Dubai az Egyesült Arab Emírségek hét önálló emirátusának egyik legjelentősebb tagja: az állam pénzügyi, kereskedelmi, turisztikai központja. Dubai partjainál húzódnak a világ legnagyobb mesterséges szigetei: két Pálma-sziget, és a világtérképet formáló szigetcsoport, végül egy 2010-re elkészülő mesterséges datolyapálma. A tervek szerint ez utóbbi lesz a legnagyobb Pálma-sziget.
Balról jobbra a két pálma, a félkész földgömb és a gigantikus datolyapálma „kezdete”
A képen balról a második sziget például 17 pálmalevelet formáz, „koronájának” mérete 5 x 5 kilométer, „törzse” nyolc kilométer hosszú. A törzsön luxusszállodák, bevásárlóközpontok, mozik, szórakozóhelyek, ágain pedig lakó- és irodaházak épültek. A hullámtörőnek épült külső körív 11 kilométer hosszú és 200 méter széles, számos ötcsillagos szállodát helyeztek el rajta.
Lassítanak
Dubaiban élő olvasónk tájékoztatása szerint jelenleg csak két mesterséges sziget – a Palm Jumeriah és a Palm Jebel Ali – kivitelezése folyik, miután az emirátus uralkodója több építkezést leállított azok lassúsága miatt. Így a régi városrész előtt épülő, datolyapálmát formázó sziget építése is áll.
A szigetek építéséhez a Perzsa-öböl aljáról nyertek homokot, amelyet aztán GPS-koordináták alapján a kívánt helyekre szórtak szét – írja a National Geographic Online. A mesterségesen létrehozott szigeteket hullámtörő töltés veszi körül, amely védelmet nyújt a tenger pusztító erejével szemben. A szigetek építése során mintegy százmillió köbméter követ és homokot használtak fel.
Helyrehozhatatlan kár
A mesterséges szigetcsoportok tönkreteszik a Perzsa-öböl élővilágát: a szigetek alapjához összehordott homok és kavics által betemetett korallzátonyok, kagylótelepek teljesen elpusztultak – mondta el a FigyelőNet kérdésére Ereifej Laurice, a WWF vizes élőhelyek védelmi programjának vezetője. Ugyanez a sorsa a tengeri fű mezőknek is, amelyek a halak és teknősök fő táplálékforrását jelentik.
Az építkezések által felkavart üledék több centiméter vastagon ellepte azokat a korallokat és kagylótelepeket is, amelyek nem kerültek a mesterséges szigetek alá. A korallok élővilága Földünk egyik – állat és növényfajokban – leggazdagabb életközössége. Mivel nagyon lassan növekednek, így e beruházás káros környezeti hatásai igen hosszú távon érvényesülnek majd. A szakember szerint az is kétséges, hogy regenerálódik-e valaha teljes egészében a terület megbolygatott víz alatti élővilága.
Felkavart üledék pusztítja az élővilágot
A felkavart üledék miatt időlegesen lehetetlenné vált az egyébként igen népszerű könnyűbúvárkodás, a mesterségesen kialakított új partvonal hatására változtak az áramlási viszonyok is, látható hatásként például a korábban népszerű strandok erózióját okozva – mondta Ereifej Laurice. Hasonlóan súlyos károsodásokat szenvedtek az öböl azon területei is, ahonnan a beruházáshoz szükséges 100 millió köbméter homokot és kavicsot termelik ki.
Érzékeny egyensúly
A korallzátonyok – a tenger legváltozatosabb és leggazdagabb életközösségeként – számos puhatestű állatnak és halnak adnak otthont, szolgálnak szaporodóhelyül. Pusztulásuk – akár a táplálékláncon keresztül is – minden tengerlakó életére kihatással van.
A korallok igen érzékenyek a vízhőmérséklet változására is: a klímaváltozással együtt járó vízhőmérséklet-emelkedés hatására a korallok pusztulnak, ami emberi szemmel a korallok elfehéredéseként figyelhető meg. Mára a korallzátonyok területének 30 százaléka veszett el a klímaváltozás hatására, így minden további pusztítás – mint például a mesterséges szigetek építése – súlyos veszteség, ezen életközösség teljes eltűnéséhez vezethet – véli a WWF.
Az űrből is látszik a pálmafa
Évezredek „munkája”
A csalánozókhoz tartozó apró korallpolipok (virágállatok) évezredek alatt építik fel sziklazátonyaikat, szigeteiket. A legtöbb virágállatnak főképpen szaruszerű anyagból vagy szénsavas mészből álló támasztóváza van. A koralltelepek kialakulására jó példa a vörös-tengeri orgonakorallok esete: ezek mészszemcséik révén szilárd falakká egyesülnek – olvasható a National Geographic internetes oldalán.
A lágyrészektől mentes, gyakran emberfejnél is nagyobb vérvörös „korallokban” egy közös mészlemezről számos cső emelkedik fel. A csöveket több emeletben harántlemezek kötik össze. Az élő korallban minden egyes csőből zöld polip nyúlik ki cimpás karjaival. Ha valami megzavarja, a polip gyorsan visszahúzódik mészházába. Lefelé minden polip időről időre szilárd fenékkel zárja el gyomorüregét s ezalatt minden élő szövet elhal. Ezért a régi telepeknek a tengerben csak a legfelső emeletén van élet.
