Ezentúl ne játssza nekem a mártírt a Mol! – ezt a rövid kommentárt fűzte az egyik sokat tapasztalt bróker ahhoz a hírhez, miszerint a magyar olajvállalat Virgin-szigeteken bejegyzett off-shore cégek közbeiktatásával, s a reálisnak tartott ár alig több mint feléért szerezte meg a TVK-részvények 42,25 százalékát. A hír közel 15 százalékos szakadást okozott múlt csütörtökön a TVK piacán, azonban nem önmagában emiatt fakadt ki keserűen az üzletkötő, aki hozzátette: „kezdem megérteni a szlovákokat”.
Ez utóbbi kiszólás egy négy évvel ezelőtti ügyre utal. A Mol 2003-ban zárta le a Slovnaft megvásárlását, azonban komoly vitába keveredett a kisbefektetőknek tett vételi ajánlat árfolyama ügyében. A szlovák törvények értelmében az ár meghatározásánál nem számított például az, hogy milyen áron cseréltek gazdát a papírok a nagy tulajdonosok között, a Molnak lényegében csak a rendkívül kis forgalmú tőzsdén kialakuló kurzusra kellett figyelnie. Támpontként a 180 napos, forgalommal súlyozott átlagár szolgált, amely jóval alacsonyabb volt annál, mint ahol a Slovnaft eladói – a Slovintegra, illetve a Slovbena – és a Mol között az üzlet létrejött, ezért gyanítható volt, hogy a kicsik sokkal alacsonyabb árat kapnak majd egy ajánlat esetén, mint a nagyok. A tőzsdei árfolyam gyorsan emelkedni kezdett, majd egy jócskán a piaci ár felett született megakötéssel a J&T Securities 27 százalékkal felnyomta a 180 napos átlagárat.
Mindez a magyar sajtóban szinte kizárólag úgy jelent meg, hogy szegény Molt a szlovák kisbefektetők napnál is világosabb mesterséges árfolyam-befolyásolással akarják „levenni” – erre utalt a bróker, amikor a Mol mártíromságát említette. Szlovákiában persze mindez úgy jött le, hogy a magyar cég irreálisan alacsony összeggel akarta kiszúrni a helyi kisrészvényesek szemét, akik aztán e kétes módszerrel segítettek magukon. S noha a mesterséges árfolyam-befolyásolás laikusok számára is egyértelműnek tűnt, az is tény, hogy a Mol lényegében fele akkora árat próbált adni a kisbefektetőknek, mint amit a Slovintegra-Slovbena ügylet során készpénzben és saját részvényeivel fizetett. Végül a szlovák felügyelet – mivel nem talált tulajdonosi összefonódást vevő és eladó között – érvényesnek fogadta el az ominózus tőzsdei kötést, a Mol kénytelen volt 1200 helyett 1379 koronán ajánlatot tenni.
S hogy miért érdekes ez a régi történet? Azért, mert az általunk megkérdezett szakértők közül többnek is ez ugrott be a múlt heti TVK-tranzakciók kapcsán. A Mol ezek révén ugyanis a vegyipari cég 95 százalékos tulajdonosává vált, s a piacitól jócskán elmaradó ár miatt lényegében jogot szerzett arra, hogy – egy név nélkül nyilatkozó elemző szavaival élve – „feltörölje a padlót a kisrészvényesekkel”. Vagyis ha akarja, a reálisnak számító ár háromnegyedén, vagy annál is alacsonyabban megszerezheti a maradék papírokat.
PIACI SOKK. Ennek oka az, hogy az eladó, az osztrák (de hét éve keringő piaci pletykák szerint orosz hátterű) Vienna Capital Partners (VCP) érdekeltségébe tartozó CE Oil & Gas és a Mol nem a direkt utat választották a részvények adásvételére. Először (múlt szerdán) az derült ki, hogy a VCP eladta 31,56 százalékos pakettjét egy Brit Virgin-szigeteken bejegyzett off-shore cégnek, majd az, hogy ez a csomag a Molnál landolt. Másnap a Mol egy újabb 10,69 százalékos pakett megvételét jelentette be – hamarosan az is kiderült, hogy ezek az eddig a közkézhányadhoz tatozónak hitt részvények is a VCP-érdekeltségű társaságoknál voltak. A piac számára a sokkot azonban az okozta, hogy az olajcég bejelentette: az összesen 42 százaléknyi részvényért kevesebb mint 200 millió eurót fizetett. Ez azt jelenti, hogy bőven 5 ezer forint alatti áron jutott azokhoz a papírokhoz, amelyek reális értékét az elemzők 8-9 ezer forint tájára teszik.
A TVK árfolyama az elmúlt időszakban látványosan emelkedett, mert a közelmúlt nagy beruházásai termőre fordultak, s a vegyipari ciklus is a cég számára kedvező irányba mozdult. Ezért önmagában az nem meglepő, hogy a Mol nem akar osztozni a többi részvényessel a megugró nyereségben, inkább egészében megszerzi a céget. Az is érthető, hogy a VCP, amely 2001-ben alulmaradt a Mollal szemben a TVK irányításának megszerzéséért vívott versenyben, most kihasználja az alkalmat a kiszállásra. Van azonban egy kibékíthetetlennek tűnő ellentmondás: a VCP vezére szerint jó áron adták el a papírokat („nagyon elégedettek vagyunk a tranzakció eredményével”), a Mol bekerülési ára viszont ennél a becsülhető értéknél nagyságrendekkel kisebb. Ez alapján a részvénypakett útvonala mentén – valahol a Virgin-szigetek magasságában – érdekes dolgokra lehetne bukkanni. Kérdéses azonban, kiderül-e valaha, hogy miként tudta a Mol bagóért megvenni ugyanazt a részvénycsomagot, amelytől a tényleges eladó annál jóval drágábban vált meg.
ROSSZ FÉNY. „Rendkívül negatív a Mol transzparenciájára nézve, ami történt” – szögezi le Sarkadi Szabó Kornél, a Cashline Értékpapír Zrt. elemzője. Szerinte egy Mol kaliberű cégnek egyszerűen nem lenne szabad megengednie magának az üzletelést holmi off-shore cégekkel, még akkor sem, ha ez törvényes keretek között történt. Ezek a tranzakciók a magyar tőkepiac megítélésének is árthatnak. „A Magyar Telekom montenegrói botránya után még csak az eshetőségét is el kellene kerülni azoknak a találgatásoknak, hogy milyen háttér-megállapodások révén és mennyiért jutott valójában a Mol a TVK-részvényekhez. Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani” – teszi hozzá Sarkadi Szabó Kornél, aki egyedüliként nyilatkozott névvel a Figyelő által megkérdezett szakértők közül.
Mivel egyik érintett sem beszél a részletekről, a piacon vadabbnál vadabb találgatások kaptak szárnyra arról, mi lehet abban a bizonyos háttéralkuban. Akad olyan brókerpletyka is, amely szerint OTP-részvények orosz kézbe kerülése is a megállapodás részét képezi. Persze az üzletkötők leginkább azt találgatják, tesz-e a Mol vételi ajánlatot az 5 százalékra. Kötelezettsége erre jelenleg nincs, ezért csak reménykedhetnek benne a kistulajdonosok, hogy ha lesz ajánlat, akkor az olajvállalat – ha nem is adja meg az elemzői értékelések alapján reálisnak tekinthető 8 ezer forintot – némi nagyvonalúságot mutat majd. Ha ugyanis az off-shore cégektől vett csomagok esetében nem volt ennél magasabb áron üzlet, akkor a 180 napos átlagár a mérvadó minimum, ez pedig 6,5 ezer forint körüli. Igaz, egyelőre napról napra emelkedik.
Annak idején a Slovnaft esetében mindenesetre a kényszerűen magasabb ajánlat több mint 6 milliárd forintjába fájt a Molnak, a TVK-nál viszont a 6,5 ezresnél nagyjából 1,8 milliárddal kerülne többe a – kicsit sem valószínű – 8 ezer forintos verzió.
