés, rendszám, javíttatás díjáról nem lesz számlája a delikvensnek, ami nélkül nehéz lesz eldönteni, hogy fennáll-e a jogtalan gazdagodás tényállása, ami ugye kizárja a visszaigénylés lehetőségét.
Fojt Attila szerint viszont élből rossz a gondolatmenet. Brüsszel nem azt mondta ki ugyanis, hogy nem lehet jogtalanul gazdagodni, hanem azt, hogy a magyar állam vetett ki jogtalanul magasabb adót.
Ezért – ezt már újra Bakó Zoltán mondta az FN-nek -, pert kezdeményeznek konkrét eset kapcsán az állam ellen, amiben a jogtalan gazdagodás ez esetbeni tényállását támadják meg. Reményük szerint precedensértékű ítélet születhet.
