Meglepő képsor futott végig a médián 2004 januárjában: egy rendőrtiszt könnyeit morzsolja a kamerák kereszttüzében. Molnár Csabát, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) pénzmosás elleni osztályának vezetőjét, aki kezdettől a brókerügy felderítésén dolgozott, akkor már jó egy hónapja kivonták a forgalomból. Emlékezetes a történet: a Magyar Nemzet cikke és a Nemzetbiztonsági Hivatal jelentése nyomán rendőrségi vizsgálat indult ellene, mert azzal vádolták, hogy a megengedettnél szorosabb kapcsolatot ápolt szír pénzváltókkal, és bizalmas információkért cserébe ajándékot fogadott el (abban a bizonyos csomagban volt egy karkötő, egy ceruzatartó, egy névtábla, némi sütemény – együtt néhány száz forintos érték). A nyomozó akkor tört meg, amikor az ügyészség vádat emelt ellene minősített vesztegetés, hivatali visszaélés és államtitoksértés miatt, s a rendőrségnél rendelkezési állományba helyezték. Molnár először ez év januárjában lélegezhetett fel: első fokon felmentette őt a bíróság, ám még ennek az ügynek sincs vége, ügyészi fellebbezésre októberben folytatódik a per.
 |
|
Az eltűnt pénz nyomában
Rendőrségi bejelentést tett az Inter-Európa Bank két szír pénzváltóval szemben 2002 nyarán, mert számláikon nagy összegű, milliós pénzmozgást észleltek az alkalmazottak. Az ORFK pénzmosás elleni osztályát vezető Molnár Csaba hivatalból vizsgálódott, majd megállapította: nem történt bűncselekmény, az összeg pénzváltásból és kisebb üzleti tranzakcióból származik, s az ilyesmi pénzváltók esetében nem szokatlan, inkább természetes. Gyanús pénzmozgásról több bejelentés ezután már nem érkezett a rendőrségre, pedig El Abed Hasszan és Abdo Mahmud egy év alatt 6,2 milliárd forint készpénzt vett fel – olykor százmilliós tételben – az Inter-Európa Bank és az OTP bizonyos fiókjaiban. A nyomozás kiderítette: a Kulcsár ügyfeleitől elsikkasztott pénzt a K&H Equities brókercég technikai számlájáról off-shore cégekhez utalták, és egy részét onnan küldték a szírek számlájára, akiknek többé senki nem nézett a körmére. A hatóság pedig ma már jószerével csak Kulcsár vallomására támaszkodhat, amikor a pénz további útját akarja feltérképezni.
Molnár Csaba ma úgy értékeli az ügyet: súlyos mulasztás történt, ám az Inter-Európa Bank menedzsmentje semmiképpen nem tehető felelőssé, mert ők nem tudhattak, nem tudtak a tranzakciókról. Kizárólag a bank alkalmazottai, pénztárosai vétettek, amikor nem tettek bejelentést a gyanús pénzmozgásokról. Igaz, e kategória némiképp szubjektív, miután a pénzmosásra vonatkozó bejelentési kötelezettségről szóló szabályzat (amelyet egyébként Molnár Csaba és munkatársai készítettek) nem tartalmaz konkrét összeget, ami fölött mindenképpen jelenteni kell. „Gyanús az, ami meghaladja az ingerküszöböt, azaz túllépi az ügyfélnél szokásos tranzakciók összegét” – magyarázza a nyomozó, aki elismeri: Kulcsáréktól zseniális ötlet volt a bankfiókban évek óta számlát vezető pénzváltók alkalmazása, mert a szírek egyébként is mindennapos látogatók voltak a pénztárban, rendszeresen kivettek és befizettek nagyobb összegeket, így történhetett, hogy az illegális ügyleteket is nyugodtan lebonyolíthatták. |
|
|
|
|
ÖSSZEFÜGGÉSEK KERESÉSE. Akkoriban sokan találgatták, milyen adatokra, összefüggésekre bukkanhatott, s kinek lehetett útjában a nyomozó, aki mindenkinél mélyebben átlátta a brókerügyben elsikkasztott milliárdok útvonalát, 1998-99-től egészen 2003 nyaráig, amikor Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnökének megveretése után kirobbant a botrány. Az első vádat talán az generálta, hogy Molnár már túl sokat tudott – vagy ezt feltételezték róla.
Ám az ügyészség minden jel szerint nem akarja lezárni a Molnár-dossziét, és egy újabb, ezúttal súlyosabb vádakat tartalmazó eljárást indított. A vádhatóság szerint az alezredes Kulcsár kezére játszott, s az első hetekben megpróbálta elsimítani az ügyet. „Hol az ügyészi felelősség határa? Hogyan engedhetik meg maguknak, hogy vádiratot szerkesszenek?” – tört ki indulatosan az alezredes ügyvédje, Zamecsnik Péter védence sajtótájékoztatóján. „Az ügyészség szerint Molnár Csaba és osztálya egy bűnszervezet, amely el akarta tusolni a Pannonplast-ügyet.” Egy éve kezdett nyomozni ez ügyben a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal, s most látták érettnek a helyzetet a vádemelésre, amelyet döntő részben Kulcsár Attila vallomásaira alapoztak.
Az ismert tények: 2003. június 30-án Molnár Csaba alapos gyanú hiányában megtagadta a nyomozást a Pannonplasthoz kötödő részvényfelvásárlási ügyben. A rá következő második napon Kulcsár Attila átlépte az országhatárt, és Bécsbe távozott. Onnan küldte el a K&H Banknak július 4-én azt az ügyvédje ösztönzésére írt önfeljelentést, amelyben beszámolt a brókercégnél történt sikkasztássorozat részleteiről. Ezt a bank továbbította a rendőrségnek, amely július 7-én megkezdte a nyomozást. Az első kihallgatásra július 17-én került volna sor, de a volt üzletkötő nem jelent meg a rendőrségen. Aznap kiadták a nemzetközi elfogató parancsot, Molnár Csaba pedig találkozót kért Kulcsártól Bécsben, ám az egykori befektetési tanácsadót az osztrák rendőrök fogták el délután, így hosszú kiadatási procedúra után hónapok múlva hozhatták csak haza a magyar hatóságok. A kihallgatás tehát akkor elmaradt.
De hogyan keletkezett a mostani vád Molnár Csaba ellen? A két rendbeli hivatali visszaélés és ugyancsak két rendbeli közokirat-hamisítás – utóbbiból az egyikben gyanúsított még B. János őrnagy, Molnár helyettese is – mögött az a sugalmazás áll: bár rendelkezett a megfelelő információkkal, készakarva engedte futni Kulcsárt az alezredes, jócskán megnehezítve ezzel a büntetőeljárást.
FORRÓ NYOMON. Tény, hogy a Szász Károly megveretését, és a PSZÁF Pannonplast-ügyről szóló közleményét (Molnár ezt 2003. június 19-én délután kapta kézhez) követő napokban Kulcsár látszólag együttműködött a rendőrséggel. Többször beszélt Molnár Csabával, akinek kérésére segítőkészen szállította a szükséges dokumentumokat. „A PSZÁF bejelentésének, amit vizsgálnom kellett, egyik pontja volt, hogy felmerült a gyanú: a Pannonplast-részvények felvásárlása során állami pénzt hűtlenül kezeltek” – magyarázza a Figyelőnek Molnár Csaba. A részletes jelentésben két konkrét tranzakció, egy 500 és egy 200 milliós átutalás szerepelt, amelyet az Állami Autópálya-kezelő Rt. számlájáról hajtottak végre. Az alezredes szerint ezt a két tranzakciót kellett a rendelkezésére álló hét munkanapon megvizsgálnia abból a szempontból, hogy szabályosak, illetve törvényesek voltak-e. Molnár, mint elmondta, ezekben a napokban nem foglalkozott az ügy más szálaival, semmilyen más összefüggést nem vizsgált – sem Kulcsár szerepét a részvényvásárlás összehangolásában, sem pedig ennek technikai hátterét. A Pannonplast-vizsgálat idején a PSZÁF-nál dolgozó beszélgetőpartnerünk állítja: a felügyelet munkatársai akkoriban minden szükséges információt megadtak ahhoz, hogy forró nyomon meginduljon a rendőrség. És nem értik, miért késlekedtek, miért engedték futni Kulcsárt. Molnár Csaba viszont határozottan állítja: azokban a napokban még a felügyelet munkatársai sem látták, hogy milliárdos sikkasztássorozat közelébe jutottak, csak az összehangolt tőzsdei tranzakció hátterét sikerült feltárniuk.
|
|
Elmaradt keresztkérdések
 |
|
Kulcsár Attila.
Rászedte
főnökét? |
Finom tapintattal kezelte mindvégig a Fővárosi Főügyészség az álbrókernek Rejtő E. Tiborra vonatkozó kijelentéseit – szűrhető le a Kulcsár Attila vallomásait tartalmazó 28 jegyzőkönyvből, amelyeket a napokban HVG portálján tettek hozzáférhetővé. Keresztkérdésekkel egyszer sem próbálták meg szétszedni Kulcsár azon állítását, miszerint a K&H Bank volt vezérigazgatója „nem vett részt törvénytelen ügyletekben, azokról nem tudott, sőt én csaptam be őt, mert a véletlenül hozzám került aláírását felhasználva készítettem okiratokat”. Kulcsár 2004. május 19-én írásban tett vallomásában ezt a történetet úgy adta elő: két alkalommal feljegyzésben kérte főnöke támogatását ahhoz, hogy külföldi tanulmányútra mehessen. „Mindkét feljegyzést rövid papírra írtam, majd amikor borítékba tettem, mindkettőt egy A4-es üres lapra tűztem. Amikor ezeket visszakaptam, láttam, hogy Rejtő úr nem a rövid papírra, hanem az alatta lévő A4-esre írta rá a jóváhagyását. Ezeket a lapokat használtam fel aztán, e-mail rámásolásával.” Az idén március 18-án kelt jegyzőkönyv szerint e történettel kapcsolatban mindössze a következő pontosítást kérték Kulcsártól: „Kérem, mutassa meg, hogy milyen kis papírt és hogyan tűzött rá az A4-es lapra, és hol írta azt alá Rejtő!” Kulcsár ezúttal is megerősítette: mindkét esetben 5-6 centiméteres papírt (!) tűzött egy A4-es lapra. Rejtő a nagyobb, de üres lapot szignálta. Olyan kérdés vagy megjegyzés nem hangzott el, amely azt jelezné, hogy az ügyész e történetet ne tekintette volna hihetőnek és életszerűnek. Azt viszont Kulcsár fontosnak tartotta rögzíteni: Rejtővel nem volt olyan viszonyban, hogy bármit is el tudott volna intézni nála. Az ügyészség a bankvezér szerepét ezen túl nem feszegette.
 |
|
Rejtő E. Tibor.
Ártatlan? |
Emlékezetes, hogy a volt vezérigazgató 2003 szeptemberében megpróbált Bécsbe utazni, de a határon elfogták, és sikkasztás alapos gyanújával bilincsbe verve vitték a rendőrségi fogdába. A nagy akciót követő sajtótájékoztatón – amelyen Molnár Csaba is részt vett – a Magyar Hírlap cikke szerint elhangzott: hiába tagadja Rejtő, hogy átvett Kulcsártól 90 millió forintot, mert a rendőrség ezt bizonyítani tudja, bár a bizonyítékokat egyelőre nem akarják a gyanúsított elé tárni. Amióta az ügyészség 2003. október 9-én reggel Rejtőt átszállította az ügyészségi fogdába, és kihallgatását saját hatáskörbe vette, erről a bizonyos 90 millióról immár nem lehetett hallani. Rejtő 2004 elején 10 milliós óvadék ellenében hazamehetett, s mindössze lakhelyelhagyási tilalmat róttak rá. Március óta rebesgeti a sajtó, hogy Rejtő ellen kevés a bizonyíték, és valószínűleg megússza a vádemelést. Júliusban a volt bankvezér védője már kérelmezte is a védencével szemben indított eljárás megszüntetését. |
|
|
|
|
A nyomozó június utolsó napjaiban az ÁAK Rt. két állampapír-vásárlási tranzakciójával kapcsolatban kért és kapott dokumentumokat Kulcsártól. Mint később kiderült, ezekről a tranzakciókról Bitvai Miklós, az ÁAK vezérigazgatója és Kulcsár utólag gyártottak hamis bizonylatokat. Kulcsár Attila – a HVG weboldalán nemrég közzétett – ügyészségi vallomásában elmondta: „Elutazásom előtt pár nappal elküldtem Molnár Csabának azokat a bizonylatokat, (…) amelyek az ÁAK-val kapcsolatos ügyletekre vonatkoztak. (…) elküldtem az üggyel kapcsolatos hamisított megbízásokat, és a Bitvai Miklós által utólag aláírt, emlékezetem szerint két darab utalási megbízást, illetve az utólag készült, állampapír vásárlására szóló felhatalmazást. (…) ezek a papírok további magyarázat nélkül is megfelelő segítséget jelenthettek a rendőrségnek.” Molnár Csaba a tranzakciók ellenőrzéséhez bekérette Kulcsártól a papírokat. Az ügyészség a vád szerint most úgy értelmezi az álbróker vallomását, mintha a hamis bizonylatokat Molnár rendelte volna meg.
Azokban a napokban a hivatalos álláspont szerint az ÁAK Rt.-nél nem keletkezett hiány. Igaz, hogy június 26-án Csillag István gazdasági miniszter azonnali hatállyal felmentette az ÁAK Rt. vezérigazgatói posztjáról Bitvai Miklóst, de az indoklás szerint azért, mert „nem biztosította a közpénzek felhasználásának ellenőrizhetőségét”, s nem pedig azért, mert közreműködött egy sikkasztássorozatban.
Molnár lapunknak azt is elmondta, az ügyészséget már június utolsó napjaiban értesítette, hogy alapos gyanú hiányában megszünteti a nyomozást. Érthetetlen számára az ügyészségi vád, miszerint valójában csak július 6-a után írta volna a nyomozást megszüntető határozatot, (Kulcsár akkor már Bécsben volt), amelyet visszadátumozott az előző hónap 30-ára – azaz az ügyészségi vádak szerint utólag teremtett jogi alapot Kulcsár szökéséhez. Molnár szerint több, az ügyészség által is ismert bizonyíték szól amellett, hogy nem történt visszadátumozás, a határozat valóban a dátum időpontjában keletkezett.
Kulcsár színes története pedig, hogy a Pannonplast-ügy egyik érintettjének, Nagy Károlynak a kihallgatásán ő is jelen volt, sőt, „ügyvédként diktálta” a megfelelő válaszokat, Molnár és védője szerint szintén mese – a kihallgatás idejében ugyanis sem Kulcsár, sem Molnár nem tartózkodott már a rendőrség épületben, miként azt a kiléptető rendszer által rögzített adatok igazolják. Mindenesetre az ügyészség és Molnár verziója két, egymásnak teljesen ellentmondó történetet tár fel. A vádhatóság szemérmesebb a nyilvánossággal szemben: megkeresésünkre azt közölték, álláspontjukat a bíróságon védik majd meg.
ÜGYÉSZI TAPINTAT. Az ügyészségi jegyzőkönyvek közül már korábban nyilvánosságra került Kulcsárnak Tóth András titkosszolgálatokért felelős államtitkár szerepére vonatkozó vallomása, amely szintén számos kérdést vet fel. Nem tudni, hogy ha Molnár nyomozói tevékenységével kapcsolatban vádat emel az ügyészség, akkor miért hagyja szó nélkül a Tóth Andrásra vonatkozó, ugyancsak terhelő Kulcsár-verziót. Nem is beszélve azokról a szocialista politikusokról, (mint Puch László MSZP pártpénztárnok, Baja Ferenc államtitkár), akikre szintén súlyos terhelő vallomást tett az álbróker – mint ahogy azt ma már bárki elolvashatja az interneten. Még mindig sűrű homály fedi a brókercégnél 1998-tól 2002-ig elkövetett sikkasztássorozat haszonélvezőinek kilétét is.
A brókerügy egykori nyomozóját most mindenesetre további hosszú hónapokra ellehetetlenítette az ügyészség, s belátható, hogy a tortúra után egy számára kedvező bírói ítélet dacára sem lesz kedve évek múlva visszatérni a nyomozó hatóság kötelékébe. S csak abban lehet bízni, hogy a bíróság előtt végre pontosan kiderül: melyik hatósági személy mikor, milyen információval rendelkezett a sikkasztássorozattal és pénzmosással kapcsolatban, s valóban elősegítették-e, s ha igen, kik és milyen megrendelésre Kulcsár Attila szökését.
