Mi történik Miskolcon?
Meggyőződésem, hogy Miskolcon profitorientált fajüldözés zajlik, egy telekspekulációval összefüggő kirekesztő politika. A DVTK Stadion felújítása komoly gazdasági lehetőséget jelent a hatalmon lévők számára, és a „számozott utcák” nevű szegénytelep ennek útjában áll. Az egész városban cigányellenes közhangulatot alakítottak ki, amiben a cigányok kitelepítése úgy jelenik meg, mintha megoldás lenne a helyzetre. Ebbe a rendpárti versenybe szállt be a baloldal.
Egyesek szerint csupán a közbiztonság javulását várják a miskolciak.
A közbiztonság minden mutató szerint javul Miskolcon. A probléma inkább az, hogy azokat a kulturális konfliktusokat, amelyek a faji kirekesztettség okozta nyomorból és kilátástalanságból adódnak, cigány problémának igyekeznek beállítani. A társadalom egy része civilizálatlan környezetben él, nem képes mindenki civilizált maradni. Akik polgárosulhattak, legyenek cigányok vagy többségiek, közel azonos kulturális jegyeket hordoznak. Ellentétben azokkal a cigányokkal, akiket kizártak a társadalomból, akik nem dolgozhatnak, akiket megfosztottak az öntudatuktól és embertelen létbe kényszerítettek.
Fotók: Berecz Valter
A kormány a közmunka bevezetésével igyekszik visszailleszteni a romákat a társadalomba.
A magyar uralkodó osztály 25 éven át egyetlen tisztességes lépést sem tett, hogy a romákat visszaillessze a munkaerőpiacra. A közmunka csak tartósítja a romák párialétét, a feudális viszonyokat. Az állam elvett minden jogosítványt a helyi önkormányzatoktól, kivéve a segélyt és a közmunkát. Így a hatalomittas polgármesterek csak a legszegényebbeken élhetik ki feudális ösztöneiket. Gazdaságilag nincs értelme, kényszermunkajellege van. Havi 150 ezer forintba kerül a személyenkénti 49 ezer, miközben nem termelnek annyi értéket sem, amennyit megkapnak.
Pintér Sándor nem is az anyagi haszonnal indokolta a közmunka szükségességét, hanem azzal, hogy tarthatatlan, ha életerős emberek generációkon keresztül nem dolgoznak, kizárólag segélyekből élnek. Az unalom, a céltalanság, a mélyszegénység melegágya a deviáns magatartásformáknak. A gyerekek előtt is pozitív minta, ha a szülők reggel felkelnek, dolgozni mennek.
Ez lenne a normális. De sokkal hasznosabb befektetés lenne, ha odaadnánk azt a pénzt vállalkozásoknak, hogy hátrányos helyzetűeket foglalkoztassanak belőle, legalább 100 ezer forintos minimálbérrel. Szerződéses munkaviszonyt kell számukra is teremteni, nem munkaszolgálatot.
Forgács István szerint a többségi társadalom ki van éhezve a pozitív csalódásra a cigányokkal kapcsolatban, és elképesztően hálás, ha ilyet tapasztal. Tény: osztatlanul sikeres volt M. Kiss Csaba kollégánk riportja a cserdi sikersztoriról, az emberek igazolva látják benne, hogy érdemes mindenkinek a helyi közösségben tennie önmagáért.
A cserdi polgármester megtalálta azokat az eszközöket, amelyek lendületet adtak egy harmadik világbeli társadalom kisközösségének talpra állításához. Kérdés, meddig lehet sikeres a tekintélyelvű, erőskezű irányítás. Bogdán stílusa az én ízlésemnek nem felel meg, egyedül a személyes példamutatását értékelem, hogy ő maga is együtt szedi a krumplit, locsolja a paradicsomot a falubeliekkel. Tudom, hogy a közvélemény jó része azt várja el, amit Forgács mond: a cigányoknak kell megváltozniuk, hogy javuljon a cigányság megítélése. A nem létező kerékpáron kellene megtanulnunk kerékpározni, hogy utána jogunk legyen kerékpárt vásárolni. Ő azt mondja, a cigányság önmagáról alakítja ki a képet, szerintem nem így van. Nem a cigányok alakították ki magukról azt a képet, hogy a cigány egy nevelhetetlen, kulturálatlan, megbízhatatlan népség, hanem ez az elszegényedéstől rettegő magyarság önképe, amit kivetít ránk.
Érdekes elmélet. Kifejtené bővebben?
Anticiganizmus-szakértők szerint nem a cigányok az okai a velük szembeni előítéleteknek, hanem a többség saját belső konfliktusai, identitászavarai, frusztráltságai, melyet kivetít a cigányokra. A cigányok folyamatosan harcot vívnak a belső, pozitív és a külső, negatív önképükkel. Ebbe sokan beleroskadnak, mások illeszkednek a rájuk festett képhez és az összes rossz magyar kulturális beidegződést elsajátítják: „sírva vigadnak”, mindenbe belevágnak, aztán a felénél abbahagyják, hibáztatják a szomszédot, a másik cigányt vagy az államot, miközben adót csalnak, megbízhatatlanok, satöbbi. A cigányok döntő hányada valójában elmagyarosodott, ez van.
Nem lehet valami igazsága Forgácsnak? Elég logikusnak tűnik, hogy ha sok-sok pozitív példával sikerül javítani az emberek mindennapos tapasztalatain, akkor javulni fog a cigányságról való közvélekedés is.
Forgács azt mondja, amit a kurzus hallani szeret, így tett akkor is, amikor balliberális államapparatcsik volt, s még nem a cigányellenesek „romaügyi szakértője”. Az a dolga, hogy levegye a felelősséget az államról, a többségről és a cigányok egyedüli felelősségének állítsa be a ránk mért sorsot. Mi tehetünk az elnyomásunkról, mi tehetünk arról, ha éhen halunk. Szörnyű lehet kápólélekkel élni. De visszakérdeznék: a cigányokról alkotott előítéletek miért nem változtak akkor, amikor heteken keresztül az ország legnézettebb műsoraiban fantasztikusat produkáltak cigány énekesek?
Gondolom, nem hetekre és nem médiaszereplőkre van szükség. Nincs erősebb hatás a személyes tapasztalatnál: iskolában, utcán, buszon, településen.
Évek óta roma fiatalok nyerik a tehetségkutató versenyeket, mégis nőtt az előítéletesség. Tehát mással függ össze. A rasszizmus minden korban és rendszerben a nacionalista politika által gerjesztett társadalmi jelenség volt. A cigányok és a többség közös érdeke, hogy útját álljuk a gazdasági és hatalmi profit által motivált rasszista indítékú politikai bűncselekményeknek. Ebben nekem cigány írástudóként az a felelősségem, hogy mindezekre felhívjam a figyelmet, és segítsek újraszőni a közösségeinket, öntudatot adjak a cigányoknak s velük együtt legalább annyi magyarnak.
