Háromszor is meggondolja egy kis közép-ázsiai ország, hogy bevállalja-e a Moszkvával való összetűzést a jövőbeli földgázexport-lehetőség reményében – többnyire ezzel indokolták a múlt pénteki, budapesti Nabucco-konferencia résztvevői, miért lehet szükség Brüsszel támogatására az 5 milliárd eurós beruházás elindításához. Nem a terv finanszírozásához, inkább a működtetésben rejlő, üzleti alapon kezelhetetlen politikai kockázatok ellensúlyozásához jöhet jól valamiféle kezességvállalás az Európai Bizottságtól.
Például arra az esetre, ha a Kaszpi-tenger alatti földgázvezeték nem épülne meg. E nélkül a cső nélkül (amely az üzbég és türkmén gázmezőket kapcsolná be az Európa felé futó rendszerekbe) ugyanis a Nabucco üzleti modellje sokkal gyengébb. A tenger túlpartján fekvő Üzbegisztánnak és Türkmenisztánnak tízszer akkora a gáztermelése, mint a Nabucco építésében igen ambiciózus Azerbajdzsánnak, és az előrejelzések szerint hosszú távon is legalább ötszörös marad ez a szorzó.
A Nagy Testvér figyel
Taskent és Askabat viszont a Moszkvával való konfliktust kockáztatja, ha az építés mellett dönt, mivel az általuk termelt földgáz kizárólagos vevője ma a Gazprom, a szovjet időkből megörökölt, egyetlen csővezetéki összeköttetésen. Miközben azonban a Gazprom ezer köbméterenként 60-80 dolláros árat fizet a gázukért, az energiahordozó az európai piacon akár kétszer ennyiért is eladható volna. Ha a Nabucco elkészül, a jelenleg is működő Baku-Tbiliszi-Cejhan vezeték révén az európai piac már most elérhető közelségbe kerül, azonnal lehetőségük lesz tehát kitörni az orosz függőségből.
A 3300 kilométeres, Törökországot Ausztriával összekötő csővezetékre azonban még legalább öt évet várni kell. A Nabucco gondolata több mint egy évtizedes, de az érdemi előkészítés csak 2002-ben kezdődött meg, majd 2004-ben bécsi székhellyel öt olajtársaság létrehozott egy projekttársaságot. Az ötökhöz időközben a német RWE és a francia GdF is jelezte csatlakozási szándékát. A németek nyomban fel is ajánlottak 1 milliárd eurót a Kaszpi-térségben gázmezők termelésbe állítására, illetve a csővezetéki infrastruktúra fejlesztésére. A Nabuccónak a jelenlegi tervek szerint 2012-re kellene elkészülnie.
Déli Áramlat
Olaszországban írták alá ez év nyarán a Gazprom által tervezett Déli Áramlat (South Stream) vezeték megvalósítására vonatkozó előzetes megállapodást az orosz gázóriás és az olasz ENI vezetői. A vezeték a Fekete-tenger alatt kötné össze az orosz és a bolgár partokat, majd a szárazföldön haladna Görögországon, illetve a Jón-tengeren keresztül az olasz partokig. Az oroszok terveznek egy északi elágazást, Románia, Magyarország és Ausztria irányába, illetve a balkán piacok felé.
Ellensúly
A projekt politikai aspektusai ugyanakkor nemcsak a forrásoldalon okozhatnak problémát. „A gázvezeték-építés nem egy standard üzleti megtérülés. Alsóhangon 40-50 évig kell működnie, és ha aktuálpolitikai ügyek zavart tudnak okozni, akkor nagyon erős politikai támogatásra van szükség” – indokolta Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a Figyelőnek, miért kísérte fokozott figyelem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megnyitó szavait a Financial Times által rendezett konferencián.
Emlékezetes, hogy a kormányfő az év elején a Gazprom által tervezett Déli Áramlat vezeték mellett tette le a voksát, és a Nabuccót álomnak minősítette, kiváltva ezzel Brüsszel, valamint az ellenzék, sőt a koalíciós partner, az SZDSZ nemtetszését. Kóka János, szabad demokrata gazdasági miniszter a konferenciát megelőzően úgy nyilatkozott, hogy elvárja a miniszterelnöktől: tegyen hitet a kormány nevében a Nabucco megépítése mellett.
Nos, Gyurcsány határozott kiállása elmaradt, viszont a gazdasági tárcavezető „gyújtó hangú” zárszavában igyekezett végképp eloszlatni minden kétséget, hogy Magyarország támogatja-e a beruházást. A nagy költségvetésű parlamenti rendezvénynek tulajdonképpen ez volt az egyetlen célja: ellensúlyozni a kormányfő tavaszi mondatait.
(További részletek a Figyelőben)
