Alábbi táblázatunkból kiderül: az euróbevezetés legnehezebbnek tartott kritériumait a hazánkkal együtt a közösséghez csatlakozó országok mindegyike teljesíti, vagy a teljesítés határán áll.
Míg a balti államok a lendületes gazdasági növekedéssel párosuló viszonylag magas infláció miatt voltak kénytelenek lemondani a közös valuta gyors bevezetéséről, minden 2004-ben csatlakozott uniós tagtársunk gond nélkül teljesíti az államadósságra vonatkozó, és kis nehézségekkel az államháztartási hiányra vonatkozó maastrichti kritériumot is (előbbi szerint az államadósság nem lehet több a GDP 60 százalékánál, utóbbi szerint az államháztartási hiány nem lehet nagyobb a GDP 3 százalékánál).
Hazánk sajnálatos kivétel: egyetlen euróbevezetési kritériumot sem teljesítünk, sőt régiónkhoz képest komoly a lemaradásunk az államadósság és az államháztartási hiány területén, ráadásul mindezt a térségben példátlanul alacsony gazdasági növekedés mellett értük el.
Tehetnék, de nem sietnek
A fenti uniós tagországok közül Szlovákia, Észtország, Lettország és Litvánia már több mint két éve a valutauniós tagság „előszobájának” tekintett ERM II-es árfolyamrendszerben – a többiekhez képest jóval szűkebb sávban – lebegteti devizáját az euróhoz képest, így esetükben a közös deviza bevezetésének ez az adminisztratív feltétele is teljesült.
Ennek ellenére közülük csak északi szomszédunk ragaszkodik az euró 2009. januári bevezetéséhez, amire minden esélye megvan. A balti országok nem kívánják az elmúlt évek példátlanul gyors növekedését mesterségesen megtörni az infláció leszorítása érdekében: Litvánia például csak 2009-re tervezi az infláció közelítését az uniós átlaghoz.
Csehországban nincs euróbevezetési céldátum, elemzők a 2012-es átállást valószínűsítik; Lengyelországban, bár már idén teljesül az összes bevezetési kritérium, a kormány szándéka szerint népszavazás dönt majd az euró átvételének időpontjáról.
Az idén EU-taggá lett Románia bevallottan a kivárás taktikáját folytatja: a beindult masszív növekedéssel először közelíteni kívánják az országot az uniós gazdasági átlaghoz, és csak 2014-es euróbevezetéssel számolnak – csakúgy, mint paci elemzők hazánk esetében, ahol már szintén nincs hivatalos céldátum. Már gazdaságtörténeti érdekesség, hogy a kormány még 2004-ben is lehetségesnek tartotta az euró 2008-as bevezetését.
Előnyök és hátrányok
A hazai közgazdász-társadalom egységes abban, hogy a közös valutára szükség van, a bevezetés kedvező időpontjáról azonban megoszlanak a vélemények.
A gyors bevezetés hívei azt állítják, hogy a maastrichti kritériumrendszer szigorú és kiszámítható gazdálkodásra kényszeríti a túlköltekezésre mindig hajlamos kormányzatokat, ráadásul együttműködésre készteti a nem túl baráti viszonyt ápoló kabinetet és a jegybankot. Szintén a gyors bevezetés mellett szól, hogy az euró megszabadítaná a gazdaságot a kis országok valutáit állandóan fenyegető spekuláció veszélyétől, így árfolyam-stabilitást nyújtana a kicsi és nyitott magyar gazdaságnak.
Az euró bevezetését kissé még halogatók ezzel szemben úgy vélik, hogy a maastrichti kritériumok értelmetlenül szigorúak, és teljesítésük csak növekedési áldozattal képzelhető el, vagyis az euró gyors bevezetése lassíthatja a gazdaság felzárkózását az uniós átlaghoz.
A csatlakozási céldátum lebegtetésével a régió sok országának gazdaságpolitikusai még válogathatnak a viszonylag gyors és a lassú bevezetés mellett szóló érvek közül. Hazai kollégáik már nem rendelkeznek ilyen mozgástérrel.
