Renault-t a Metróból. Novembertől ezzel az „extra” szolgáltatással, használt személyautókkal is csalogatja négy főváros környéki áruházába a Metro Holding Hungary a vásárlóit. Szokatlan a kvázi nagykereskedelmi lánctól ez az új profil, bár azt Jaross Tamás vezérigazgató a Figyelő kérdésére nem árulta el, hogy az autóbusinessből származó, a Metro forgalmához képest mákszemnyi plusz árbevétel, vagy a vásárlói kíváncsiság felcsigázása volt a profilbővítés igazi célja. A szakmában mégis úttörő lépésnek számít, annak ellenére, hogy már bő egy éve az Európai Unió liberalizált autókereskedelmi szabályai alapján akár gyári új gépkocsik értékesítésére is vállalkozhatna a tagállamok és társult tagi státusú országok bármelyik hipermarkete. (Használt kocsit pedig azelőtt is árulhattak volna, mint ahogyan a Camponában már korábban is lehetett néhány éves luxusautókat kapni.) Paul Kennedy, a Tesco Globál Áruházak Rt. vezérigazgatója szerint egyszerűen azért nem árulnak autót, mert nem értenek hozzá. Ezzel indokolja, hogy az áruházláncban belátható időn belül nem tervezik az autóértékesítést. A Tesco hipermarketek előcsarnokába mégis „beszivárogtak” már az árcédulával hívogató új Skodák, Seatok, Hyundai-ok, amelyeket ugyan helyben tényleg nem lehet kifizetni, csak a közeli autókereskedésekben.
Autót a Metróból. Úttörő ötlet.
GAZDASÁGOS BENZIN. „A benzin sem kötődik a hagyományos profilhoz a Tescónál, mégis majd’ minden áruház parkolójában van benzinkút” – emlékeztet Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Nem is az autó a lényeg. Ahhoz, hogy az öldöklő versenyben tartani, uram bocsá’ növelni tudják a piaci pozíciójukat, új értékesítési módszereket keresnek és találnak a kereskedelmi láncok.
A hazai autóstársadalmat sokkoló, magas üzemanyagárak jóvoltából ilyen nehezen behozható versenyelőnyre tett szert a Tesco maga is a folyamatosan nyitva tartó „gazdaságos” benzinkút-hálózatával. A kutaknál kapható 95-ös, 98-as benzinen és gázolajon literenként akár 13-15 forintot is spórolhat a vevő. Nagy dobás, hogy a láncban az is vásárolhat, akinek momentán nincs pénze. A Tesco pénzügyi szolgáltatásai: a bevásárló kártya, az áruhitel és a személyi kölcsön még a „kis” százhalombattai áruházban is elérhetők.
Danks Emese kommunikációs vezető a „Tesco gazdaságos” üzletfilozófia mellett a kiegészítő szolgáltatásokat tartja a fő vevőcsalogatónak. Leplezetlen büszkeséggel emlékeztet, hogy a Tesco tíz éve nem csak jó néhány terméke árát csökkenti, hanem bevezette az árgarancia intézményét. A konkurensnél portyázó vevő megkapja az árkülönbséget, ha ugyanazt a terméket máshol olcsóbban lehet kapni. Nemcsak a Tescónál, de a versenytársaknál is számos önálló, kis üzlet – herbária, ékszerbolt, virágszalon, látványpékség – is fokozza a vásárlói kedvet. A bevásárlás egyre inkább családi programmá válik, így nem csak a hipermarketek, de még a lakberendezési áruházak, mint az IKEA is saját vendéglővel kényeztetik a vevőt.
A hipermarketek egyre növekvő népszerűsége a bizonyság arra, hogy a magyar vásárló fogékony az új értékesítési formákra, de nem mindegyikre. Az internetes beszerzés nálunk például még csak az első lépéseknél tart, alig 10 milliárd forintnyi árut értékesítenek az elektronikus csatornákon keresztül.
Vámos György vevőként maga is aggódott a nyolcvanas években, amikor a Keravilltól először vásárolt varrógépet „online” módon (telefonon rendelve), hogy valóban azt kapja és annyiért, amennyiért megrendelte, de akkor nem csalódott. (Az ilyen aggodalmak persze nem alaptalanok, volt rá példa, hogy a neten keresztül rendelt mosógép helyett hűtőgép érkezett a meglepődött vevőhöz.) Talán még a szocialista hiánycikk-korszakból eredeztethető, hogy a magyar vevő szereti megfogni, mielőtt valamit megvesz. Ruhánál, cipőnél, illatszernél érthető, ha személyesen akarja kiválasztani a megfelelő színt, méretet vagy árnyalatot, de feltűnően erős a bizalmatlanság a máshol már e csatornán meglehetősen kelendő háztartási gépek, könyvek és CD-lemezek terén is. Sztárcsevity Andrea, a Volvo Auto Hungária marketingigazgatója is tapasztalja, hogy a magyar vásárlók – bár lehetne elektronikus úton is – inkább „testközelből” vesznek autót. Az internetet legfeljebb a tájékozódásra használják, amelyen nemcsak a színt választhatják ki, hanem az extrákat, a kivitelt, és kikalkulálhatják a kocsi árát. Az így „összeállított” egyéni jármű adatait kinyomtatva mennek el a márkakereskedésbe kipróbálni, megrendelni az igényeiknek megfelelő autót. Legfeljebb csak azok a nagy flottavásárlóknál újítanak autót alkalmanként elektronikusan, ahol már ismerik az adott kivitelű jármű tulajdonságait. A következő 3-5 évben a Volvónál nem is várnak a világhálón keresztüli autókereskedelemben érdemi változást. Túl sok pénz 5-6 millió forint ahhoz, hogy a vevő csak úgy ráklikkeljen az OK gombra.
ELŐSZAGLÁSZÁS. A többi tartós fogyasztási cikknél is belátható időn belül megmarad, sőt felértékelődik a világháló pusztán tájékoztató szerepe. Pontos információkért, például plazma tévé vásárlása előtt, az elektronika világában kevésbé járatos vevő általában személyesen megy el valamelyik szaküzletekbe, mert bízik az ottani szakképzett eladókban. Ám éppen az internetes portálok jóvoltából az is nyilvánvaló, hogy a szaküzletekben az árak sokszor magasabbak, mint például a hipermarketekben vagy az Electro World-ben, a Media Marktban. Ezért a vevő, miután az interneten kiválasztotta a neki megfelelő gépet, márkát, és a szaküzletben megszerezte a kincset érő plusz információt, gyakorta kiautózik a hipermarketbe, hogy olcsóbban megvásárolja.
Vámos György az átalakuló kereskedelmi szokások ellenére mégsem félti a kisebb szaküzleteket. Nem a „kategória”, a besorolás, hanem a verseny – a szolgáltatások színvonala és persze az ár – dönti majd el, melyik formáció marad tovább fenn, és a küzdelmet tovább színesítik az új, ötletes értékesítési technikák. A kereskedelem evolúcióját hűen tükrözi, hogy a kisebb boltokból miként fejlődtek ki a szupermarketek, majd felbukkantak a hipermarketek, amelyek a még gazdagabb kínálat érdekében további, kisebb boltocskákkal kiegészülve manapság bevásárlóközpontokká alakulnak, miközben terjednek a puritán diszkontok is. A könyváruházakban ma már teázhatunk, kávézhatunk és internetezhetünk, a benzinkutak melletti shopokban pedig nem csak enni, inni lehet, hanem az autós kellékekkel együtt szinte egy szupermarket választéka is megtalálható. Utóbbiak forgalmát 60-90 milliárd forint közé teszik, összehasonlításképpen a Plus Élelmiszer Diszkont Kft. tavalyi árbevétele 81 milliárd forint volt. Ugyanakkor egyes bevásárlóközpontok üresen tátonganak. Jó néhány térségben már telítődött a piac, s a láncok csak egymás rovására növekedhetnek, amihez újabb és újabb trükkökkel kell a konkurencia elé vágniuk.
