A bizottság előírná, hogy az említett vállalatoknak bizonyíthatóan és egyértelműen ugyanazoknak a szétválasztási követelményeknek kell megfelelniük, mint az uniós vállalkozásoknak. A bizottság jogosult fellépni, ha egy fölvásárló vállalkozás nem képes bizonyítani, hogy mind közvetlenül, mind közvetve független az energiaszolgáltatói és termelői tevékenységektől.
A javaslat értelmében ezután csak azok a külföldi nagyvállalatok (köztük például az orosz Gazprom) szerezhetnének érdekeltségeket a tagállamok energiahálózataiban, amelyek alávetik magukat a tényleges tulajdonszétválasztásra és egyebekre vonatkozó uniós szabályoknak.
A piacra lépés lehetőségéről előzőleg kétoldalú megállapodást kötne az Európai Unió az érintett vállalatok kormányával, biztosítva azt, hogy uniós cégek is hasonló feltételek mellett jussanak be az ország piacára. José Manuel Barroso bizottsági elnök tagadta, hogy a lépést orosz és más cégeknek a stratégiailag fontos uniós iparágtól való távoltartásának szándéka motiválta volna.
„Tárt karokkal várjuk a külföldi cégeket, de nekik is tiszteletben kell tartaniuk a belső piaci szabályokat. Ahogy a Microsoft-ügyben született döntés nem az USA ellen irányult, úgy ez a javaslat sem irányul Oroszország ellen”- hangsúlyozta a Bizottság elnöke.
A javaslatcsomag középpontjában a nagyobb fogyasztói választékra, a tisztességesebb árakra, az energiafelhasználásból eredő környezetszennyezés csökkentésére és az ellátásbiztonságra irányuló törekvés áll. Egyúttal Brüsszel biztosítani kívánja minden uniós lakos számára az energiaszolgáltatók közötti valódi választási lehetőség előnyeit.
A várakozásoknak megfelelően a csomag javasolja a szétválasztást a hálózati tulajdonjog és a hálózatüzemeltetés tekintetében. „Ugyanaz a vállalkozás a jövőben nem lehet az átviteli hálózat tulajdonosa, ha egyúttal energiatermelői vagy szolgáltatói tevékenységgel is foglalkozik” – áll a javaslatban, amelyet még az EU-tagországoknak is el kell fogadniuk.
A bizottság ugyanakkor a tagállamok közti nézeteltérések megoldásának érdekében javasolt egy második megoldási lehetőséget az úgynevezett vertikálisan integrált vállalatoknak (ez a jellemző mások mellett Magyarországra is: „a független átvitelirendszer-üzemeltető elvének alkalmazása … lehetővé teszi, hogy vertikálisan integrált vállalatok tulajdonosai maradjanak a hálózatnak, de azzal a feltétellel, hogy a hálózati vagyont egy tőlük valóban teljesen független vállalkozás, illetve testület működteti”.
