2012 tavaszán Áder Jánost, a Fidesz egykori vezetőjét és EP-képviselőjét választották meg köztársasági elnöknek. Áder egyik fő feladata ezzel a törvények ellenőrzése lett.
Egy államfő az új jogszabályokkal három dolgot tehet: vagy szó nélkül aláírja őket, vagy visszaküldi megfontolásra az országgyűlésnek, vagy elküldi az Alkotmánybíróságra (AB), ahol megvizsgálják, hogy alkotmányellenesek-e. Az első eset egyszerű: a törvény változtatások nélkül lép életbe. Ha az államfő visszaküldi a jogszabályt a parlamentnek, akkor a végeredmény már képlékenyebb: a képviselők vagy változtatnak rajta, vagy nem. Ha az AB elé kerül az ügy, és a testület megalapozottnak látja a problémákat, akkor pedig a jogszabályt kötelezően meg kell semmisítenie a parlamentnek.
Áder János elődje, Schmitt Pál a plágiumügye mellett arról híresült el, hogy ő mindig az első utat választotta: minden törvényt aláírt, nem küldött vissza semmit, és az AB-t sem zaklatta megkeresésekkel. Schmitt távozása után sokan remélték, hogy Áder megszakítja ezt a folyamatot, és így is lett: alig hogy megválasztották, már vissza is küldött egy törvényt a parlamentnek.
Áder először a Médiaalkotmány módosítását nem írta alá, amelyben a sajtónak az eredeti, meglehetősen szigorú törvényt átírva különböző engedményeket tettek. Az államfő a módosítást formai-eljárási hibák miatt küldte vissza a képviselőknek.
Akik azt gondolták, hogy az államfő kezdeti lelkesedése gyorsan alábbhagy, azoknak csalódniuk kellett. Áder János ugyanis néhány héten belül újabb négy törvényt küldött vissza a parlamentnek. Viszont ezek sem voltak világrengető döntések: olyan, kisebb módosításokról volt szó (például eljárási hibák), amelyek miatt szinte kizárt volt, hogy bárkivel komolyabb konfliktusba keveredjen.
Nyerőgépek, választási regisztráció
Az idill azonban nem tartott sokáig, az első kínos üggyel fél évvel a beiktatása után kellett szembenéznie. Ekkor döntött úgy a kormány, hogy egyik napról a másikra betiltja a nyerőgépeket.
A Magyar Szerencsejáték Szövetség a módosításra reagálva 40 ezer, a nyerőgépiparágban dolgozó magyar család nevében petíciót adott át a köztársasági elnöknek, azt kérve, hogy ne írja alá a törvényt, és helyette egy olyan javaslatot készíttessen elő, amely az iparágat és annak szereplőit nem lehetetleníti el. A nyerőgépek betiltásához ragaszkodott a kormány, a törvényt elfogadták.
Míg Áder a nyerőgépek betiltása miatt nem emelt alkotmányossági vétót, addig a választási regisztráció részletszabályairól szóló jogszabályt már az AB-hoz küldte. Az államfő azonban ekkor sem ment a kormány akaratával szembe, épp ellenkezőleg: valójában nem kockáztatott ezzel a lépésével sem. Az AB sem vizsgálhat ugyanis bármit, az alaptörvénybe foglalt szabályokhoz például egyáltalán nem nyúlhat, a regisztrációt pedig a kétharmados többség még Áder döntése előtt beemelte az alaptörvénybe.
A regisztráció mégis eltűnt a magyar jogrendszerből, de azért, mert az AB meghekkelte a rendszert. Legelőször ugyanis azt vizsgálta meg, hogy a regisztráció alaptörvénybe emelése szabályosan történt-e. Mivel kiderült, hogy nem, így a passzust törölhették az alaptörvényből, mellyel a védettségét is elveszítette. Ezzel pedig elhárult az akadály az elől, hogy az AB a regisztráció intézményét alkotmányellenesnek mondja ki, és megsemmisítse.
A 4. alkotmánymódosítás
A regisztráció után nem sokkal egy újabb alkotmányos ügy borzolta a kedélyeket: az alaptörvény negyedik módosításából nemzetközi botrány lett. Ezzel a módosítással tiltották ki egyebek mellett a közterekről a hajléktalanokat, és ebben szerepelt a röghöz kötés is. Mivel ezeket a szabályokat az alaptörvénybe írták, ráadásul a szabályoknak megfelelően, így az AB ezúttal tényleg nem vizsgálhatta őket.
Emiatt többen azt várták, hogy Áder János lépni fog, és nem írja alá a módosítást. Nem így történt, Áder átengedte a törvényeket, mondván, nem tehetett mást. Sólyom László korábbi köztársasági elnök ezzel nem értett egyet, mint mondta, Áder megtehette volna azt is, hogy nem írja alá.
Hasonlóan végződött az információszabadságról szóló törvény módosítása is, amely kimondta, hogy azok a szerződések, és döntést megalapozó dokumentumok nem lesznek megismerhetőek, amelyeknek a kiadása “túl sok munkával” járna az adatkezelő szerv számára.
A civilek azt kérték, Áder az Alkotmánybíróságra küldje a módosítást, ám ő ehelyett visszaküldte a parlamentnek. A jogszabály civilek által sérelmezett részét a “visszaélésszerű adatigénylésről” lényegi változtatás nélkül fogadták el újra. Akárcsak a Margitszigettel kapcsolatos törvényt, amely a fővárosnak adta át a területet. A törvényjavaslatot Áder visszaküldte, a parlament pedig változatlan tartalommal fogadta el a vétó után.
A földtörvény miatt mindenki kiakadt
Az egyik legkínosabb ügy csak ezután következett. A köztársasági elnököt a Jobbik, az LMP, és a PM is arra kérte, hogy ne írja alá a földtörvényt, a Fidesz viszont épp az ellenkezőjéért lobbizott. Nem történt meglepetés: a Fidesz nyert, Áder pedig egy hosszú magyarázkodás kíséretében átengedte a jogszabályt. A döntés a teljes ellenzéknél kicsapta a biztosítékot, a Jobbik egyenesen gátlástalan hazaárulónak nevezte az államfőt.
Ádernek ezután a takarékszövetkezeti törvénnyel kellett szembenézne. Ezt a törvényt ugyancsak elküldhette volna az AB-nak, ő mégis inkább a parlamentnek küldte vissza megfontolásra, így komoly változtatás ez esetben sem történt.
És akkor jött Paks
Az államfő a tavalyi évet három, kisebb jelentőségű vétóval zárta. Ezután következett az idei év első nagy dobása, a paksi bővítést jóváhagyó törvény, amit viszont meglepetésre azonnal aláírt. A Tumblr-en a következőképpen kommentálták a hírt:
Áder az aláírást azzal magyarázta, hogy a törvény alkotmányos szempontból nem kifogásolható, és visszaküldésének egyetlen feltétele sem adott. Ám amint a 444 felhívta a figyelmet, ez az érvelés nem állja meg a helyét, hiszen ezt a törvényt is ugyanúgy visszaküldhette volna megfontolásra a parlamentnek. Ezt minden olyan jogszabállyal megteheti, amivel nem ért egyet.
