Heuréka-pillanatot élhettek át a Benteler Autótechnika Kft. és a Rába Járműipari Alkatrészgyártó Kft. munkatársai, amikor a Pannon Autóipari Klaszter által szervezett móri gyárlátogatáson rájöttek, hogy a Benteler üzemében pontosan olyan alkatrészre keresnek beszállítót, amilyet a Rába gyárt. Így az üzlet szépen megköttetett. Az egymáshoz viszonylag közel lévő, azonos ágazatban működő cégek együttműködésére – klaszterre – Magyarországon az egyik első példa az autóiparban érdekelt, a Dunántúlon letelepült cégeket összefogó Pannon Autóipari Klaszter (PANAC), amely 2000 végén alakult meg. A szervezet kezdetben annak elősegítését tűzte ki célul, hogy a hazai cégek a térségben létrejött autó- és autóalkatrész-gyárak beszállítói lehessenek. Ám ahogy Kabács Zoltán klasztermenedzser is elismeri, ez túl ambiciózus elképzelés volt. Elegendő tőke és tapasztalat hiányában a magyar cégek eleinte csak a beszállítói lánc alacsonyabb szintjeit célozhatták meg.
BIZALOM. A PANAC legnagyobb eredményének Kabács Zoltán azt tartja, hogy bizalmi kapcsolat alakult ki a multik és a különböző méretű magyar vállalatok között. Különösen a kisebb cégek számára életbevágó, hogy a PANAC-tól segítséget kapnak a beszállítói státus elnyeréséhez nélkülözhetetlen tanúsítványok beszerzésében, és hozzájuthatnak a szervezet más tagjainak gyártási tapasztalataihoz vagy menedzsment-ismereteihez. A klaszter azzal is segít, hogy a gyártóknak beszállítókat ajánl, amivel mindkét fél jól jár.
Mindez nemzetközi viszonylatban is működik, a PANAC kapcsolatban áll például a PSA Peugeot Citroën szlovákiai gyárával, ennek köszönhetően több dunántúli cég is a szlovákiai megrendelések kielégítése végett bővítette kapacitását. Emellett olyan cégek – például a Ford vagy a Volkswagen – beszerzési központjaival is köttetnek üzletek, amelyek távolabb vannak.
Az együttműködés nemcsak a gyártási folyamatokra terjed ki, hanem a kutatás-fejlesztésre és a szakemberképzésre is. Ennek révén könnyebben juthatnak el a magyar ötletek a megvalósulásig, így történt például a miskolci Technoplast Kft. egyik gyártásdiagnosztikai eszközével is.
Noha egy klaszter működésének haszna összességében nehezen forintosítható, a részterületeken tisztább a kép. A PANAC esetében például az irodaszerek közös beszerzése átlagosan 16 százalékos költséglefaragást eredményezett, de volt olyan vállalat, amelynél az arány elérte az 50 százalékot is.
Hollywood filmstúdióitól a villányi borászokig számos ágazat szereplői húznak hasznot a klaszter jellegű együttműködésből.
Fotó: Hartyányi Norbert
Az ezredforduló óta számos klaszter jött létre az országban, pontos számukat azonban meglehetősen nehéz lenne behatárolni. „A klaszter fogalmának eltérő meghatározásai miatt a felmérések kritériumai erősen befolyásolják az eredményt” – mondja Lengyel Imre, a Szegedi Tudományegyetem professzora. Az Európai Unió 2006-ban kiadott Innobarometer jelentése például olyan területileg körülhatárolható húzóágazatnak tekinti a klasztert, amely a térség munkaerőpiacán meghatározó jelentőségű, képes piaci részesedésének növelésére, és további kiegészítő szolgáltató cégek, intézmények is kapcsolódnak hozzá. Az ezeknek a feltételeknek megfelelő klaszter létrejöhet spontán módon, ilyen például a hollywoodi filmklaszter, amikor az adott üzletág cégei között nincs formális együttműködés, de a színészek, filmes szakemberek, stúdiók így is jól járnak az ottani működéssel. Szakmai szempontok alapján klaszternek számít a villányi borágazat is, noha formális klaszterszervezet nem létezik, ehelyett különböző egyesületek működnek. A klaszterek egyébként nonprofit szerveződések, működési költségüket a tagok teremtik elő.
Ahogy Villány példája is mutatja, a klaszteresedés nem az ipar kiváltsága. Bizonyítja ezt a Pannon Termál Klaszter (Panterm) is, amely csak mintegy fél évvel fiatalabb autóipari rokonánál. Németh István, a szervezet elnöke az alapítás motivációjaként felidézi, hogy a termálvízhez kötődő kis és közepes vállalkozások nagy esélyt kaptak a Széchenyi Tervvel, a Nyugat-Dunántúlon rövid idő alatt több fürdőt felújítottak, és újak is épültek. Az érintettek – fürdők, hotelek, valamint az azokat segítő tanácsadó cégek, önkormányzatok – felismerték, hogy együtt kell működniük, ha ki szeretnék használni a megnövekedett kapacitásukat, és meg akarják állni a helyüket a termálfürdők nemzetközi versenyében.
A Panterm mottója szerint együttműködve versenyez, előbbi legfontosabb területe a marketing, olyannyira, hogy burgenlandi, stájerországi és szlovéniai fürdőkkel összefogva alakította ki a European Spa World marketingstratégiát a térség népszerűsítésére.
A munkaerőképzésben szintén együttműködnek, mert bár első hallásra némileg meglepő, ez az ágazat ugyanúgy küzd a szakemberhiánnyal, mint például az autóipar. Ebbe a törekvésbe illeszkedik a masszázstanfolyamok szervezése, vagy éppen gyakorlati helyek biztosítása a Nyugat-Magyarországi Egyetem végzősei számára.
A kutatás-fejlesztést kiemelt feladatának tartja a Magyar Repüléstechnikai Klaszter is, amelynek vezetője, Hideg Mihály hangsúlyozza: az övék kifejezetten termékfejlesztés-orientáltságú szerveződés. Igaz, erre szükség is van, ha a hetvenes-nyolcvanas években tudatosan visszafejlesztett magyar repülőgépipar be akarja hozni a lemaradását. Ezt a célt szem előtt tartva kezdték el kiépíteni a beszállítói hálózatot, technológia szerint csoportosítva a cégeket, hogy kiegészíthessék egymás képességeit, és együtt egyfajta fejlesztői konzorciumot alkothassanak. Példa erre a korszerű sportrepülőgépeket gyártó Corvus Aircraft Kft. és az alkatrészeket, szerszámokat előállító Composit One Kft. együttműködése, amelynek keretében a Corvus igénybe veheti a Composit One nagyméretű formakészítéshez használatos marógépét.
A klaszter feltérképezi a külföldi üzleti lehetőségeket is, hozzájárult például, hogy a Dendrit Kft. és a győri székhelyű Borsodi Műhely Kft. (Családi beszállítók – Figyelő, 2006/14. szám) egy lengyelországi repülőgépgyár beszállítója lehessen. Az utóbbi családi cég egymilliárdos beruházással teremti meg a feltételeket a turbinaalkatrészek gyártásához. Mindez közelebb hozza a megvalósításhoz a repüléstechnikai klaszter másik törekvését: az autóiparnak dolgozó cégek legjobbjai válhassanak a repülőgépipar beszállítóivá is.
GYEREKCIPŐBEN. A pozitív példákból nem következik, hogy a klaszteresedés jellemző lenne a magyar gazdaságra. A 2006-os Innobarometer szerint a hazai cégek 14 százaléka részese klaszternak, a 20 főnél többet foglalkoztató magyarországi cégek vezetőinek pedig csak 41 százaléka volt tisztában a klaszter fogalmával, miközben például Ausztriában ez utóbbi ismertségi mutató 87 százalékos. Lengyel Imre szerint Magyarországon sok olyan szerveződés is felveszi a klaszter nevet, amely szakmai szempontok alapján nem az, hanem például beszerzési vagy exporthálózat.
