Nemzeti környezetgarázdálkodás?

Semmilyen gazdasági érdek nem élvezhet elsőbbséget a természet védelmével szemben – szögezte le Sólyom László január végén a Körös-Maros Nemzeti Parkban, az ország természetvédelmi körzeteit körbelátogató útja első állomásán. A köztársasági elnök szerint nem meglepő, ha a természet érdekei ütköznek azzal a gazdasági szemlélettel, ami az azonnali, közvetlen hasznot nézi. A nemzeti parkok igazgatóságai egyre védtelenebbek. Csak kis részben rendelkeznek például az általuk kezelt területekkel. Akad olyan is, amelynek nincs saját földje: a Bükki Nemzeti Park például egy erdészeti kezelésben levő területen próbálja a természetvédelem érdekeit érvényesíteni – váltakozó sikerrel.

A Kis­kunsági Nemzeti Parkban (KNP) e tekintetben jobbak az adottságok: 48 ezer hektár saját kezelésű területen működnek, és a 2005 nyara óta a létesítményt irányító Kállay György ambicionálja is a gazdálkodást. A civil szférából jött igazgató előszeretettel hangoztatja, hogy a traktoros a legértékesebb munkaerő, mert az termeli meg a bevételt. Korábbi munkahelyein is koncentrált a profitra, nyilván ezért esett rá a zöld tárca választása. Kállay vezetése alatt a Magyar Madártani Egyesület például belevágott a biharugrai halastavak üzemeltetésébe. A természetvédelmi és gazdasági haszon összeegyeztetésére tett kudarcos kísérlet anyagi és szakmai mérlegét most vizsgálja az egyesület. Mindenesetre az üzletben – amelyben egyébiránt tulajdonrésze volt többek között Haraszthy Lászlónak, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkárának is – anyagilag benne ragadtak a madarászok.

A gazdálkodásra persze a minisztérium is rákényszeríti a parkokat: előbb a hatósági jogkör megvonásával, azután támogatásuk visszafogásával. A szaktárca már 2005-ben is 20 százalékkal csökkentette a nemzeti parkok költségvetését, egyúttal előírta saját bevételeik növelését. 2005-től a korábbi 5-ről 15 százalékra emelték a bevétel utáni adó jellegű befizetéseiket; így lett az Aggteleki Nemzeti Park nettó befizető az államkasszába. A központi természetvédelmi kezelési pályázati források megszűntek, újak nem keletkeztek.

Az állami támogatás az idén is tovább csökken. Kállay György tájékoztatása szerint tavaly a KNP egymilliárd forint körüli büdzséjének 20-22 százalékát fedezték a saját bevételei, az idén a minisztérium elvárása az 50 százalékos arány elérése. Az igazgató ezen nem is háborog. Úgy ítéli meg, az általános megszorítások korszakában a bevétel növelése méltán elvárható, és ennek mértéke „nem tragédia”. A bevételnövelés legjobb módja pedig szerinte az, ha a hatalmas területet nem bérbe adják gazdálkodóknak, hanem maguk kezdenek rajta termelni. Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert elég magas összegű uniós agrár-környezetvédelmi támogatásra pályázhatnak.

A „tartassuk el a környezetvédelmet az EU támogatásaiból” koncepció a minisztériumban népszerű. A „konzervatív” környezetvédők – civilek és volt nemzetipark-vezetők, köztük például Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója – szerint viszont szakmailag aggályos megközelítésről van szó. Nem szerencsés, ha a nemzeti parkok mintegy állami gazdaságokként születnek újjá, itt ugyanis védett természetes életközösségekről van szó.

A KNP területe homokhátságokkal, erdőkkel, illetve vizes élőhelyekkel szabdalt gyep. Hasznosításként a széna-, lucerna- vagy nádértékesítés jöhet szóba, ami azonban nem mehet a természetvédelem rovására. Ugyanez érvényes a területkezelést végző, a híres magyar alföldi gyepet le-
geléssel „karbantartó” állatállomány – szürke marha, juh, és kevés bivaly – tenyésztésére. Az 1200 szürke marha – ezekből áll a híres bugaci gulya is – többsége törzskönyvezett tenyészállat. Több mint háromszáz egyedre az Európai Unió anyatehén-támogatást is adott; mint Kállay György elmondta, a KNP egyik legfontosabb terve marhatartó majorságok létrehozása, amelyekben az anyaállatok már puszta létükkel eurót termelnek.

Ezért sem érthető, mi indokolhatta 2005 végén 37 tehén, köztük 26 minősített tenyészállat levágását, és alacsony áron való eladását. A tenyészállatok közt voltak olyanok is, amelyekre a nemzeti park uniós támogatást igényelt és kapott. Az eset máig foglalkoztatja a helyi közvéleményt, a KNP egyik köztisztviselője bejelentést is tett. Az igazgató elrendelte a vizsgálatot; tájékoztatása szerint a bejelentés egy azóta már távozott kolléganő „rosszmájú” egyéni akciója volt. (Az illető ellen fegyelmi eljárás indult, és már valóban nem dolgozik a KNP-nél.)

A bejelentés egyik indoka az volt, hogy tenyészállatot vágóhídra küldeni csak selejtezés után, nyomós indokkal lehet. A teheneket a szombathelyi vágóhídon vágták le; szemtanúk szerint több közülük vemhes lehetett. Ezt – egy magát megnevezni nem kívánó dolgozó elmondása szerint – másnap, a feldolgozás után, a vágóhíd egyik ellenőre telefonban meg is erősítette, pontosan bemondva a szóban forgó állatok azonosító számát. Az átlagosan 550 kilós tenyészállatok közt néhánynál kiugróan magas testtömeget mértek: 670, sőt, 745 kilót. Kérdés, hogy csaknem kétszáz kilós súlytöbbletet lehet-e „jóltápláltsággal” magyarázni. Az igazgató állítja: a vágóhídra küldött állatok színre, származásra nem tiszta, azaz selejtes állatok voltak, a vemhesség gyanúja pedig koholmány.

A „kolléganő” bejelentésében további súlyos körülmények is szerepeltek. Elsőként, hogy a tenyészállatokat vágóhídra küldésük előtt nem látta – így nem minősíthette vágóállattá – a nemzeti parknak dolgozó állatorvos. A vizsgálat ezt a tényt megerősítette. Akárcsak azt, hogy az állatokat nem éppen EU-konform körülmények közt szállították, egy marha elpusztult közben, egy pedig súlyosan megsérült. További érdekes adalék, hogy a 37 állatot átvevő Koppány Hús Kft. versenyen kívüli indulóként nyert. A KNP – arra hivatkozva, hogy kedvezőtlenek az ajánlatok – a zártkörű közbeszerzést lezárta, és a második körben csak a Koppány Húst hívta meg. Az ajánlat hajszálnyira előnyösebb volt az első körben legjobb árat ígérőnél, de ha a fizetési feltételeket, illetve a vágóhídi veszteségként leszámított összeget kivonjuk, valójában a KNP így kisebb bevételt ért el, amint azt egy belső pénzügyi elemzés kimutatta. Kállay szerint a Koppány Hús az egyetlen bevezetett cég az országban, amely komolyan foglalkozik szürke marha húsának vásárlásával.

Illegális vágás?

A gazdálkodási fegyelemmel tavaly december végén is gond volt. A karácsonyi belső húsosztásra – lakossági bejelentésre – kivonult a megye állategészségügyi állomásának húskommandója, és kérte a marhaleveleket. Az ellenőröket az kevéssé érdekelte, mennyiért mérték az olcsó húst. (Az igazgató egyébként úgy tájékoztatta őket, hogy ingyen, a dolgozók viszont azt mondják, a 6 kilós csomagokban árult húsért adott 2500 forintot utólag kapták vissza.) Az állategészségügyi szolgálat inkább arról kívánt meggyőződni, hogy a marhákat előírásszerűen vágták-e le, és történt-e kötelező állatorvosi húsvizsgálat. A bemutatott öt marhalevél alapján kiderült, hogy utóbbira nem került sor, aminek állategészségügyi bírság lesz a következménye. A meghallgatások alapján még az sem biztos, hogy az állatok levágása engedélyezett vágóhídon történt. „Az egymásnak ellentmondó jegyzőkönyvi megállapítások felvetik a hatóság megtévesztésének gyanúját is” – tájékoztatta a Figyelőt Molnár Zoltán, a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgatója. A dolgozók azóta is izgatottan találgatják, hová tűnt és mennyiért a – nekik kiosztott, mintegy 250 kiló feletti – több mint 2 tonna „fantomhús”.

(A teljes cikk a Figyelő legutóbbi számában olvasható!)