Kornai János a magyar közgazdaságtan meghatározó személyisége. A Harvard Egyetem és a Collegium Budapest nemrég nyugdíjba vonult professzora a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, s ki tudja hány egyetem díszdoktora. Munkásságára talán az a jellemző, hogy az elmúlt fél évszázad egyértelműen legtermékenyebb szerzője, akinek írásai több tucat ország kiadóinál és folyóirataiban jelentek meg, köztük a közgazdász szakma világszerte első vonalának tekinthető lapokban, mint amilyen az amerikai közgazdasági társaság folyóiratai, az American Economic Review, a Journal of Economic Literature és a Journal of Economic Perspectives.
Ugyanakkor Kornai nem pusztán lenyűgöző számosságú és változatosságú írásáról híres, hanem arról is, hogy messze a legidézettebb magyar szerző, itthon és külföldön egyaránt. Szinte nincs is olyan téma – az egészségügy refomjától a növekedéselméletig -, amelyben releváns írást lehetne közreadni munkáira való reflexió nélkül. Sőt, Kornai azon kisebbséghez tartozik, akiknek hatása nem reked meg a szakma szűk határain belül. Miközben a svéd akadémia egyre gyakrabban tüntet ki Nobel-díjjal még a szakmán belül is legföljebb egy szűk réteg érdeklődésére számot tartó részeredményeket, Kornai reménytelenül avíttnak tűnhet, hiszen az ő érdeklődésének középpontjában a valóság áll – az, hogy egyes gazdasági folyamatok miként befolyásolják az ember életét. Az egyes emberét, akinek nemcsak gazdasági szempontjai vannak, hanem érzelmei, szabadságvágya, méltó társas életre való törekvése is.
Az efféle átfogó megközelítés, és ez a már-már hihetetlen termékenység oda vezet, hogy kevesen vannak azok, akiknek valódi áttekintésük lehet a szerző munkáságának egészéről. Jómagam a fő műnek tekintett A szocialista rendszer orosz kiadásához írt előszó megfogalmazásakor, valamint a magyar közgazdasági elmélet második világháborút követő évtizedeinek fejlődését összegző írásaim kapcsán szembesültem ezzel a dilemmával: nem lehet-e, hogy éppen a legfontosabb, vagy a szerző által annak tartott cikk, elemzés maradt ki az összképből?
Nos, e jogos félelmek eloszlatásában is segít Kornai Jánosnak a könyvfesztiválra megjelent önéletírása, ami a személyes visszaemlékezés és a tudományos munkásság bemutatásának sajátos elegye. Igen, e könyv iránt érdeklődhet mindenki, aki az 1940-es évektől a máig érő múlt iránt kíváncsi. Érdeklődhet a szakmabeli, de az országban élő értelmiségi is, egyáltalán mindenki, aki az ország közügyei és közelmúltja iránt nem közömbös. Megismerhetjük a szerző fordulatokban gazdag, regényes életútját éppúgy, mint fontosabb műveit, s néhány olyasmit is, ami azokból különféle okokból kimaradt. Amúgy is az a jellemző Kornaira, hogy pestiesen szólva „van mire szerénynek lennie”. Nos, e kötetből is a visszafogottság, az önigazolás hiánya, a kiegyensúlyozottság érzékelhető, amit a személyes hangvétel nem rombol le, sőt erősít. A mondandó iránti érdeklődést jelzi, hogy a kötet bemutatóján három oly különböző közszereplő értékelte a művet, mint Litván György történész, Nádas Péter író és Surányi György bankvezető.
Kornai János: A gondolat erejével. Rendhagyó önéletrajz 425 oldal • Osiris Kiadó, 2005 Ára: 3980 forint
