Magyarországon a szabályok be nem tartása nemzeti sporttá vált. Nem ritka, hogy a kereskedő nem ad számlát, a munkáltató nem fizet járulékot, az autós nem tartja be a KRESZ-t, a munkavállaló pedig nem járul hozzá az adóbevételekhez. A kollektív összekacsintás országa a miénk, a csalás nem-
egyszer a civil kurázsi szinonimája, nem pedig a társadalom által elítélt cselekedet. Történelmileg így alakult; az állam képében járt már itt tatár, török, osztrák és orosz; őket mind ki „kellett” valahogy cselezni, nehogy elvegye tőlünk, ami a „miénk”. Egyre kevesebb volt a „miénk”, egyre nagyobb cseleket kellett tehát bevetni. Csoda hát, ha az emberekben a szabálykövetés finoman szólva nem vált rutinná?
Ez tehát a realitás (még ha illik is megadni a tisztelet a sok, és szerencsére egyre több kivételnek). De vajon önmagában a szabályt szegő kereskedők ellen indított adóhatósági és kormányzati offenzíva hozhat-e tartós eredményt? Átláthatóbbá válhat-e a gazdaság úgy, hogy közben jelentős csoportok bizony inkább maradnának a szürkezónában?
Az elmúlt fél év gazdaságstatisztikái a „fehéredés” szempontjából kétségtelenül biztatóak. Százötvenezer új járulékfizető jelent meg az egészségbiztosítási rendszerben, a vártnál nagyobbak az adóbevételek. A számlát nem adó kiskereskedők elleni hadjárat továbbá 50 milliárd forintot hozhat a büdzsének.
Szükség van a szabályok betartatására, ám évtizedes reflexek aligha változnak meg a mégoly legitim és kemény kormányzati fellépés hatására. A mentalitás lassú változásához legalább két dolog szükséges. Részben az, hogy a politikai elit mutasson példát a korrupció elutasításában. Itt, ugye, még nem tartunk. Továbbá az is kívánatos lenne, hogy a fokozott adóellenőrzések valamiféle kompenzációval – például adócsökkentéssel – társuljanak. Ha a bérterhek továbbra is ilyen magasak lesznek, miközben a közélet szereplőinek simlis ügyei sokszor rejtve maradnak, akkor ne csodálkozzunk, ha a vállalkozók egy része nem akar „balek” maradni. „Ha nekik lehet, nekem miért nem?” – kérdezik, és persze hiába mondanánk, hogy az egyik vétség nem menti fel a másikat, ezt ők már üres moralizálásnak tekintenék.
Egyszer el kell kezdeni a fehérítést, a szabályok betartatását. A kormány tett egy lépést. Előre?
