 |
|
|
A Figyelő 7. lapszámának 24-47. oldalán megjelenő “Magyarország számokban” című összeállítás készítői:
Szerkesztők: Hermann Irén, Dániel András, Zsubori Ervin
Közreműködők: Babay Zsolt, Csák Csongor, Dózsa György, Gecse Mariann, Hajnal Anna, Kitzinger Szonja, Kovács Ágnes Lilla, Lakos Gábor, Rényi Pál Dániel, Soproni Béla, Szabolcs Zsuzsanna, Szántói Krisztián, Szigeti Tamás, Szörényi Ágnes, Tasnádi József, Tóth Róbert, Willin-Tóth Kornélia, Vass Nóra, Zeisler Judit, Zsély Anna
Fontosabb forrásaink: AC Nielsen, Eurostat, GfK Hungária, KSH, MNB, MTI, Red Dot/Corbis, illetve a Szonda Ipsos kutató céggel közösen készített, 500 fős felmérés |
|
|
“Magyarország messzire van / Magyarország hegyeken túl van” – írta keserűen bő nyolcvan évvel ezelőtt József Attila. Az elszigeteltség valósága, mítosza és (ön)vádja addig és azóta is nem egyszer hatott a magyar közgondolkodásra. A Nyugathoz tartozás érzése, vagy, éppen ellenkezőleg, a bezárkózás vágya a XIX. század óta fontos politika- és társadalomformáló erő. Lényegi elemei sztereotípiáinknak. De milyennek látjuk magunkat ma, a XXI. század elején? Igaz-e például, hogy olyan vendégszeretők vagyunk, mint amilyennek gondoljuk magunkat? Nem jobb-e az önképünk annál, mint amit a tükör mutat? Vagy ellenkezőleg: görbe tükrünk a társadalom kisebbségi érzéseit hozza felszínre? A sztereotípiák tárgyalása csak egyetlen tematika abból a tucatból, amelyet a Figyelő olvasói elé tár – most először megjelentett – Magyarország számokban című összeállításában. A fél évszázados múltra visszatekintő lap történetében ez az első olyan címlapsztori, amelyben a történetet – Magyarország elmúlt évekbeli történetét – elsődlegesen a számok, az adatok és a grafikonok írják.
A politikai országértékelések szezonját éljük. A Figyelő azonban tényekkel, ideológiamentesen kíván tükröt tartani a tizenhét éve demokráciában és piacgazdaságban élő társadalom elé, többnyire az olvasóra bízva a következtetések levonását.
Honnan indultunk 1989-90-ben, és hová jutott mára a gazdaság és a társadalom? Hány adófizető tartja el az országot? Hogyan telik egy napunk? Milyen termékeket fogyasztunk? Hogyan alakulnak családi kapcsolataink? Hány Túró Rudit ettünk 2006-ban? Hányan gondolják honfitársaink közül, hogy jártak már ufók a Földön? Megannyi kérdés, amelyekre egzakt válaszokat adunk. A számok önmagukért beszélnek, egyszerre híva fel a figyelmet a társadalmi-gazdasági szempontból húsbavágó és a kevésbé lényegi, mégis érdekes adatokra.
Annyiféle Magyarország van, ahányan lakják – alig több mint 10 milliónyian (előrejelzések szerint 30 év múlva már csak 9 milliónyian). Az országkép e sokmilliónyi „arcból” formálódik. A rendszerváltás utáni sikeres politikai és gazdasági átmenetet a társadalom mélyrétegeiben lassú változásának kell követnie. A XX. század antidemokratikus tradícióin – és az azokkal együtt járó panasz-, irigység- és felelőtlenség-kultuszon – túllépve, a verseny elfogadására, a siker elismerésére, elsősorban pedig bizalomközpontú légkörre van szükség ahhoz, hogy az ország néhány éven belül megtalálja a helyét az Európai Unióban. Ha ez a kulturális változás nem történik meg, akkor – miként azt egy múlt század eleji társadalomtudós, Leopold Lajos találó „színlelt kapitalizmus” tézisében megfogalmazta – a modern, polgári világ színfalai mögött tovább élhet az antikapitalista, korrupt, tekintélyelvű Magyarország.
„Ahhoz, hogy kedvező képet tudjunk sugározni magunkról, és kedvezőbb fényben láthassuk magunkat, előbb tudnunk kellene, hogy mit akarunk kezdeni magunkkal, milyen üzenetet akarunk sugározni magunkról a világnak. Más szóval: előbb ki kell találnunk magunkat” – Hankiss Elemér csaknem tíz évvel ezelőtti tanulmányának gondolatai ma is időszerűek. E munka előtt/közben nem árt tükröt tartani magunk elé. A Figyelő 24 oldalas összeállítása társadalmi és gazdasági fajsúlyunk megméréséhez nyújt támpontokat.
Részlet a felmérésből:
A népesség egyre fogyatkozik, a lakosságszám akár egy-két éven belül 10 millió alá csökkenhet. Ezzel párhuzamosan egy elöregedési folyamat is zajlik.
A Figyelő-összeállítás teljes terjedelmében a lap nyomtatott kiadásában található, részletek belőle itt: /Gazdasag/2005/10/25/szvadaszat
